Az első epizód az osztrák tölgy sportolói karrierjére összpontosít: hogyan lett testépítő, valamint e sportág egyik legismertebb arca és legsikeresebb művelője, aki ötször nyerte el a Mr. Universe, és hétszer a Mr. Olympia címet.

Az epizód legérdekesebb részletei azok, amelyekben Arnold a gyerekkoráról oszt meg ezt-azt a nyilvánossággal: édesanyja, Aurelia rendszerető, tisztaságmániás asszony volt, édesapja – a második világháborúból poszttraumás stressz szindrómával hazatért Gustav – viszont szigorú zsarnok.
Nemegyszer előfordult, hogy megpofozta, derékszíjával verte a két fiát, sőt: ha részegen jött haza, a feleségét is megütötte. Egyebekben pedig mindig, mindenben versenyeztette Arnoldot a bátyjával, Meinharttal – ennek tudható be, hogy a versengés Arnie személyiségének egyik meghatározó jegyévé vált.
Aligha lehet csodálni, hogy már kissrác korában elhatározta: ki fog törni ebből a környezetből, de nemcsak a szülői házat hagyja maga mögött, hanem Ausztriát is. Mihelyst ráébredt, hogy a sport – azon belül a body building – útján juthat el idáig, továbbgondolta a dolgot: minden idők legnagyobb testépítője szeretett volna lenni, és ahogy az epizódban visszaemlékszik, ez nem puszta álmodozás volt a részéről:
Fenébe az álmokkal! Mihez kezdjek velük? Nekem egyértelmű vízió kell! Ha valamit világosan magunk elé képzelünk, akkor elhisszük, hogy igenis el tudjuk érni!
A második epizód Arnold filmszínészi pályafutását foglalja össze. Ennek kezdetén sportolói mivolta inkább hátráltatta, semmint segítette volna: a hetvenes évek végén az apró termetű, könnyű testfelépítésű sztárok uralták a vásznat – mint például Dustin Hoffman vagy Al Pacino –, ezért a szereposztók túlságosan nagynak, magasnak, súlyosnak találták ahhoz, hogy kamerák elé álljon. Osztrák akcentusát is zavarónak ítélték – az 1976-os Maradj éhen! című filmben aztán megkapta a feltörekvő testépítő, Joe Santo szerepét, mellyel meggyőzte a kétkedőket arról, hogy tévedtek.
A nyolcvanas évek aztán az akciófilm műfaj kialakulását és fellendülését hozta. E filmekben az addig a néhány ütés- és golyóváltásban, autós üldözésben kimerülő akciók helyét nagyobb számú, nagyobb szabású – látványosabb, hosszabb, komplexebb – összecsapások vették át, melyeknek a dramaturgiában is fontosabb szerep jutott, mint korábban.
E mozgóképes kalandok hősei aztán valóban izmosak voltak – eme évtized tette popkulturális ikonokká az akciósztárokat, akik rajongók millióinak mutatták meg világszerte, hogyan kell férfiasan kinézni, férfiasan beszélni, férfiasan viselkedni.
E sztárok egyik legnagyobbika Arnold lett – egy másik pedig Sylvester Stallone. Összeütközésük úgyszólván elkerülhetetlen volt, s csaknem egy évtizeden keresztül rivalizáltak egymással. Arnold aztán az akciófilmek mellett a vígjátékaival is sikert aratott, ami Stallonéről nem jelenthető ki egyértelműen.