Űrverseny újratöltve

A Szojuz MSz–24 orosz űrhajó fedélzetén a veterán kozmonauta, Oleg Kononyenko (aki ötször járt a világűrben), Nyikolaj Csub és a NASA asztronautája, Loral O’Hara indult szeptember 15-én egyéves küldetésre. Az expedíció statisztikai adatokat szolgáltat majd a hosszú távú űrrepülés hatásairól. A csapat Szergej Prokopjev, Dmitrij Petyelin kozmonautát és Frank Rubio NASA űrhajóst váltja, akik nemrég túlszárnyalták a korábbi ISS-csúcstartó Pjotr Dubrov teljesítményét. Dubrov 2021 áprilisa és 2022 márciusa között, 355 nap 3 óra 45 perc 21 másodpercig tartózkodott az űrben. Prokopjev és Petyelin viszont 2022. szeptember 21-én indult az ISS-re a Szojuz MSz–22 űrhajó fedélzetén, és egy év után, 2023. szeptember 27-én tért vissza a Szojuz MSz–23 fedélzetén. 371 napot töltöttek az űrben az eredetileg tervezett 188 helyett. A Szojuz MSz–22 hűtőfolyadék-szivárgása írt felül minden tervet, így a háromtagú személyzet beleegyezett, hogy majdnem kétszer annyi ideig maradjanak a Nemzetközi Űrállomáson.

Oleg Kononyenko, Nyikolaj Csub és Loral O’Hara (Fotó: NASA/Bill Ingalls)

Feszegetik a határokat

Az emberi szervezet és elme tűrőképességének határait folyamatosan tesztelik az űrben, az ISS-en évről évre egyre hosszabb időt töltenek az űrhajósok. A leghosszabb repülés mégsem a Nemzetközi Úrállomáshoz, hanem a Mirhez köthető. Valerij Poljakov hajtotta végre 1994 januárja és 1995 márciusa között, 437 nap 17 óra 58 perc 17 másodpercig tartózkodva fenn. A második helyen az orosz Szergej Avdejev áll, aki 379 nap 14 óra 51 perc 10 másodpercet töltött a Miren 1998 augusztusától 1999 augusztusáig, bronzérmesek pedig Vlagyimir Tyitov és Musza Manarov 365 nap 22 óra 38 perc 38 másodperccel, 1987 decemberétől 1988 decemberéig.

A hosszú távú űrutazás hatásai a Marsra tartó repülések tervezéséhez is szükségesek. A vörös bolygó elérése komoly tervező munkát igényel, rengeteg tényezőtől függ a küldetés sikeressége. Ezek egyike az időfaktort befolyásoló röppálya. Az űrhajósokat akkor kell elindítani, amikor a Mars a lehető legközelebb kerül a Földhöz, hogy a lehető legrövidebb ideig tartson az út, amely a jelenlegi eszközök segítségével kilenc hónapot vesz igénybe. A NASA egy korábbi beszámolója szerint a szervezet nukleáris hajtóműveket tesztel, amely felgyorsítja az utazás sebességét, így új távlatokat nyit a kutatás előtt, hiszen a fosszilis tüzelőanyagokkal működő rakéták hatótávolsága erősen korlátozott. Az amerikai kutatók számításai szerint ezzel a technológiával akár négy hónap alatt el lehetne jutni a Marsra. Az űrhajósoknak nem kellene annyi ellátmányt magukkal vinniük, kevesebb ideig lennének kitéve az egészségkárosító kozmikus sugárzásnak, illetve a rövidebb út a hosszú bezártság miatt romló ítélőképességüknek is jót tenne.

Újraindul az űrverseny?

A régi motorosnak számító országok mellett számos nemzet szeretne helyet kapni az űrkutatásban. India, Kína, Pakisztán vagy az európai országok egy része például. Az elmúlt időszakban India került a reflektorfénybe, ugyanis kéthetes tudományos küldetését sikeresen hajtotta végre. A 26 kilogramm súlyú Pragján (Bölcsesség) elsőként érte el a Hold déli pólusát, ott méréseket végzett, majd küldetése végeztével alvó üzemmódba kapcsolták. India az Egyesült Államok, az egykori Szovjetunió és Kína után a negyedik ország, amely egy sikeresen landolt a Hold felszínén. A holdjáró le is körözte elődeit, amikor elérte az égitest erősen szabdalt, egyenetlen déli pólusát, nem sokkal azután, hogy az orosz Luna–25 egy hasonló manőver közben a Holdba csapódott és megsemmisült. Indiának nem ez volt az első próbálkozása: a Csandraján–2 2019-ben az orosz leszállóegységhez hasonlóan járt. A mostani landolást általános örömünnep kísérte az országban, a helyi média az eddigi legnagyobb indiai tudományos teljesítményeként értékelte a Csandraján–3 sikerét.

Az indiai egység előtt néhány nappal kellett volna a Luna–25-nek leszállnia, azonban az orosz űrügynökség, a Roszkoszmosz azonban elvesztette a kapcsolatot a szondával, amely a Holdba zuhant. Az eset okait egy külön erre a célra létrehozott tárcaközi bizottság vizsgálja.

Az űrkutatásban a nagyok mellett az olyan kis nemzetek is részt tudnak venni, mint hazánk, amely a 2021-ben elfogadott űrstratégia elemeként nemsokára magyar űrhajóst küldhet az űrbe. A jelölt útját 2024-re tervezik, de sok szempont befolyásolhatja az indulást. A kiképzés részeként a négy jelölt az elmúlt hetekben szárazföldi és vízi oktatást kapott, emellett rendkívül komoly egészségügyi ellenőrzéseken és felkészítésen kell átesniük, hogy megfeleljenek az utazási követelményeknek, az ISS-en pedig megfelelően tudják teljesíteni feladatukat. Ferencz Orsolya űrkutató nemrég úgy nyilatkozott, hogy az év végére kiderül, a négy jelölt közül ki utazik az Egyesült Államokba, ám azt csak a program vége felé közlik, hogy ki repülhet.

Magyar űrhajós eddig mindössze egyszer jutott fel. Farkas Bertalan 1980-ban Valerij Kubaszov társaságában utazott a Szojuz–36 fedélzetén, amellyel Magyarország lett a hetedik nemzet a világűrben. A Szojuz kabinja május 28-án kapcsolódott össze az űrállomással és június 3-án tért vissza Kazahsztánba.

Borítókép: Sandy Magnus az ISS-ben