Vasárnap rendezik az év utolsó Grand Slam-tornájának férfi egyes döntőjét. A US Open győztese az áhított trófea mellett hárommillió dollárral lesz gazdagabb. A magyar teniszezők messze jártak a végjátéktól, de még Fucsovics Márton és Marozsán Fábián is kap 123 ezer dollárt a második fordulós szereplésért – Fucsovics emellett még a páros első fordulóért is hazavihet 22 ezret –, és az első fordulóban mindössze két megnyert játékkal kiesett Balázs Attila is nyert 81 500 dollárt New Yorkban. Női egyesben szintén az első fordulóban szenvedett vereséget Udvardy Panna, ő ugyanannyit tehet zsebre, mint Balázs, a US Open ugyanis 1973 óta azonos pénzdíjakat ad a női és a férfi versenyek résztvevőinek. Ha csak az utóbbi összeget átszámoljuk forintra, nagyjából 29 milliós összeget kapunk, és gyorsan eljuthatunk arra a következtetésre, hogy a teniszezőket még akkor is felveti a pénz, ha meccset sem tudnak nyerni, éppen csak elindulnak az év egyik legfontosabb versenyén. A férfi profi tenisz igazgatásáért felelős ATP mégis néhány nappal a US Open előtt jelentette be, hogy 2024-től, egyelőre hároméves próbaidőszakra elindítja a Baseline (Alapvonal) nevű programját. Az alapjövedelem célja a játékosok anyagi stabilitásának növelése.
Kinek jó az alapjövedelem?
Miért van erre szükség ilyen magas pénzdíjak mellett? Egyrészt a szintén magas költségek miatt. Az utazások nehezen tervezhetők előre, hiszen kérdés, elég magasan rangsorolt-e a teniszező, hogy elfogadják a nevezését egy tornára. A sportoló azt sem tudhatja előre, hogy ha elindul, meddig marad versenyben, tehát meddig érdemes szállásról gondoskodnia. A bizonytalanság miatt az utazások foglalása az utolsó pillanatban történik, ami szintén nem tesz jót a költségeknek. Ha egy teniszező komolyan gondolja a sportot, akkor a költségeket legalább duplázni kell, és az edző mellé még nem vettük figyelembe a masszőrt, a fizioterapeutát vagy a sportpszichológust.
Az ATP világranglistán jelenleg több mint kétezer játékost jegyeznek, közülük csak 128 szerepelhet egy-egy Grand Slam-verseny főtábláján. A négy nagy torna (Australian Open, Roland Garros, Wimbledon, US Open) nemcsak a presztízsét tekintve emelkedik ki a versenynaptárból, hanem az itt nyerhető jutalmakkal említhetők egy lapon az ATP-versenyeken kiosztott összegek.
A Nemzetközi Teniszszövetség 2013-as felmérése szerint a 330. hely körüli játékosok pénzdíjai nagyjából fedezik a költségeiket, de lényegében nem keresnek semmit, noha életmódjuk megfelel a pénzügyi értelemben is profi sportolókénak.
A tehetségesebb fiatalok reménykedhetnek abban, hogy felkarolja őket a hazai teniszszövetség, esetleg egy-két szponzor, de egyik forrásra sem számíthatnak hosszú évekig. Ha nem jön az eredmény, ha nem sikerül néhány év leforgása alatt eljutni a támogatások nélküli önfinanszírozás szintjére, akár egy junior Grand Slam-bajnok is reménytelen helyzetben találhatja magát, és inkább letesz a profi karrierről.
A sikerek persze vonzzák magukkal a további szponzori megállapodásokat, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a tavalyi év legjobban kereső teniszezője Roger Federer volt. A svájci legenda mindössze egy mérkőzést, a Laver-kupán Rafael Nadal oldalán lejátszott búcsúmeccset vívott 2022-ben, viszont a szponzori megállapodásokból 85 millió dolláros bevételt könyvelhetett el. A teniszvilág krémje valóban luxuskörülményeket engedhet meg magának, egyrészt a támogatóknak, másrészt a pénznyereményeknek is köszönhetően: a már említett 2013-as kimutatás szerint a világ legjobb ötven játékosa az összes pénzdíj hatvan százalékát szerzi meg. A koronavírus-járvány idején történt lépés, hogy kissé nagyobb szeletet kapjanak a többiek is, de jelentős elmozdulás nem következett be.
Ezért is alakult meg a huszonhárom Grand Slam-trófeájával az örökrangsor élén álló szerb Novak Djokovics és a kanadai Vasek Pospisil vezetésével a profi teniszezők szövetsége (PTPA), amelynek neve hasonlít az ATP-éhez, viszont különbség, hogy az utóbbi egyszerre igyekszik figyelembe venni a játékosok és a tornaszervezők érdekeit, míg a Djokovics-féle csoport egyfajta játékos-szakszervezetté igyekszik kinőni magát. A PTPA célja, hogy a férfi és a női játékosok közül egyesben a legjobb ötszáz, párosban a legjobb kétszáz között jegyzett teniszezőket képviselje, azaz sok olyan sportolót, aki a jelenlegi rendszerben többet költ a pályafutására, mint amennyi pénzt nyer.
