Egyre jobbak a magyar egyetemek, megéri itthon tanulni

A magyar egyetemek évről évre egyre jobb helyen szerepelnek a legbefolyásosabb világrangsorokat készítő három szervezet listáján. Az Academic Ranking of World Universities (ARWU), a Quacquarelli Symonds (QS) és a Times Higher Education (THE) más-más módszerek és kritériumok alapján méri a felsőoktatási intézményeket. Pontosan mit vesznek figyelembe és mennyire számítanak a rangsorok? Mennyiben más egy angolszász egyetemen tanulni vagy oktatni, mint idehaza?

Fotó: Andy Sacks

Egyre jobb pozícióban a magyar egyetemek

Az ELTE a QS idén debütáló európai rangsorában a 208. helyet szerezte meg, ezzel a legjobb egyetem lett Magyarországon. 

Hazánkból összesen tizenöt felsőoktatási intézmény került be a rangsorba, az ELTE után sorrendben a BME (238.), a Szegedi Tudományegyetem (242.), a Debreceni Egyetem (258.) és a Pécsi Tudományegyetem (325.) következik. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem a legmagasabb pozícióban szerepel, előadó-művészet kategóriában ismét az 51–100. helyen van.

A QS európai rangsora a szervezet más listáihoz képest módosított módszertan alapján áll össze, külön hangsúlyozza a nemzetköziesítést, a mobilitást, mivel azokat fontos európai értéknek tekinti, így egy új, a nemzetközi hallgatók sokszínűségére vonatkozó mérőszámot is bevezet. Számolja az akadémiai hírnevet, az oktatók reputációját, a tudományos idézettséget és a fenntarthatóságot is. Az élen többségében brit egyetemek állnak, az első tízből hét pozíciót elfoglalva. Oxford vezet, második az ETH Zürich, harmadik Cambridge. Kelet-Európából a prágai Károly Egyetem és a Varsói Egyetem érte el a legjobb eredményt, előbbi a 86., utóbbi a 92. helyen szerepel. A QS méltatja a német egyetemek kutatási teljesítményét, a hollandok akadémiai és nemzetközi elismertségét.

Először szerepelt magyar egyetem a Times Higher Education világrangsorának kétszázötvenes mezőnyében 2022-ben. 

A Semmelweis Egyetem az elmúlt években folyamatosan javított pozícióján a THE listáján: 2019-ben még a 491. helyre sorolták, 2020-ban a 457., 2021-ben pedig a 426. helyre lépett elő. 2022-ben a 236. volt, míg idén a 232. helyezést érte el.

A THE World University szakterületi rangsorának 2024-es kiadásában két tudományterületi listán is a régió legjobbjai között szerepel a Semmelweis Egyetem: a klinikai orvostudományok területén a múlt évhez képest több helyet javítva a 232. helyezést érte el, míg az élettudományok területén a legjobb háromszáz közé került. A THE készítői öt terület mutatói alapján mérik az intézményeket: kutatás, ipar, nemzetközi orientáció, kutatói környezet és oktatás. A Semmelweis a legtöbb indikátorban javítani tudott, legjelentősebbet az ipar kategóriában, ezzel a kelet-közép-európai régió első egyeteme lett a rangsor szerint.

A Semmelweis Európa öt legjobb orvosi egyeteme közé szeretne kerülni

Az Európai Unió tagállamai között a Semmelweis Egyetem a 64. helyen áll, francia, német és belga egyetemek előzik meg a listán. Merkely Béla rektor szerint az egyetem Magyarország és Kelet-Közép-Európa legjobb felsőoktatási intézménye, amely leginkább a tudományos teljesítményének, a világszinten is elismert oktatási minőségének, a nemzetközi vérkeringésben való részvételének, nagyarányú külföldi hallgatói létszámának, valamint a Covid-járványban való kiemelt szerepvállalásának köszönheti kimagasló eredményét a felsőoktatási rangsorokban. 

A Semmelweis a nyugat-európai egyetemek komoly versenytársának számít, ezért a jövőben azt tűzte ki célul, hogy bekerüljön a világ száz legjobb felsőoktatási intézménye és Európa top öt orvosi egyeteme közé. 

Többször felmerült már, hogy szükség van-e egy magyar szuperegyetemre, amely az ELTE és a Semmelweis összeolvasztásával jöhetne létre, és ez már globálisan látható lenne. Jelenleg azonban ennek nincs kidolgozott terve.

A különféle egyetemi rangsorok a globális oktatásügy irányításának az eszközei, amelyeket óvatosan kell kezelni

– mondja Setényi János oktatáskutató, a Mathias Corvinus Collegium Tanuláskutató Intézetének igazgatója, aki szerint a világrangsorok jó fejlesztési eszköznek számítanak, hiszen a mutatószámok kétharmada nemzetközileg, hálózatilag, tudományos teljesítményben mér. Ugyanakkor hozzáteszi, az OECD-ben, amely a Pisa-felmérést készíti, felvetődött a globális kompetenciamérés ötlete a felsőoktatásban is, amely valamivel objektívebb eredményt mutathatna, ám ennek kidolgozása el sem kezdődött.  

A rangsorok mérőszámai nyers termelési adatok, de az egyetemek marketingjét nagyban segítik, hiszen beépíthetők a kommunikációs üzenetekbe. A világ vezető egyetemei azonban nem ezekre az adatokra hivatkoznak, hanem a tanulási élményre, ami valójában paradigmaváltás. Ez azt jelenti, hogy az intézménybe jelentkező hallgatót el kell varázsolni.

