Magyar barlangi mentők előtt tiszteleg a világ

A Magyar Barlangi Mentőszolgálat a dél-törökországi Morca-barlangban egy belső vérzéssel küzdő, tapasztalt barlangászt tartott életben több napig, mire a többi ország mentőcsapatai megérkeztek. A magyar barlangi mentők évtizedek óta végeznek nemzetközi szinten is kimagasló munkát, de a szerencsére ritka magyar balesetek miatt kevéssé kerülnek reflektorfénybe.

Anamur, 2023. szeptember 11. Az olasz nemzeti hegyimentõ szolgálat (CNSAS) tagjai hordágyon viszik Mark Dickey amerikai barlangkutatót a Törökország déli részén fekvõ Taurus-hegységben található Morca-barlangban 2023. szeptember 11-én. Dickey egy nemzetközi barlangkutató expedícióval augusztus végén indult útnak, de a barlangász pár nap múlva gyomorvérzés miatt válságos állapotba került. A barlangászon 1040 méter mélyre lejutva életmentõ beavatkozásokat kellett végezni, erre elsõként a Magyar Barlangi Mentõszolgálat volt képes. A négyfõs magyar egészségügyi csapathoz azóta csatlakoztak horvát, olasz, bolgár és szlovén mentõk is, valamint egy húszfõs magyar egység is. A barlangi mentések történetében világrekordnak számít az ilyen mélységben végrehajtott akció. MTI/AP/CNSAS Fotó: -

A Morca-barlangi mentést két részre kellett osztani. Az első feladat a bajba jutott barlangkutató életben tartása volt addig, amíg a nagyobb létszámú mentőcsapatok megérkeznek. Az első napokban nem volt kapcsolat a bajba jutott barlangásszal, így nem lehetett tudni, pontosan milyen orvosi eszközöket, gyógyszereket, vérkészítményeket kell lejuttatni az ezerméteres mélységbe. – Zádor Zsófia doktornő szakmai tudását mutatja, hogy mindenféle kórházi háttér nélkül sikerült felállítania a helyes diagnózist, és sikeresen kezelte a beteget. 

Minden bizonnyal vérátömlesztést és infúziót sohasem adtak még ezerméteres mélységben – magyarázta Nyerges Miklós.

A második lépés Mark Dickey felszínre hozása volt. A műveletben részt vevő 160 nemzetközi barlangász koordinálása nagy kihívást jelentett a mentés irányítóinak, de a Magyar Barlangi Mentőszolgálat ebben is elnyerte a világ elismerését. A szervezet tapasztalata a több mint hat évtizedes múltjának köszönhető. A Dénes György által alapított mentőszolgálat elsősorban társadalmi felajánlásokból és önkéntes munkával látja el a feladatait határon innen és túl.

A sikeres életmentés után hazaérkeztek a magyar barlangi mentők Törökországból. Fotó: Mónus Márton

Magyarországon évente több tízezer barlangtúrát szerveznek. Kevés a vizes barlang, megközelíthetőségük is nehézkes, illetve szigorú a szabályozás, csak korlátozott helyeken lehet merülni, ezért ezt kevesen vállalják. Utoljára tavaly volt hazai vizes barlangban halálos kimenetelű baleset, előtte csak 1997-ben. Száraz barlangokban még ritkábbak a súlyos esetek, halálos szerencsétlenség 1969-ben történt, azóta évi két-három kisebb probléma fordul elő, a leggyakoribb sérülés a bokatörés vagy a vállficam. A barlangi mentők legtöbb esetben eltévedt turistákat vezetnek a felszínre. 

A szabályok betartásával minimálisra csökkenthetők a balesetek, és tudni kell, hogy a szabályok megszegése tragédiát okozhat.

– Megfelelő felszerelés, tudás és szakember kísérete nélkül nem lehet barlangászni. Egyedül sohasem szabad elindulni – figyelmeztet Leél-Őssy Szabolcs barlangkutató, az ELTE Általános és Alkalmazott Földtani Tanszékének docense. Legalább négy fő az ideális, így ha valakit baleset ér akkor egy barlangász maradhat a sérülttel, míg a másik két társuk elindulhat segítséget kérni. A felszínre érve általában az ország minden pontján van térerő, a segélyhívás után a barlangi mentők riadólánccal értesítik egymást. A magyarországi barlangok megközelíthetőségének és méretének köszönhetően egy-két óra alatt le lehet jutni egy baleset helyszínére, ami nagy előnyt a mentés sikerében. 

A külföldi barlangok esetében a lejutás hosszú órákat, de akár napokat is igénybe vehet.

