A klímaváltozással megjelenő egyre szélsőségesebb időjárás számos kihívás elé állítja a kiskerttulajdonosokat. A hirtelen lezúduló, nagy mennyiségű csapadék egyre többszöri előfordulása és az aszály is hozzátartozik a magyar nyarakhoz, ezekhez a kihívásokhoz is alkalmazkodni kell a kertekben. Fontos lenne, hogy a lakosság saját belátása alapján jutna el önszabályozó folyamatokhoz a locsolás terén, nem a központi korlátozások és tiltások érnék el, hogy lemondjanak a vízpazarló növényekről.
Itt tilos a locsolás hazánkban
A magyarországi vizek mennyisége és minősége megfelelő, még akkor is, ha az elmúlt évek vízkorlátozásai következtében számos településen öntözési tilalmat vezettek be. A főképpen Budapest agglomerációjában megtapasztalt korlátozások okai sokkal inkább az évek óta tartó kiköltözési hullámra (amelyet a pandémia okozta home office-lét csak felerősített) vezethetők vissza.
A megváltozott lakossági igényekkel egyidejűleg nem sikerült mindenütt a vízellátó rendszer kapacitását is növelni
– mondja Kurdi Viktor, a Magyar Vízközmű Szövetség elnöke.
Aszályos időben nagy vízigény jelenik meg, amely a főváros környéki településeken a legszembetűnőbb. Évek óta ismert, hogy vannak olyan víziközmű-rendszerek, amelyek egész évben nyolcvanszázalékos kihasználtsággal üzemelnek. A csapadékhiányos időszakban egyes települések vízigénye akár ötven százalékkal is emelkedhet, ekkor átmeneti korlátozásokat kell bevezetni, hogy a víziközmű-rendszerek kapacitása elég legyen.
A kihívások áthidalására megvannak a műszaki megoldások, a fejlesztési tervek, legtöbbször a finanszírozás kérdéses. A jelenlegi vízdíj ára nem elég a jelentősebb kapacitásbővítésekre. Kurdi Viktor szerint a helyzetet orvosolni kell: nagyobb vezetékekre és szivattyúkra van szükség, ahol ez sem elégséges, ott új kutakat kell fúrni. A beruházások növelnék az üzembiztonságot.
Új típusú kertkultúra kell?
Ám a lakosságnak is változnia kell, mivel a nagy vízigényű, csupán esztétikai célokat szolgáló növények tartása nem fenntartható és nem etikus. Új típusú házi kertkultúrát kell kialakítani, amelyben a gyepet sem kell feltétlen feláldozni.
A gyepfelületeknek is van környezetre gyakorolt pozitív hatásuk
– mondja Figder Molnár Gábort pályamester, pázsitszakértő. – Kiváló zajszigetelők, megkötik a port és segítik a föld szervesanyag-utánpótlását. Ezért nem kell megszüntetni a gyepet, de nem szabad a kertészkedést csupán e felület kezelésére korlátozni. A kertbarátok fogékonyak a változásra, de kellenek a jó példák és praktikák, hogy a környezetük nehézségeire a legjobb válaszokat adhassák.
A továbblépéshez elsőként le kell rombolni a locsolást övező évtizedes tévhiteket. Egy-két perces frissítő locsolástól sem ég ki a pázsit, ellenben az esti öntözés hatására megnövekedhet a gombás fertőzések száma. Léteznek hosszabb gyökerű, mediterrán fűfajták, amelyekkel felül lehet vetni a jelenlegi pázsitot, így néhány szezon alatt szárazságtűrő zöldfelület alakítható ki. Mind a házi kertekben, mind pedig a közintézményeknél inkább szárazságtűrő cserjéket, fákat, évelő növényeket kell telepíteni teljesebb ökológiai egységért. A kisebb gyepfelülettel kombinált egyéb növények telepítésével elkerülhető a vízpazarlás, hiszen kevesebb locsolásra van szükség.
Az új növényfajok hazai telepítésével csökkenthetők az éghajlatváltozás okozta természeti veszteségek. A Vácrátóti Arborétum kastélykertjében kétszáz éve zajlanak a honosítási kísérletek
– mondja Lunk Gergely, a Nemzeti Botanikus Kert kertészmérnöke.
A szakemberek azt vizsgálják, hogy mely növényfajok telepíthetők és tarthatók meg a Kárpát-medence kontinentális viszonyai között. A kiskertekben is többféle cserje- és fafajtát kell kipróbálni, olyanokat, amelyek nemcsak a magas UV-sugárzású, de a csapadékos nyarakat is elviselik, tekintve, hogy az eső mennyisége is egyre szélsőségesebb Magyarországon. Volt már háromszáz millimétert és 1100 milliméter csapadékot hozó év is. Az elmúlt év szárazsága a Vácrátóti Arborétumot is komoly kihívások elé állította, még az öntözés is kevés volt.
