Bár az Airport-filmek és az uruguayi rögbicsapat 1972-es lezuhanását feldolgozó mozik már a hetvenes évektől sikeresek, a katasztrófafilmek igaz reneszánszát az Y2K (világszintű számítástechnikai összeomlás az ezredfordulón) okozta rettegés hozta el. A Titanic, a Viharzóna, A lehetetlen vagy A mélytengeri pokol ma a streaming szolgáltatók biztos oszlopai, akárcsak a fikciós katasztrófadrámák, mint az Armageddon, a Deep Impact vagy a Holnapután.
A 2019-es Csernobil új lendületet adott a műfajnak, mivel az emberiség mindennapjait érintő problémát vázolt: az atomenergiába vetett bizalmat és ennek megingását, mivel az emberi butaságot tette meg a sorozat igazi antagonistájává. Ezt a mintát követi A következő napok is, amely a 2011-es fukusimai atomkatasztrófa miértjeire keresi a választ, azonban máshogy, mint az HBO sorozata teszi.
A Csernobil számos (valós személyeken alapuló) karaktert mozgat, Valerij Alekszejevics Legaszovot, a vizsgálóbizottság vezetőjét emelve ki. Legaszov feljegyzései és hangfelvételei pontosan azokat a körülményeket tárják fel, amelyeket a Szovjetunió vezetése igyekezett eltitkolni: egy tervezési hibát az erőművekben, amelyet ki lehetett volna küszöbölni, ha a szakértők véleményét figyelembe veszik. A korrekció nem történt meg, és a hibáról sem tájékoztatták a dolgozókat, így az elhallgatások időzített bombaként ketyegtek a Szovjetunió erőműveiben.
A Csernobil sikerét a személyes történetek adják: látunk emberi szenvedést, a toxikus sugárzás okozta borzalmakat. Az alkotók kreatív szabadságát a baleset óta eltelt bő harminc év és a szovjet hatalom elhallgatásai szavatolták.
A következő napok az a Netflixen megtekinthető japán produkció, amely egy mindössze tizenkét éve történt katasztrófát mutat be. A fukusimai szerencsétlenség kiváltója a tóhokui földrengés és az azt követő cunami volt, amely súlyos nukleáris üzemzavarokat és baleseteket okozott az erőmű területén. A földrengést követő napokban a helyzet gyorsan romlott, három reaktorban történt teljes zónaolvadás, négy reaktorblokk szerkezetileg károsodott. Az erőműből nagy mennyiségben jutottak ki radioaktív anyagok, amelyek több tíz kilométeres körzetben szennyeztek. A helyzet eszkalálódásáért emberi felelőtlenség okolható. Az erőművet üzemeltető Tokiói Elektromosenergia-szolgáltató Vállalat vezetősége és az állami ellenőrző hatóság lebecsülte a kockázatokat, emiatt nem tett meg alapvető biztonsági intézkedéseket – derült ki a katasztrófa utáni évben a független vizsgálóbizottság hivatalos jelentéséből.
A japánok mindennél jobban tisztelik az időseket, a hierarchiát és a hőseiket. Ez a tekintélyelvűség nemcsak a fukusimai katasztrófát eszkalálta, de talán a sorozat hiányosságai is erre a japán vonásra vezethetők vissza.
A karakterek fekete-fehér jellemek, hősök és hősies áldozatok. Alig tudunk meg bármi érdekeset a főszereplőnek tekinthető erőművezetőről, aki igyekszik menteni a menthetőt. A másik személyesebb cselekményszál az egyik cunamiban eltűnt fiatal dolgozó családjáról szól, akik sokáig távolról aggódnak fiuk után. Mindennapi életükbe, a gyásszal való megküzdésükbe nyerünk betekintést. Az egész ország zavarodottságának, félelmének megtestesítői ők, azonban mélyebben őket sem ismerjük meg.
A sorozat tehát elbukik a személyesség hiányán, azon, hogy nehéz együttérezni a karakterekkel. A japánok addig ütötték a vasat A következő napokkal, amíg még meleg volt, és ezzel követték el a hibát.
Borítókép: Sugárszennyezett hűtővíz tárolására alkalmas tartályok (Fotó: MTI/AP/Kyodo News)