Így végig kell gondolni, hogy például Szeged mit tud a hallgatóknak nyújtani az egyetemi tanulmányokon túl. 

Setényi János szerint a rangsorokban való feljebb jutás hatalmas marketingértékkel bír. 

Ám ahhoz, hogy jobb helyen szerepeljen egy magyar egyetem, publikálni is kell. A fiatal nemzedéknél azt láthatjuk, hogy bérkiegészítésük és karrierjük is a nemzetközileg jegyzett folyóiratokban történő publikálástól függ, ezért ontják a publikációkat, amelyekért pontok járnak az idézettségi indexnek köszönhetően, s így forráshoz jutnak az egyetemek. A rangsorok miatt kibontakozó publikációs őrület nem tesz jót sem a doktoranduszoknak, sem az intézményeknek. A Harvard, az MIT, a Yale és a többiek a globális akadémiai piacon monitoroznak, figyelik a legkiemelkedőbb szakembereket és ugyanúgy összevásárolják őket, mint a futballbajnokság csapatai a játékosokat. Mindenki velük akar publikálni, mert a velük való társpublikáció rengeteg pluszpontot hoz.

Kérdés, hogy a világrangsorokat készítő szervezetek mérik-e az oktatást, a tudás átadását. 

Az egyik hazai egyetem doktori iskolájának kurzusán egy oktató arra panaszkodott a doktoranduszoknak, hogy a tanítás rengeteg idejét veszi el, és nem marad ideje a kutatásra. Ez az eset azt mutatja, hogy a rangsorhajszolás kontraproduktívvá válhat, mert az egyetem eredeti célját, az oktatást háttérbe szoríthatja a mérőszámok feljebb tolása. Setényi János megerősíti a véleményt, mondván, az teljesen érvényes kritika a helyzetről, ám az oktatást, a mester-tanítvány közötti tudásátadást nehéz mérni, ezért nem szerepel az adatok között.

Miben más a brit felsőoktatás, mint a magyar?

Holbok Rita jövőre kezdi a harmadik tanévet Leicesterben, a De Montfort Universityn, ahol filmes kelléktervező szakon tanul. Mint mondja, eredetileg animációképzésre akart idehaza jelentkezni, de végül úgy alakult, hogy az OKJ-s animációkészítő képzésen az oktató tanára azt mondta neki, ha itthon elsőre be szeretne jutni valamelyik felsőfokú intézménybe, menjen ki tanulni külföldre.  

Megnéztem az egyetemek animációs programjait, és rájöttem, hogy a brit felsőfokú animációs szak első évében ugyanazt tanítják, amit már megtanultam az OKJ alatt. A filmes kelléktervező szak tetszett még, ezért arra jelentkeztem

– magyarázza Holbok Rita, hozzátéve, hogy a brit és a magyar művészeti képzés bemeneti követelményei között az az alapvető különbség, hogy idehaza valamit le kell tenni az asztalra a bejutáshoz, míg Angliában nem szükséges előzetes tapasztalat. Kint nem a felvételi nehéz, hanem megtartani és végigvinni a projektorientált rendszert. Holbok Rita jelenleg Magyarországon dolgozik annál a filmes cégnél, amelyik a Dűne készítésében is részt vett, ám az alapdiploma megszerzése után mind a két európai filmes központban, Londonban és Budapesten is izgalmas lehetőségek várják.

Angliában él és tanít Győri Noémi fuvolaművész, aki Manchesterben nemcsak az egyetemen, hanem a Royal Northern College of Musicban is oktat, a fiatal tehetségek részlegén van saját osztálya. A Manchesteri Egyetemen az elméleti zenei képzés és a zenetudomány a legerősebb, de a diákoknak lehetőségük van más választott tudományág mellett is hangszeres zenét tanulni. A zeneakadémiák igyekeznek sztártanárokat felsorakoztatni, ezzel motiválni a hazai és nemzetközi jelentkezőket. A hallgatók és a tanárok a világ minden tájáról érkeznek, így nagy a merítés és a színvonalbeli hullámzás. Kiváló oktatókkal és ösztöndíjakkal tudnak világszinten is kiemelkedő diákokat vonzani az intézmények.

A brit felsőoktatásban rengeteg a lehetőség a tanulmányok alatt. A diákok számos professzionális zenekarral léphetnek fel, mivel az egyetemek együttműködnek szimfonikus zenekarokkal és operaházakkal. Mindenkinek lehetősége nyílik kipróbálni a vezénylést, zeneszerzést is. Mindezek a választható extrák, valamint az egyetem nyújtotta széles nemzetközi kapcsolati háló később nagyon sokat segítenek a sikeres elhelyezkedésben.

Győri Noémi szerint a kortárs zene is alapvetően nagyobb teret kap, de emellett szinte minden motiváltabb diák magas szinten játszik barokk- és váltóhangszereken is (a fuvola esetében pikolón, fagott esetén kontrafagotton, és így tovább).

Bár a nyugati felsőoktatási intézményekben az infrastruktúra, a technológia valóban magas színvonalú, de igazi szellemi vezető, együttgondolkodás nincsen. A tömegeket termelő képzéseken pedig az egyetemisták kapcsolati tőkéje sem túl magas. A képzések minősége és a költségek miatt az alapképzést érdemes itthon elvégezni, sokan a mesterképzést szerzik meg valamelyik külföldi egyetemen. Ám aki rutinból műveli a tudományt, mert ebből él, annak nem feltétlenül előnyös kint ragadni

– összegzi Setényi János.

Borítókép: Friss diplomások (Fotó: Getty Images/Andy Sacks)