Megoldások bőven kínálkoznak
A talajtakarás óriási találmánya a természetnek, a lehulló lombok megvédik a kiszáradástól a földet. A Kárpát-medencei lombhullató erdők üde avarjában gyakorta bokáig süllyedhetünk, így nem kell kiszáradásuktól tartani. Érdemes tehát a magánkertekben is talajtakarással kísérletezni. Lombbal, saját komposzttal vagy gallydarálvánnyal is remek eredmények érhetők el. Vigyázni kell ugyanakkor, hogy a kéregtakarás a meztelencsigák és más kártevők bölcsőjévé is válhat. Lunk Gergely úgy látja, a hobbikert-tulajdonosok is számos tapasztalattal rendelkeznek: ismerik saját növényeik igényeit. Sokan érdeklődnek a világhálón, szakkönyveket olvasnak és kipróbálnak különböző praktikákat. Megtapasztalták a gyepes területek fenntartásának nehézségeit is: a tavalyi évben kiszáradt a pázsit, idén pedig a sok csapadék miatt a nedves gyeptakaró nem szellőzik át, így most a gombásodás jelent kihívást.
El kell engedni az angol típusú gyepet és helyette szárazságtűrő, biodiverzitás szempontjából is előnyösebb növényeket kell ültetni, vízmegtartó megoldásokat kell létrehozni. Sokkal tudatosabban kell készülni a vízhiányos időszakokra
– tanácsolja Schaffhauser Tibor, a Green Policy Center társalapítója tanácsolja. – Ha nem így teszünk, a termőterület kiszárad. Az Alföld egyes részein jelentős problémát jelent az elsivatagosodás, mivel a meleg égövek északabbra tolódnak. Hamarosan Budapest klímája is olyan lehet, mint a mediterráneum városaié. A kerteket tehát óvni kell a kiszáradástól, elsősorban a tűző naptól és a széltől. Árnyékolással, szélfogó fák telepítésével továbbá a megfelelő talajszerkezet biztosításával növelni lehet a talaj vízbefogadó képességét. A szerves anyagokban gazdag, egészséges föld lényegesen több vizet képes megtartani.
Számos mediterrán országban tiltott locsolni, Spanyolországban például évek óta együtt élnek ezzel az emberek. Idehaza is várható, hogy eljön az idő, amikor tisztított ivóvízzel már nem lehet öntözni, hanem a csapadékvizet kell használni. A klóros víz egyébként sem a legelőnyösebb a növények számára. Szakértők figyelmeztetnek, hogy Magyarországon jelenleg a meglévő infrastruktúra nem elégséges a hirtelen, nagy mennyiségben lezúduló csapadékvíz megtartására. A lakosságnak és az önkormányzatoknak együttesen kell felfogniuk az esővizet, hogy az villámárvizek ne okozzanak fennakadásokat.
Követendő példát is találhatunk
Tordai Sándor, Püspökszilágy polgármestere is egyetért a közösségi fellépéssel. A települést pár éve elöntő villámárvíz után magyar mintaprojekt született: a LIFE program. Olyan természetes anyagokból épülő, vízmegtartó rendszereket kerestek, amelyek megoldást jelentettek a hirtelen lehulló, nagy mennyiségű csapadék megfékezésére és tárolására.
Püspökszilágyon nem láthatunk tájidegen betonmonstrumokat, a helyiek visszatértek a hagyományos, kis léptékű vízmegtartáshoz. A tetőkről, illetve a burkolt felületekről érkező csapadékvizet (az úgynevezett szürke vizet) gyűjtötték össze, amelyet sokrétűen lehet hasznosítani, így nincs pazarlás. Mivel a csapadékvíz nem a csatornába, hanem mesterséges tavakba kerül, a településen élőknek már nem kell sem a villámárvizektől, sem aszálytól tartaniuk.
A következő években nem ivóvízzel fogják az autókat mosni vagy a parkokat, kerteket öntözni. A helyi csapadékvíz összegyűjtésével a locsolóvíz-szükséglet hetven-nyolcvan százalékát is fedezni lehet
– mondja el a polgármester. – Vízmegtartás nélkül óriási problémáink lesznek. A víznek visszaadott területekkel viszont működőképes, ember és természet harmóniáján nyugvó környezetet alakíthatunk ki, amely ellenállóbb a klímaváltozás okozta kihívásokra. Az elmúlt évek Püspökszilágyon megmutatták, hogy az új vizes területek létrehozásával javultak az élővilág életfeltételei, illetve a visszatartott víz komoly hasznot hajt a településnek. Rekreációs és turisztikai érték, hiszen a természetes vízpart embernek, állatnak egyaránt kincset jelent. Nőtt a táj biodiverzitása, a növény- és állatvilág feldúsult.
A mintaprojekt utat mutat az egész ország számára. Mára Magyarország minden megyéjében készülnek hasonló, kis léptékű, természetbarát megoldások, amelyek képesek csökkenteni a klímaváltozással járó kiszolgáltatottságot. Idén további 25–30 településen kezdődhet el hasonló LIFE-projekt.
Az éghajlatváltozás okozta kihívásokra tehát megvannak a válaszok, ha együtt dolgozunk, lesz mivel locsolnunk.
Borítókép: Püspökszilágyon készül a követendő példa (Fotó: Mirkó István)
