Több mint hat napig tartott a Magyar Barlangi Mentőszolgálat különleges alakulatának mentőakciója, amelynek során életmentő beavatkozásban részesítették Mark Dickey-t, egy nemzetközi kutatóexpedíció amerikai tagját. A dél-törökországi Morca-barlang 1276 méteres mélységével az ország harmadik legmélyebb barlangja, amelyben a negyvenéves, tapasztalt barlangász 1120 méteres mélységben rosszul lett, így visszaindult az 1040 méter mélyen lévő alaptáborhoz.

A magyar mentőszolgálat munkatársai itt látták el a gyomor-bélrendszeri vérzését.
Mivel Magyarország legmélyebb barlangja háromszáz méter, felmerül a kérdés, miért éppen hazánkból érkeztek először mentőcsapatok.
A Magyar Barlangi Mentőszolgálat 26 fős, valamint a Bakonyi Barlangi Mentőszolgálat háromfős kontingense azért indulhatott azonnal, mert Magyarország és Törökország között kiváló a diplomáciai kapcsolat, más országok mentőcsapatainak viszont meg kellett várni a szükséges kormányzati engedélyeket. A magyar barlangi mentők munkáját segítette a külügyminisztérium, a Terrorelhárítási Központ és a Magyar Honvédség is, utóbbi repülőgépével szállították a helyszínre a nagy mennyiségű felszerelést.
– Magyarországon kiemelkedő a barlangászképzés – mondta el Hegedűs András, a Magyar Barlangi Mentőszolgálat oktatási és módszertani vezetője, a törökországi mentés magyar akcióvezetője. – Tanfolyamokkal és hosszú évek tapasztalatával lehet elérni arra a szintre, hogy barlangi túravezetők, illetve a legjobbak barlangi mentők lehessenek. A mentőszolgálat tagjai egységes és kimagasló szaktudással rendelkeznek.
Számos külföldi expedícióban, túrában, kutatásban és mentésben bizonyították már a rátermettségüket.
A törökországi segélyhívást követően sms-riasztást küldtek a csapat tagjainak. Mivel a Magyar Barlangi Mentőszolgálat önkéntes alapon működik, ezért egy csoport kétszer annyi főből áll, mint amennyi a mentéshez szükséges. A mentőorvost háromfős személyzet kíséri, akik a legszükségesebb orvosi eszközöket viszik, illetve egy másik szállítócsapat is segédkezik. Egy csapat a hordágymozgatáshoz szükséges kötélpályákat építi, ami roppant időigényes feladat. A mentés során törökök és bolgárok voltak a járattágítók, akik kalapáccsal, vésővel, illetve mikrorobbantásokkal alakították ki a vágatot, ahol a barlangkutatót ki lehetett emelni.
Hegedűs András szerint a kommunikációs csapat kulcsfontosságú bármely mentés során, hiszen a barlangban nincs térerő, a rádiófrekvenciás eszközök nem működnek. Második világháborús technikára van szükség: acéldrótot és két rézvezetéket visznek le a hegy gyomrába egy saját telefonhálózat kiépítése érdekében.
A magyar mentőcsapatra az első perctől óriási felelősség hárult, éppen ezért az első napok nagyon nehezek voltak. – Nem voltunk biztosak abban, hogy Mark túléli-e. Jó volt látni, hogy a kezelések hatására javult az állapota. Stabilizálódása után kezdhettük meg a szállítását, ami meglepően gyorsan ment. A legjobb pillanat az volt, amikor Mark kiért, és a katonák elvitték a helikopterhez, hogy kórházba szállítsák. Akkor jött az igazi megkönnyebbülés – emlékszik vissza Hegedűs András.
A Magyar Barlangi Mentőszolgálat titka, hogy a legjobb magyar barlangászokból áll. Kizárólag aktív barlangászok lehetnek mentésben bevethető tagok
– teszi hozzá Nyerges Miklós, a Magyar Barlangi Mentőszolgálat elnöke a nemzetközi mentőcsapatok irányítójaként dolgozott. – Amíg Olaszországban vagy Lengyelországban fizetett hegyimentők mennek le a barlangokba segíteni, addig Magyarországon a mentőállomány csupa olyan barlangászokból áll, akiknek ez nem a főállásuk, hanem a hobbijuk. Így bár számban eltörpülnek számos nyugat-európai ország hivatalos mentőcsapatával szemben, mégis kiváló munkavégzésre képesek. Jól képzett és fegyelmezett, összeszokott állomány, akik a váratlan eseményekre nagyon gyorsan reagálnak. Kis szervezetként gyors döntést hozunk, ami életet menthet. Ez történt Törökországban is.