„Mi a név? Mit rózsának hívunk mi, bárhogy nevezzük, éppoly illatos” – hangzik el William Shakespeare legismertebb tragédiájában, a Rómeó és Júliában. A híres mondattal a női címszereplő magyarázza szerelmének, hogy a név csak egy név, nem számít. Majd ezután mégis arra kéri Rómeót, aki az ellenséges család szülöttje, hogy lökje porba a nevét. Ám felmerül a kérdés, hogy mennyire könnyű elszakadni egy névtől, amely identitásunkhoz is hozzátartozik. A világ országai közül nem egy bizonyította, hogy ez igenis lehetséges. A döntés hátterében azonban különböző okok állnak, például politikai indíték, gyakorlati megfontolás vagy a diplomáciai súrlódások rendezése. Jelenleg a világ legnépesebb országában került napirendre, hogy a nevük megváltoztatásával próbáljanak szabadulni a múlt fájó emlékeitől.
Szakítás a múlttal, India és a többiek
India vagy Bharat? Ez a vita évszázadok óta húzódik a mintegy 1,4 milliárd lakosú országban, és nemrég újra fellángolt, miután az indiai miniszterelnök szokatlan módon a Bharat nevet használta az országra a hivatalos kommunikációban.
A nacionalista Narendra Modi hiúsági törekvésének kiáltották ki, hogy a szeptember eleji, indiai G20-csúcs résztvevőinek címzett meghívóban ezen a néven szólította magát a házigazda állam. Mások ugyanakkor üdvözölték, hogy az ország végre ledobja magáról a gyarmati láncokat.
1947-ben, amikor a brit uralmat végleg megdöntötték, Indiának három egymás mellett létező neve volt, és mindegyik legitimnek számított. Az Indus folyóra utaló India név már több mint kétezer éve is felbukkant, és ez terjedt el a britek körében, amikor a fennhatóságuk alatt álló területről beszéltek. A Hindusztán elnevezést szintén évszázadokon át használták, ám leginkább az északi és középső területekre. Nem utolsósorban a Bharat is igen elterjedt megnevezésnek számított, amelyet időszámításunk előtt 1500 körül használtak először egy ősi szanszkrit szövegben. Egyaránt utal a Bharata klánra, amely a mai Észak-India elfoglalásának köszönheti hírnevét, illetve egy szintén szanszkrit eposzban szereplő legendás királyra, Bharatra, aki a hinduk szerint az indiai nép ősatyja.
Így amikor 1949-ben összeültek a honatyák, hogy megszövegezzék az alkotmányt, a bőség zavarában nem tudtak megállapodni abban, melyik lehetőséget válasszák az ország hivatalos megnevezéseként. Végül úgy döntöttek, egyedül a Hindusztánt ejtik, míg az Indiát és a Bharatot egyaránt megtartják. Az alkotmány kezdő sora a mai napig úgy hangzik: India, azaz Bharat államok szövetsége lesz.
Bár a helyiek mindkét nevet széles körben használják, a Bharat szinte minden indiai nyelvben megtalálható – ami nem elhanyagolható szempont, ha azt nézzük, hogy a 2011-es népszámlálás alapján több mint 19 ezer nyelvet és nyelvjárást beszélnek anyanyelvként Indiában.
Miközben a dél-ázsiai ország himnuszában szintén ez a megnevezés hallható, az állampolgárok útlevelében a biztonság kedvéért mindkét név szerepel. A kormányzó Indiai Néppárt tisztviselői megerősítették, hogy a Bharat egyre gyakrabban fordul elő ezentúl a nemzetközi kommunikációban is.
A hivatalos névváltoztatás nem lenne meglepő azok után, hogy a hindu nacionalista kormánypárt az elmúlt időszakban utak és emlékművek átnevezésével is próbálta kitörölni emlékezetéből a gyarmati időket. India esetleges újrakeresztelésének hírére az ellenzéki pártok, amelyek nemrég éppen az INDIA mozaikszó alatt tömörültek koalícióba, hevesen reagáltak. Úgy vélik, a Modi-kormány a soknemzetiségű és -vallású India történetének megcsorbítását érné el a névváltoztatással.
Nem India az egyetlen korábbi gyarmatország, amely ily módon szakítana a múlttal. Srí Lanka 1972-ben vette fel a mostani nevét, miután kikiáltotta a köztársaságot. Azelőtt Ceylonként volt ismert, ahogyan a portugálok nevezték el 1505-ös felfedezésük után az India déli csücskénél található szigetországot. A brit fennhatóság alatt szintén ez maradt a terület neve. Bár az ország 1948-ban nyerte el a függetlenségét, az azt követő évtizedekben nemzetközösségi királyságnak számított, így feje továbbra is a mindenkori brit uralkodó maradt. Ám 1972-től az ország már teljes önállóságában ragyog – ezt jelképezi az új neve is, a Srí Lanka, amelynek jelentése sugárzó, fénylő ország.
Kizárólagos jogot formálnak a névre
Az eddigi példákkal ellentétben Észak-Macedónia nem önszántából határozta el, hogy búcsút int korábbi elnevezésének. A nyugat-balkáni ország az európai uniós tagságért cserébe mondott le a Macedónia névről, ám ez sem hozta el az áttörést a csatlakozási folyamatban. Észak-Macedónia 2005 óta ácsorog az Európai Unió kapujában, a bejutását eleinte Görögország nehezítette, jelenleg pedig Bulgária akadályozza. Athén évtizedeken át sérelmezte, hogy az országnak ugyanaz a neve, mint az észak-görögországi területnek, Makedóniának. Attól tartottak, hogy az akkori Macedónia emiatt területi követeléseket támaszt majd velük szemben. A diplomáciai konfliktus odáig fajult, hogy Görögország elhatározta, mindaddig akadályozza északi szomszédja euroatlanti törekvéseit, amíg az nem hajlandó átkeresztelni magát.
A több mint 25 évig tartó névvita 2019-ben zárult le, amikor is Szkopje úgy döntött, többet ér, ha az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO) és az EU tagjaivá válnak, mint hogy Macedónia vagy Észak-Macedónia az ország neve.
A NATO-ba 2020-ban felvételt is nyert, ám Bulgária még mindig hátráltatja a 2022-ben megkezdődött uniós csatlakozási tárgyalásokat. Szófia arra kényszerítené Szkopjét, hogy értelmezze újra a történelmét azzal, hogy elismeri a macedón nemzet bolgár származását. A többi között a bolgár kisebbség alkotmányos elismerését követelik Szkopjétól. Ugyan a parlament a múlt hónapban összeült a kérdés megtárgyalásához, a kormány nem tudta meggyőzni az ellenzéket, hogy szavazzanak az alkotmánymódosításról, amelynek tétje az uniós csatlakozás – hacsak Görögország és Bulgária után nem jelentkezik valamelyik újabb szomszéd a követeléseivel.
