– Vaskúton nevelkedett, de már harminc éve Balatonfüreden él családjával. Miért itt telepedtek le?
– Egy nagy vargabetűvel kerültünk ide. A Budapesti Műszaki Egyetemen végeztem és ott ismerkedtem meg a feleségemmel, Krisztinával, aki putnoki. Először ott telepedtünk le, majd néhány év múlva megpályáztam a Városrendezési és Építészeti Osztály vezetésére kiírt állást Balatonfüreden, amit meg is kaptam. A munkakörről hamar kiderült, hogy nem egyszerű feladat. Az első munkanapomon egy háromórás, forró hangulatú lakossági fórumra ültem be, ahol minden második hozzászóló az építésüggyel foglalkozott és nagy részük szidta az ezzel foglalkozó stábot. Felhozták azt is, hogy itt az osztályvezetőket kétévente cserélik, és hogy ez menyire tűrhetetlen. Így leforrázva mentem haza az első munkanapom után, mondtam is a feleségemnek, hogy nem ilyen lovat akartunk. Végül nyolc év után léptem csak tovább. Az akkor létrejött Balatoni Főépítészi Irodánál, mint az északi part referense vállaltam el az új feladatkörömet 2001-ben. Az íróasztalom és a székem végig ugyanaz volt, de a cégtábla legalább nyolcszor átcserélődött a fejem felett a hosszú évek alatt. 2013 márciusában jöttem a Veszprém Megyei Önkormányzati Hivatalhoz, ahol tíz éve dolgozom irodavezetőként és megyei, majd vármegyei főépítészként. Nemcsak a vármegyei főépítészi feladatot látom el, hanem a Főépítészi, Területfejlesztési és Területrendezési Irodát is én irányítom.
– Főépítészként mi a véleménye arról, hogy a balatoni régióban sok helyen koncepció nélkül építkeztek?
– 2016-ban jött be az a változás az építésügyben, hogy az egyszerű bejelentési eljárással szinte engedély nélkül lehetett lakóházakat építeni, vagy legalábbis a hatósági kontrollja nagyon lecsökkent. Erre egy olyan ötletem volt, hogy nézzük meg, a térségnek milyen építészeti produktumai vannak és a jó példák, jó gyakorlatok elve alapján meghirdettük az Év Balatoni Háza építészeti díjpályázatot. Talán az unikális ebben, hogy a Magyar Építész Kamara és a Magyar Építőművészek Szövetsége mellett, három balatoni vármegye építészeti kamaráját is sikerült megnyernem az ügynek, így az országos és a térségi szempontok egyaránt érvényesülhetnek. Sőt két civil szervezettel még a szélesebb társadalmi részvétel is biztosított, ezek a Nők a Balatonért Egyesület és a Balatoni Szövetség, a szakminisztérium pedig mindvégig anyagi és erkölcsi támogatást biztosított. Az így felálló szakmai zsűri értékeli, rangsorolja a pályázatra beérkezett épületeket. Már ötéves múltra tekint vissza ez a projekt, amiből megállapíthatjuk, hogy jellemző a sokszínűség, de a minőséget és a helyhez való igazodást értékeljük a leginkább. A díjazott épületek fotóját roll up plakáton is megjelenítjük és több helyen kiállítjuk, amivel az a célunk, hogy a Balaton térségében megismertessük ezeket a jó példákat és ezáltal az építkezni készülők ízlését is formáljuk.
– Milyen házak tetszenek Önnek?
– Azok, amelyek illeszkednek a környezethez, nem hivalkodók, mégis megjelenésükben, eleganciájukban, kialakításukban nívósak. Sok ilyen van, de a legújabb kedvencem Veszprémben, a Megyeházával szemben található Füge Liget kávézó épülete. Vagy Balatonfüreden a Vaszary Villa, ami azért látható, mert elbontották az előtte álló hatalmas vasbeton szerkezetet. A gyönyörű épület az 1950-es évektől egészen a rendszerváltozásig a szovjet hadsereg használatában állt. A villa a korábbi évek restaurálásának köszönhetően a város egyik legrangosabb és legjelentősebb épülete lett.
– Milyen további tervei vannak főépítészi munkájában?
– Mióta én vagyok a főépítész, a Veszprém vármegyében tevékenykedő települési főépítészekkel negyedéves gyakorisággal összejövetelt, szakmai megbeszélést tartottunk. Nyolc éve elindult a Városépítészeti séták Veszprém megyében című rendezvénysorozat. Ellátogattunk a vármegye egy-egy településére, ahol szakmai programmal aktuális kérdéseket jártunk körbe meghívott előadókkal, a helyiek bemutatkozási lehetőségével. Idén Urbanisztikai séták Veszprém vármegyében címmel folytattuk a programot, júliusban Nagyvázsonyban, novemberben Balatonalmádiban tartottuk. Jövőre Ajkára szeretnénk eljutni, ahol az „okos város” témakörében lesznek előadások a felújított Kriptongyárban, míg jövő ősszel az „okos falu” témakört vesszük elő.
– A bajai halászlé hazájából érkezett a Balatonra. Melyiket szereti jobban, a bajait vagy a balatonit?
