Kontra Ferenc horvátországi magyar író az egyik, aki jócskán hozzájárult a volt Jugoszláviáról való ismereteinkhez, és bármilyen művet tett le az asztalra, annak súlya volt. A fiú – Elszánt történetek című művében a címszereplő fiú történetével elindul egyben a XX. század története is. Kis részleteiben látjuk a múlt évszázadot, mintha mozaikokból állna valamelyest össze egy torzóban maradt pannó, amely azonban mégis megmutatja a valódit, az igazat, a teljes egészet. Természetesen azt az egészet, ami ebből az időszakból fontos a szerzőnek. Különböző szereplőkön keresztül tárja elénk Kontra az ő évszázadát. Talán nem túl nagy kockázat kijelenteni, hogy sok novellának a szerző saját élményanyaga szolgáltatja az alapot.
Nehéz megmondani, hogy novellafüzérként tekintsünk a könyvre, vagy pedig regényként, amolyan balladisztikusan sejtelmes, szokatlan hosszúprózaként, hiszen az írások nem függnek össze szorosan, mégis ott van a kapocs köztük. Igazából mindegy is, hiszen a lényeg nemcsak az ember, az elbeszélő és történetben felbukkanó szereplők, hanem a kor, és persze a szereplők korba való beágyazottsága, a történelmi sorsfordulók és a kevésbé fontos események által meghatározott úton járó, sodródó ember. Az sem mindig teljesen egyértelmű, hogy valójában ki a fiú, vagyis hogy melyik írásnak ki az elbeszélője, de legtöbbször kitalálható; és a regényről adott interjúkban a szerző segít az esetlegesen eltévedt olvasónak. Ugyanakkor nem is mindig mérvadó, hogy éppen ki mesél el egy-egy történetet, mert a címadó „fiú” univerzális szimbólummá növi ki magát, a délszláv területek tipikus vagy éppen különleges kisemberévé, aki történeteivel árul el sok mindent az ottani életről, az emberek lelkivilágáról.
Van ebben a kötetben minden, ami a volt „Jugó” és a szerző életének szerves része.
Emlékek a gyerekkorról, iskolai történetek, nyaralás a tengernél, amcsi zene és olasz slágerek, „kvázi-szabadság”, a Holdra szállást övező hangulat és izgalom, katonatörténetek, családi sztorik, karrierépítés, az írólét keservei és örömei, szeretet és gyűlölet, szerelem és szenvedély, traumák és boldog pillanatok. Akár a felnőtté válás, férfivá érés regénye is lehetne néhány írás, ahol erősen sejthető, hogy az elbeszélő fiú egy és ugyanaz. Végül pedig benne van a műben a darabokra szakadt ország államainak vergődése, a kétségbeesett törekvés, hogy talpra tudjanak állni, és elfeledjék a múlt szörnyű bűneit, legalábbis félretolják a sérelmeket, hogy elérhetővé váljon az emberhez méltó élet.
