Vasárnap rendezik az év utolsó Grand Slam-tornájának férfi egyes döntőjét. A US Open győztese az áhított trófea mellett hárommillió dollárral lesz gazdagabb. A magyar teniszezők messze jártak a végjátéktól, de még Fucsovics Márton és Marozsán Fábián is kap 123 ezer dollárt a második fordulós szereplésért – Fucsovics emellett még a páros első fordulóért is hazavihet 22 ezret –, és az első fordulóban mindössze két megnyert játékkal kiesett Balázs Attila is nyert 81 500 dollárt New Yorkban. Női egyesben szintén az első fordulóban szenvedett vereséget Udvardy Panna, ő ugyanannyit tehet zsebre, mint Balázs, a US Open ugyanis 1973 óta azonos pénzdíjakat ad a női és a férfi versenyek résztvevőinek. Ha csak az utóbbi összeget átszámoljuk forintra, nagyjából 29 milliós összeget kapunk, és gyorsan eljuthatunk arra a következtetésre, hogy a teniszezőket még akkor is felveti a pénz, ha meccset sem tudnak nyerni, éppen csak elindulnak az év egyik legfontosabb versenyén. A férfi profi tenisz igazgatásáért felelős ATP mégis néhány nappal a US Open előtt jelentette be, hogy 2024-től, egyelőre hároméves próbaidőszakra elindítja a Baseline (Alapvonal) nevű programját. Az alapjövedelem célja a játékosok anyagi stabilitásának növelése.
Kinek jó az alapjövedelem?
Miért van erre szükség ilyen magas pénzdíjak mellett? Egyrészt a szintén magas költségek miatt. Az utazások nehezen tervezhetők előre, hiszen kérdés, elég magasan rangsorolt-e a teniszező, hogy elfogadják a nevezését egy tornára. A sportoló azt sem tudhatja előre, hogy ha elindul, meddig marad versenyben, tehát meddig érdemes szállásról gondoskodnia. A bizonytalanság miatt az utazások foglalása az utolsó pillanatban történik, ami szintén nem tesz jót a költségeknek. Ha egy teniszező komolyan gondolja a sportot, akkor a költségeket legalább duplázni kell, és az edző mellé még nem vettük figyelembe a masszőrt, a fizioterapeutát vagy a sportpszichológust.
Az ATP világranglistán jelenleg több mint kétezer játékost jegyeznek, közülük csak 128 szerepelhet egy-egy Grand Slam-verseny főtábláján. A négy nagy torna (Australian Open, Roland Garros, Wimbledon, US Open) nemcsak a presztízsét tekintve emelkedik ki a versenynaptárból, hanem az itt nyerhető jutalmakkal említhetők egy lapon az ATP-versenyeken kiosztott összegek.
A Nemzetközi Teniszszövetség 2013-as felmérése szerint a 330. hely körüli játékosok pénzdíjai nagyjából fedezik a költségeiket, de lényegében nem keresnek semmit, noha életmódjuk megfelel a pénzügyi értelemben is profi sportolókénak.
A tehetségesebb fiatalok reménykedhetnek abban, hogy felkarolja őket a hazai teniszszövetség, esetleg egy-két szponzor, de egyik forrásra sem számíthatnak hosszú évekig. Ha nem jön az eredmény, ha nem sikerül néhány év leforgása alatt eljutni a támogatások nélküli önfinanszírozás szintjére, akár egy junior Grand Slam-bajnok is reménytelen helyzetben találhatja magát, és inkább letesz a profi karrierről.
