A Székely Nemzeti Múzeum több mint százesztendős épülete jó ideje megérett a teljes felújításra. A kor egyik háromszéki nagyasszonyának számító özvegy Cserey Jánosné Zathureczky Emília által 1875-ben alapított intézmény előbb Imecsfalván, majd Sepsiszentgyörgyön, a Székely Mikó Kollégiumban talált otthonra, hogy aztán elfoglalja helyét az 1911–1912-ben készült épületben. Nevét a legnagyobb szabadságharcos, a Sepsiszentgyörgyön is megfordult Kossuth Lajos sugallta az őt Torinóban meglátogató háromszéki küldöttség tagjainak, sőt egy Bem tábornoknak szánt érdeméremmel is gazdagította a múzeum anyagát.
A Székely Nemzeti Múzeum egyedüli automóm szervezet volt
Az egyedülálló jogi státus (autonóm szervezet) tette lehetővé, hogy a Trianont követő impériumváltás után is a székelység tulajdonában maradjon, és az országcsonkítás utáni idők egyetlen, anyaországon kívüli magyar tudományos intézményeként a román tudomány és politika megbecsülését is kivívja. Így adhatott otthont az 1920-as években például Bartók Béla sepsiszentgyörgyi koncertjének, Domokos Pál Péter csángó folklórt célzó első fonográfos kutatása eredményeinek, valamint egy Székelyföld-monográfia előmunkálatait is magába foglaló 1929-es emlékkönyv megjelenésének. A felújítást célzó első nekirugaszkodást 2009-re datálja Vargha Mihály, az intézményt 2007 óta igazgató szobrászművész, néhány évnek azonban el kellett telnie a terv megvalósulásáig.
– 2021 tavaszán zártunk be, most olyan munkálatok végére értünk, amelyeket saját, illetve a fenntartó erejéből húsz év alatt sem tudtunk volna elvégezni. Az épület jól vizsgázott fennállása több mint száz éve alatt, itt-ott szükség volt némi megerősítésre, például a könyvtár alatt a pincetérben, olyan beavatkozás azonban nem kellett, amely ellentmondott volna az eredeti, Kós Károly által megálmodott esztétikának és funkcióknak – fogalmaz az igazgató. Meggyőződése szerint az uniós pályázati forrásokból finanszírozott munkálatok olyanná varázsolták az épületet, amilyennek megálmodták, és menet közben egy másik régi kérésük is meghallgatásra talált: a fenntartó, a háromszéki önkormányzat megvásárolta a szomszédos négyezer négyzetméteres telket. Ott épül majd fel az új adminisztrációs épület, a múzeumpedagógia is külön teret kap.
Logikusabb beosztást nyertek a terek, megnyitják például a látogatók előtt korábban lezárt pincét, ahol a fegyvertár és kőtár kap helyet. A terek aránya így körülbelül 25 százalékkal nő. A múzeumkertben amfiteátrum épült színpaddal, kopjafákkal, rendszeres szabadtéri előadásokat terveznek. A kert újraértelmezése Herczeg Ágnes budapesti tájépítész elképzeléseit tükrözi, ezek alapján ültették be a Székelyföldre jellemző flóra ezerötszázféle növényének mintegy háromezer példányával. Az új terek lehetővé teszik, hogy egy időben akár háromszázan is látogathassák a múzeumot.
A kiállítás különlegességei
Az október 26-i megnyitására a Gábor Áronhoz kötődő, Géniusz a hősök mögött című nagyszabású kiállítással készült az intézmény. A múzeum mindenkori látványossága az 1848-as forradalom háromszéki szabadságharcának egyetlen fennmaradt tüzérségi fegyvere. A legendás ágyúk egyike 2010 márciusában került vissza a bukaresti történeti múzeum pincéjéből kölcsön formájában. Egy 2014-es kormányhatározat véglegesítette az áthelyezést. Most a kiállítás több elemével együtt a hadtörténeti múzeumban restaurálták, és hosszas magyarországi turnéról tért vissza. Az ágyúról és alkotójáról a jövőben érintőképernyőkön animációs filmek mesélnek. Fontos, milyen társadalmi-gazdasági környezet segítette a megvalósítást és hogyan készült a híres ágyú. A látogatók emellett megismerkedhetnek a szabadságharcosok szabadidejével, illetve láthatnak imitált csatajelenetet is. Vargha Mihály szerint a tudásátadás során igyekeznek kielégíti a mai tizenévesek kommunikációs igényeit és szokásait.
A gyűjtemény másik, felmérhetetlen értékű műtárgya a negyedik legrégebbi magyar nyelvemléknek számító Apor-kódex, amely többek között a Zsoltárok könyvét tartalmazza a legrégibb, fennmaradt magyar bibliafordításnak számító úgynevezett huszita bibliából. A kötetet 1877-ben adományozta a múzeumnak báró Apor Zsuzsanna, Budapesten vészelte át a második világháborút, 1953-ban került vissza Sepsiszentgyörgyre. A XVI. századi műtárgy állaga sokat romlott, restaurálását 2009-ben a budapesti Balassi Intézet végezte. Az eredmény Érdi Marianne, az intézet restaurációs osztályának vezetője, valamint Tóth Zsuzsanna főrestaurátor több hónapos, Sepsiszentgyörgyön végzett munkáját dicséri. Az Apor-kódexről készült nemesmásolat és a kiállítási anyagok azóta több hazai kiállításon is megtekinthetők voltak.
Borítókép: Kép az épületről (Forrás: Székely Nemzeti Múzeum)