– A bajait szeretem jobban, és én magam is nagyon jó halászlét főzök. Becsülöm a balatonit, sőt fogyasztom és nem követelem hozzá a tésztát. Megértem, hogy ez más típusú halászlé. A szülőföld és a gének viszont a bajait részesítik bennem előnyben. Szenteste nálunk mindig bajai halászlé készül, szó szerint, hóban, szélben, fagyban is. Kint az udvaron, lobogó tűzben, ha kell esernyő alatt, de ebből nem engedünk. Az igazi bajai halászlé szabad tűzön készül, kell bele az a füstös íz is.
– Nagyon szép a házuk és a kertjük is. Hogy találták meg ezt a különleges épületet?
– 1993-ban érkeztünk Balatonfüredre a lányunkkal hármasban, és 1996-ban gondoltunk arra, hogy jó lenne, ha a család gyarapodna még egy gyermekkel. Ehhez az akkori lakásunk kicsi volt és elhatároztuk, hogy keresünk egy kertes házat. Ebben az arácsi házban láttuk a legnagyobb fantáziát, bár nagyon rossz állapotban volt. A tulajdonos mesélte, hogy 1908-ban, amikor az Északi-balatoni vasútvonalat építették, olasz vendégmunkások is érkeztek. Ezeket az építőmunkásokat itt szállásolták el és szabad idejükben építették a vendéglátójuk házát. Nekik köszönhetően alakult ki ez a díszes oromzatú épület. Édesapám kőművesmester, vele találtuk ki, hogy lehet megszüntetni a ház vizesedését és hogy miként fogjunk hozzá a felújításhoz. Azt ajánlotta, hogy szakaszos falbontással, egy utólagos bitumenes szigeteléssel újítsuk fel. Egy helyiség egy év alatt készült el, hat-nyolc év alatt végeztünk a teljes felújítással. Fizikálisan nem bővült az épület, de a hasznos terek aktívvá váltak. A legszimbolikusabb része a külön bejáratú iroda-vendégház. Ez 1908-ban istálló volt, amit onnan is tudunk, hogy a kőfalban megtaláltuk azt a fa gerendát, amihez hozzákötötték az állatok láncait.
– Mit tesz hozzá a házhoz, hogy építészek vették meg?
– Amikor megtudták az ismerőseink, hogy Arácsra költöztünk, sajnáltak minket, mert az ebben az időszakban Balatonfüred fejletlenebb városrésze volt. Mi viszont a szomszédok jóvoltából három hét után úgy éreztük, mintha évtizedek óta itt élnénk. Nagyon szívélyes, szinte falusi légkör vett körül minket. Hétvégenként jöttek-mentek a kistányérok, mindig kaptunk valami süteménykóstolót és mi sem adtuk vissza üresen a tányért. Ez visszahozta nekünk a gyermekkort, és nagyon hamar otthon éreztük magunkat. Amikor elkezdtünk dolgozni a házon édesapámmal, az ott járó-kelők mindig kérdezték, mikor fogjuk lebontani, hiszen olyan öreg már ez a ház. Mondtuk, hogy nem bontjuk, hanem felújítjuk. Ezen csodálkoztak és reménykedve kérdezték, hogy legalább egy erkélyt nyitunk ugye az utcai homlokzaton. Mondtuk, hogy nem, hiszen pont a homlokzati díszítés az éke a háznak. Ahogy múltak az évek és a város elhozta a méltó fejlesztéseket Arácsra, felértékelődött ez a városrész is. Amikor a házunk elérte azt a formáját, amire azt mondtuk, hogy igen, ilyennek képzeltük, addigra sok más arácsi házat is felújítottak. Az igazi fejlesztések sosem egy épülettel valósulnak meg, hanem megjelenik egy önkormányzati épület felújítása, aztán az egyik, majd a másik szomszéd is hozzákezd a saját házához és együtt szépül meg a városrész.
– Úgy tudom, nemcsak építészetileg fejlesztették ezt a közösséget.
– A régi posta épületének felújításával kezdődött a közösségi tevékenységünk. Az 1910-es években itt volt az első posta a városban, később azonban bezárták. 2006-ban egy ópusztaszeri kirándulás után fogalmazódott meg bennünk a feleségemmel, hogy felújíthatnánk mi is ezt a régi postát úgy, ahogy ott láttuk, működhetne benne egy múzeum és a postai szolgáltatást is vissza lehetne állítani. Ma már postatörténeti kiállítás van benne, az emeleten pedig egy helytörténeti gyűjtemény is helyet kapott. Egy másik épület is kiürült, ezt is sikerült rendbe tenni. Az arácsiak régi óhaja teljesült így, mert 2010 óta a felújított Népház valódi közösségi térként szolgálja a helyieket. 2012-ben az Arácsért Alapítvány vezetője meghalt és engem kértek fel az elnöki teendők átvételére. Havonta egy-egy programot vállalunk, de a hét minden napján teljes kihasználtsággal működik az épület, más-más civil szervezetek és az üzemeltető jóvoltából.
Fabacsovics Zoltán
Vármegyei főépítész, urbanisztikai szakmérnök, a Veszprém Vármegyei Önkormányzati Hivatal Főépítészi, Területfejlesztési és Területrendezési Irodájának vezetője. Ő kapta idén Az Év Főépítésze Díjat. A főépítész aktívan részt vesz az arculatformálásban, az értékvédelemben és a vármegye jövőképének alakításában. Szakmai rendezvényeket szervez és tevékeny szereplője az Év Balatoni Háza Díjnak és kiállítássorozatnak.
Borítókép: Fabacsovics Zoltán, az év főépítésze (Fotó: Veszprém Megyei Napló/Nagy Lajos)