Miközben nehéz lenne sok eseményről közvetlenül kimutatni, hogy a PTPA munkájának eredménye, már a Djokovics neve által fémjelzett szervezet léte is lépésekre sarkallta az ATP-t, amely elsőre igencsak rossz néven vette a PTPA megalakulását, különösen, hogy Novak Djokovics korábban az ATP játékosbizottságának elnöke volt. Nagy riválisai közül Roger Federer és Rafael Nadal kritizálta Djokovicsot a PTPA megalakulásakor, Andy Murray viszont támogatta a szakszervezet létrejöttét, azzal a feltétellel, hogy az a női játékosokról is gondoskodik. Ez meg is történt, a PTPA vezetőségében immár ott van a háromszoros Grand Slam-döntős Unsz Dzsábir és a WTA-ranglista korábbi második helyezettje, Paula Badosa is.
Talán nem véletlen, hogy egyre inkább pletykálják a sportág berkein belül, hogy az ATP és a női teniszezők szervezete, a WTA egyesülhet, illetve az új ATP Baseline arra szolgálhat, hogy átmenetileg leszerelje a PTPA-t. A program lényege, hogy a világ legjobb 250 játékosának éves minimum bevételt állapít meg – ha ezt nem éri el az adott teniszező éves pénzdíjainak összege, akkor az ATP kiegészíti a megállapított összegig. A sérülés miatt keveset játszó játékosoknak is segítség a kezdeményezés: a feltörekvő teniszezőknek megelőlegez kétszázezer dollárnyi pénzdíjat, amikor először bekerülnek a legjobb 125 közé a világranglistán.
Profi teniszezőnek lenni fantasztikus élményekkel jár, ugyanakkor kihívásokkal teli az út, különösen azok számára, akik éppen kezdik a karrierjüket. A Baseline nagy változást jelent, azzal, hogy biztonsági hálót ad a garantált minimumbevétellel és a sérülések esetére biztosított összegekkel. Ezáltal nyugodtan koncentrálhatunk a játékunkra és törekedhetünk a sikerekre
– mondja a korábbi világbajnok Grigor Dimitrov, aki az ATP játékos tanácsadó bizottság tagja.
A számolás szabályai
A tenisz rosszfiúja, a tavalyi wimbledoni döntős Nick Kyrgios ellenben sajátos stílusában azonnal jelezte, hogy az ATP által megállapított összegek alacsonyak. Az ausztrál játékosnak idén először a térde, majd a csuklója sérült meg, így csak egyetlen mérkőzést tudott vívni. Ha érvényben lenne a program, top 100-as játékosként háromszázezer dollár lenne az évi minimum keresete és kétszázezer dollár kompenzáció járna a sérülése miatt, ám nem egyértelmű, hogy a két összeg összeadódna-e. Az ATP úgy számol, hogy a Baseline évente 30–45 játékosnak segít majd.
Felmerülhet az a szkeptikus gondolat, hogy a kompenzációs összegekből azok részesülnek legnagyobb arányban, akiknek kevésbé van erre szükségük. Rafael Nadal az idei sérülései miatt jogosult lehetne kétszázezer dollárra a jövő évi rendszer alapján, noha a huszonkétszeres Grand Slam-bajnok aligha szorul rá erre az összegre. A sérülékeny magyar játékos, a huszonöt éves Valkusz Máté viszont semmilyen előnyt nem élvezne a programból, mivel a 2023-as évet még a top 250-en kívül kezdte. Valkusz nyárra jutott el olyan ranglistás pozícióba, hogy a US Open selejtezőjében elindulhatott.
A feltörekvő tehetségek csak akkor kapnának segítséget, amikor a top 125-ös helyezéssel már egyébként is a rendkívül jövedelmező Grand Slam-tornák kapujába lépnek, amellyel a szponzorok számára is vonzóvá válhatnak.
Azaz a program első ránézésre nem sok új játékosnak tenné elérhetővé a nettó pénzkereset lehetőségét a teniszben, annak a szintnek az eléréséért ugyanakkora anyagi befektetést kell vállalnia a játékosnak és az őt támogató családnak, szövetségnek, szponzoroknak, mint eddig. Ha viszont a teniszező sikeres lesz, és betör a pénzügyi értelemben is profi világba, akkor biztosabban és nagyobb mértékben térülhet meg az addig befektetett pénz és munka.
Borítókép: Novak Djokovics a 2023-as US Openen (Fotó: Getty Images)