– Az idő nagyon fontos tényező a barlangi mentések során, mivel a megérkező segítőcsapat elsődleges feladata gondoskodni a bajba jutott barlangász testhőmérsékletéről: a kihűlés megakadályozásához izolációs takarót használnak. A magyarországi barlangokban ez nem jelent akkora kihívást, mivel az évi középhőmérsékletének megfelelő hőfokkal találkozunk. A budapesti barlangokban ez 10-12 fok, de a törökországi Morca-barlangban mindössze négy fok volt. A barlangi mentések nem veszélytelenek, ezért csak a legkiválóbb barlangászokból lehetnek barlangi mentők. Ők tekinthetők a szakma csúcsának – hangsúlyozta Leél-Őssy Szabolcs.

 Leél-Őssy Szabolcs barlangkutató, az ELTE Általános és Alkalmazott Földtani Tanszékének docense. Fotó: Teknős Miklós

A barlangászok nem a kiépített, megvilágított turistabarlangokban kerülnek bajba, hanem olyan járatokban, amelyek kevésbé ismertek, ahol nincs fény, és gyakorta csak szűk szakaszokon lehet keresztülmenni. Kiváló fizikum kell a több tíz vagy akár több száz méteres mélységű függőleges aknákon való közlekedéshez. Leél-Őssy Szabolcs szerint egy mélyben rekedt testet egy függőleges aknán keresztül feljuttatni óriási kihívás. Gerincsérülés esetén biztosítani kell, hogy a sérült a hordágyban stabil maradjon, és további károsodást ne szenvedjen. 

A múlt heti törökországi mentés ezért is volt páratlanul összetett.

– Kevesen tudják, de a rendszerváltoztatás előtt a magyar barlangászok csak a szocialista országokban, illetve a Szovjetunió területén dolgozhattak. A határok megnyílása óta veszünk részt aktívan nemzetközi projektekben. A külföldi barlangkutatásban élen járnak a magyarok: Olaszországban a Canin-fennsíkon a Gortani-barlangrendszer ezer méter alatti részét fedeztük fel, Montenegróban, a Dinári-hegységben is évek óta a jelentős a magyarok feltáró tevékenysége. Ennek is köszönhető, hogy a magyar barlangi mentők is a világ élvonalába tornászták fel magukat. Ők fizikailag, lelkileg a legerősebbek és a legmegbízhatóbbak. Komoly elméleti és gyakorlati felkészítés után kerülnek szolgálatba, vannak köztük hivatásos orvosok, így helyt tudnak állni a vizes barlangokban is, ahol gyakrabban történnek balesetek – mondja el Szunyogh Gábor barlangkutató, az Óbudai Egyetem nyugalmazott professzora.

A magyar barlangi mentők  a Ferihegyi repülőtéren. Fotó: Mónus Márton

A Magyar Barlangi Mentőszolgálatnak nincsen kifejezetten búvármentő alakulata. 

Ha vizes barlangban van szükség mentésre, külön barlangi búvárokat is riadóztatnak. 

Alig húsz olyan mentőbúvár van Magyarországon, akik segítséget nyújthatnak. A nyílt vízi merüléssel szemben itt kihívást jelent, hogy a barlangban nem lehet egyszerű felemelkedéssel megoldani a problémákat. Ha bármilyen nehézség miatt meg kell szakítani a merülést, akkor a búvárnak a legtávolabbi pontról is vissza kell tudni jutnia a merülés kezdetéhez, és a visszatérés során be kell tartani a protokollt. Általában ezek figyelmen kívül hagyása okozza a baleseteket.

Ha valaki nem tudja higgadtan kezelni a váratlan eseményeket, például hogy elveszíti a vezetőkötelet vagy hogy elszakad a tömlője, leszakad a maszkja, akkor nem éli túl. A félelem nagyon erős stressz, ami csak rendkívül sok gyakorlással lehet  csökkenteni. Aki nem képes megfelelő rutinnal kezelni, az másoknak sem tud segíteni. Egy társ holttestével is találkozhat az ember a vízben, ezt csak tapasztalattal lehet elviselni

 – teszi hozzá Szabó Zoltán, a Plózer István Vízalatti Barlangkutató Szakosztály egykori vezetője.

A pánikhelyzetet mindenképpen el kell kerülni, mert akkor a mentés további életekbe kerülhet. Sokkos állapotban a búvár erőszakkal akarja letépni a mentőcsapat felszerelését, hogy levegőhöz jusson. Ezért is volt szükség 2018-ban a thaiföldi focicsapat mentése során a gyerekek elaltatására. A Tham Luang-barlangban rekedt gyerekeket ketaminnal elkábítva, bilincsben hozták a felszínre.
 

Mark Dickey rekordmentésként kerül be a mentőcsapatok történetébe. 

A korábbi csúcstartó egy 2014-es eset volt, amikor a németországi Riesending-barlangból hétszáz német, osztrák, svájci, olasz és horvát barlangász hozott felszínre egy üregomlás miatt koponyasérülést szenvedett kutatót 11 nap után. A magyar mentőcsapat tagjai önkéntes munkájukkal és tenni akarásukkal megérdemlik az egész ország elismerését.

Borítókép: Az olasz nemzeti hegyimentő szolgálat tagjai hordágyon viszik Mark Dickey-t (Fotó: MTI)