Hiába a béke, fű alatt megy tovább a háború és a gyilkolás

A volt Jugoszláviáról és a széteső délszláv államról olvasni egy anyaországi magyarnak gyakran olyan élmény, mintha valami csodálatos, olykor szörnyű „másvilágba” lesnénk be titokban. Rengeteg mű született a nem is olyan régen még létező országban élőkről, viszont talán a háború utáni korszakról jóval kevesebbet tudunk, legalábbis irodalmi feldolgozásokból biztosan.

2023. 11. 18. 6:10
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Kontra Ferenc horvátországi magyar író az egyik, aki jócskán hozzájárult a volt Jugoszláviáról való ismereteinkhez, és bármilyen művet tett le az asztalra, annak súlya volt. A fiú – Elszánt történetek című művében a címszereplő fiú történetével elindul egyben a XX. század története is. Kis részleteiben látjuk a múlt évszázadot, mintha mozaikokból állna valamelyest össze egy torzóban maradt pannó, amely azonban mégis megmutatja a valódit, az igazat, a teljes egészet. Természetesen azt az egészet, ami ebből az időszakból fontos a szerzőnek. Különböző szereplőkön keresztül tárja elénk Kontra az ő évszázadát. Talán nem túl nagy kockázat kijelenteni, hogy sok novellának a szerző saját élményanyaga szolgáltatja az alapot. 

A kötet borítója

Nehéz megmondani, hogy novellafüzérként tekintsünk a könyvre, vagy pedig regényként, amolyan balladisztikusan sejtelmes, szokatlan hosszúprózaként, hiszen az írások nem függnek össze szorosan, mégis ott van a kapocs köztük. Igazából mindegy is, hiszen a lényeg nemcsak az ember, az elbeszélő és történetben felbukkanó szereplők, hanem a kor, és persze a szereplők korba való beágyazottsága, a történelmi sorsfordulók és a kevésbé fontos események által meghatározott úton járó, sodródó ember. Az sem mindig teljesen egyértelmű, hogy valójában ki a fiú, vagyis hogy melyik írásnak ki az elbeszélője, de legtöbbször kitalálható; és a regényről adott interjúkban a szerző segít az esetlegesen eltévedt olvasónak. Ugyanakkor nem is mindig mérvadó, hogy éppen ki mesél el egy-egy történetet, mert a címadó „fiú” univerzális szimbólummá növi ki magát, a délszláv területek tipikus vagy éppen különleges kisemberévé, aki történeteivel árul el sok mindent az ottani életről, az emberek lelkivilágáról.  

Van ebben a kötetben minden, ami a volt „Jugó” és a szerző életének szerves része. 

Emlékek a gyerekkorról, iskolai történetek, nyaralás a tengernél, amcsi zene és olasz slágerek, „kvázi-szabadság”, a Holdra szállást övező hangulat és izgalom, katonatörténetek, családi sztorik, karrierépítés, az írólét keservei és örömei, szeretet és gyűlölet, szerelem és szenvedély, traumák és boldog pillanatok. Akár a felnőtté válás, férfivá érés regénye is lehetne néhány írás, ahol erősen sejthető, hogy az elbeszélő fiú egy és ugyanaz. Végül pedig benne van a műben a darabokra szakadt ország államainak vergődése, a kétségbeesett törekvés, hogy talpra tudjanak állni, és elfeledjék a múlt szörnyű bűneit, legalábbis félretolják a sérelmeket, hogy elérhetővé váljon az emberhez méltó élet. 

 

Számomra éppen ezek a kötet végén lévő írások a legérzékletesebbek, az igazán „elszánt történetek”, melyben Kontra a délszláv háborúról, és annak folytatásáról rajzol megdöbbentő képet. A préda megfigyelése című novella erre az egyik legjobb példa, amikor az elbeszélő békefenntartóként dolgozik, és a „hazafiak” és a „helyiek” tovább zajló harcairól véletlenül megtudja a véres igazságot: hogy még mindig képesek gyilkolni, hogy az egyik fél valóban prédaként tekint a másikra, akinek muszáj menekülni, bujkálni, harcolni, ha élni akar. A szerző nem árulja el, kik a hazafiak és kik a helyiek, de talán sejteni lehet annak, aki többet tud erről az időszakról és régióról. Az elbeszélő és az olvasó számára is az a megdöbbentő, ahogy az egymás ellen acsarkodó felek éreznek; holott már hivatalosan béke van, mégis megy tovább az értelmetlen, kegyetlen küzdelem, háború „fű alatt” a maga borzalmaival. Szívszorító és gyomorforgató, hogy egyesek ebben az illegális harcban visszavedlenek állatokká, hogy kegyetlenkednek nemcsak az ellenséggel, hanem még saját katonáikkal is, hogy az egyik írásban miként vetik rá magukat megvadulva egy kiszolgáltatott, szerencsétlen nőre, akit foglyul ejtettek. Még mindig érthetetlenek ezek az indulatok, ezek az emberséget meghazudtoló, zsigeri gonoszságok; legalábbis a kívülállók számára, és remélhetőleg azok számára is, akik nem a XX. század fiai vagy mostohafiai. 

Eljön az idő, amikor minden perc emlék lesz,

írja valamelyik novellában Kontra. Legyen is minden emlék. Nélkülük elveszünk.  

 

Borítókép: Kontra Ferenc  (Fotó: MTI/Mónus Márton) 

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.