Űrverseny újratöltve

Évtizedes kihagyás után az utóbbi időszakban egyre több ország vág bele az űrt meghódítani kívánó projektbe, jó részük sikerrel. Szeptember közepén új, a hosszú távú űrrepülés hatásait elemző küldetés indult a Nemzetközi Űrállomásra (ISS), illetve nemrég tért vissza az előző, egy évet fenn töltött csapat.

IN SPACE - JULY 16: In this handout image provided by the National Aeronautics and Space Administration (NASA), NASA astronaut Sandy Magnus mission specialist for space shuttle Atlantis STS-135, takes in the view while sitting in the Cupola addition of the International Space Station July 16, 2011 in space. Space shuttle Atlantis is on the last leg of a 12-day mission to the International Space Station where it delivered the Raffaello multi-purpose logistics module packed with supplies and spare parts. This was the final mission of the space shuttle program, which began on April 12, 1981 with the launch of Colombia. (Photo by NASA via Getty Images) Fotó: NASA

A Szojuz MSz–24 orosz űrhajó fedélzetén a veterán kozmonauta, Oleg Kononyenko (aki ötször járt a világűrben), Nyikolaj Csub és a NASA asztronautája, Loral O’Hara indult szeptember 15-én egyéves küldetésre. Az expedíció statisztikai adatokat szolgáltat majd a hosszú távú űrrepülés hatásairól. A csapat Szergej Prokopjev, Dmitrij Petyelin kozmonautát és Frank Rubio NASA űrhajóst váltja, akik nemrég túlszárnyalták a korábbi ISS-csúcstartó Pjotr Dubrov teljesítményét. Dubrov 2021 áprilisa és 2022 márciusa között, 355 nap 3 óra 45 perc 21 másodpercig tartózkodott az űrben. Prokopjev és Petyelin viszont 2022. szeptember 21-én indult az ISS-re a Szojuz MSz–22 űrhajó fedélzetén, és egy év után, 2023. szeptember 27-én tért vissza a Szojuz MSz–23 fedélzetén. 371 napot töltöttek az űrben az eredetileg tervezett 188 helyett. A Szojuz MSz–22 hűtőfolyadék-szivárgása írt felül minden tervet, így a háromtagú személyzet beleegyezett, hogy majdnem kétszer annyi ideig maradjanak a Nemzetközi Űrállomáson.

Oleg Kononyenko, Nyikolaj Csub és Loral O’Hara (Fotó: NASA/Bill Ingalls)

Feszegetik a határokat

Az emberi szervezet és elme tűrőképességének határait folyamatosan tesztelik az űrben, az ISS-en évről évre egyre hosszabb időt töltenek az űrhajósok. A leghosszabb repülés mégsem a Nemzetközi Úrállomáshoz, hanem a Mirhez köthető. Valerij Poljakov hajtotta végre 1994 januárja és 1995 márciusa között, 437 nap 17 óra 58 perc 17 másodpercig tartózkodva fenn. A második helyen az orosz Szergej Avdejev áll, aki 379 nap 14 óra 51 perc 10 másodpercet töltött a Miren 1998 augusztusától 1999 augusztusáig, bronzérmesek pedig Vlagyimir Tyitov és Musza Manarov 365 nap 22 óra 38 perc 38 másodperccel, 1987 decemberétől 1988 decemberéig.

A hosszú távú űrutazás hatásai a Marsra tartó repülések tervezéséhez is szükségesek. A vörös bolygó elérése komoly tervező munkát igényel, rengeteg tényezőtől függ a küldetés sikeressége. Ezek egyike az időfaktort befolyásoló röppálya. Az űrhajósokat akkor kell elindítani, amikor a Mars a lehető legközelebb kerül a Földhöz, hogy a lehető legrövidebb ideig tartson az út, amely a jelenlegi eszközök segítségével kilenc hónapot vesz igénybe. A NASA egy korábbi beszámolója szerint a szervezet nukleáris hajtóműveket tesztel, amely felgyorsítja az utazás sebességét, így új távlatokat nyit a kutatás előtt, hiszen a fosszilis tüzelőanyagokkal működő rakéták hatótávolsága erősen korlátozott. Az amerikai kutatók számításai szerint ezzel a technológiával akár négy hónap alatt el lehetne jutni a Marsra. Az űrhajósoknak nem kellene annyi ellátmányt magukkal vinniük, kevesebb ideig lennének kitéve az egészségkárosító kozmikus sugárzásnak, illetve a rövidebb út a hosszú bezártság miatt romló ítélőképességüknek is jót tenne.

Újraindul az űrverseny?

A régi motorosnak számító országok mellett számos nemzet szeretne helyet kapni az űrkutatásban. India, Kína, Pakisztán vagy az európai országok egy része például. Az elmúlt időszakban India került a reflektorfénybe, ugyanis kéthetes tudományos küldetését sikeresen hajtotta végre. A 26 kilogramm súlyú Pragján (Bölcsesség) elsőként érte el a Hold déli pólusát, ott méréseket végzett, majd küldetése végeztével alvó üzemmódba kapcsolták. India az Egyesült Államok, az egykori Szovjetunió és Kína után a negyedik ország, amely egy sikeresen landolt a Hold felszínén. A holdjáró le is körözte elődeit, amikor elérte az égitest erősen szabdalt, egyenetlen déli pólusát, nem sokkal azután, hogy az orosz Luna–25 egy hasonló manőver közben a Holdba csapódott és megsemmisült. Indiának nem ez volt az első próbálkozása: a Csandraján–2 2019-ben az orosz leszállóegységhez hasonlóan járt. A mostani landolást általános örömünnep kísérte az országban, a helyi média az eddigi legnagyobb indiai tudományos teljesítményeként értékelte a Csandraján–3 sikerét.

Az indiai egység előtt néhány nappal kellett volna a Luna–25-nek leszállnia, azonban az orosz űrügynökség, a Roszkoszmosz azonban elvesztette a kapcsolatot a szondával, amely a Holdba zuhant. Az eset okait egy külön erre a célra létrehozott tárcaközi bizottság vizsgálja.

Az űrkutatásban a nagyok mellett az olyan kis nemzetek is részt tudnak venni, mint hazánk, amely a 2021-ben elfogadott űrstratégia elemeként nemsokára magyar űrhajóst küldhet az űrbe. A jelölt útját 2024-re tervezik, de sok szempont befolyásolhatja az indulást. A kiképzés részeként a négy jelölt az elmúlt hetekben szárazföldi és vízi oktatást kapott, emellett rendkívül komoly egészségügyi ellenőrzéseken és felkészítésen kell átesniük, hogy megfeleljenek az utazási követelményeknek, az ISS-en pedig megfelelően tudják teljesíteni feladatukat. Ferencz Orsolya űrkutató nemrég úgy nyilatkozott, hogy az év végére kiderül, a négy jelölt közül ki utazik az Egyesült Államokba, ám azt csak a program vége felé közlik, hogy ki repülhet.

Magyar űrhajós eddig mindössze egyszer jutott fel. Farkas Bertalan 1980-ban Valerij Kubaszov társaságában utazott a Szojuz–36 fedélzetén, amellyel Magyarország lett a hetedik nemzet a világűrben. A Szojuz kabinja május 28-án kapcsolódott össze az űrállomással és június 3-án tért vissza Kazahsztánba.

Borítókép: Sandy Magnus az ISS-ben