– Molnárban az utópiakritikája ragadott meg, amely egyébként mai világunkra is alkalmazható. Az utópisztikus-propagandisztikus gondolkodás fellvázolja a tökéletes társadalom képét, ami vonzóan is hangzik a választópolgárok számára. Majd amikor az eszményi világ nem valósul meg, az elkövetett hibákat, mulasztásokat járulékos kárnak állítja be, ugyanazt mondva, mint a marxisták: Ennek csak az az oka, hogy nem dolgoztunk elég keményen! – magyarázza a magyarul Utópia – örök eretnekség címmel megjelent műre utalva Bentz, aki társszerkesztője volt a Molnár születésének századik évfordulójára Németországban megjelent kötetnek. Novemberben konferenciát is tartanak Budapesten a magyar katolikus gondolkodóról.
Divat a konzervativizmus
De miért lett ilyen népszerű a konzervativizmus, kétszáz évvel azután, hogy Franciaországban használni kezdték a fogalmat? Bentz négy pontba rendezve fogalmazza meg válaszát. Szerinte a baloldali támadások mára annyira átszőtték az élet minden területét, hogy a csendes többség számára is világos lett: a kultúrharc feltételrendszerében élünk. Másrészt a baloldali ideológiát e támadások nyomán olyan részletesen tanulmányozták és elemezték, hogy felfedték a fonákját. Egyik bírálójuk, James Lindsay, aki részletekbe menően kivesézte a baloldali retorikát, egy videójában azt mondja: ő az egyetlen, akit összeesküvés-elmélet terjesztőjének neveznek pusztán azért, mert Marxot olvas fel a hallgatóságának… Harmadszor: a baloldal ugyan nagyon jól adja elő a globális válságpánikot – felmelegedés, migráció, gender –, de a polgár végső soron csalódik az utópia elérhetetlenségében, első reakciója pedig a kiábrándulás. Ám a fiataloknak ez már kevés: nem érik be a nemmel, valamiféle igent akarnak. Ekkor pedig a múlthoz, a „konzervált” hagyományokhoz fordulnak, hogy olyasmiből merítsenek, ami történelmileg korábban már kínált kapaszkodókat. Vagyis kiállta a valóság próbáját. Akkor viszont miért ne állná ki újra – legfeljebb kicsit átalakítjuk, reformáljuk? Végül ez erőt ad a konzervatívnak, aki most már „úszni” is tud a „vízben”, amely egyszer csak a szeme elé tárul.
Mindezzel együtt – állítja határozottan Bentz –, a konzervatív nem az antitézist állítja fel, hanem magát a tézist – csak a baloldal hívta és hívja a konzervatívot reakciósnak.
A baloldali agitátorok képviselik az antitézist.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!