Na most, itt álljunk meg egy pillanatra. Mert a málnapálinka fontos dolog, nagy dolog, különleges dolog. És sajnos gyakorta almapálinkából készítik, sok-sok aromával. Aki ilyesmire képes, másra is képes, az ilyen ember nagy valószínűséggel veri a gyerekét, sőt még az is lehet, hogy vizet löttyint a pörkölt alá vagy – én Istenem, ne hagyj el! – cukrozza a káposztás cvekedlit. Mályinkán viszont málnából készül a málnapálinka, s ez erősen megnöveli a vonzerejét. Rezeda Kázmér ezért a pálinkáért szeretett Mályinkára látogatni.
No meg azért is, mert Kerekdedéknél az asszony odavaló.
És Kerekdedék barátok. Aztán ott van még a közelben Dédestapolcsány, a Lázbérci víztározó, Tardona, ahol Jókai bujkált a szabadságharc után, és az egész faluban egy besúgó sem volt, aki elárulta volna. Nagy dolog az ilyesmi mifelénk. De visszatérve a mályinkai pálinkafőzdére, kis kutakodás után ezt találjuk:
A Nemzeti borkiválóság program mintájára a Nemzeti pálinkakiválóság programot 2014-ben hirdette meg először a Földművelésügyi Minisztérium. A kiválóságok kiválasztását 2015-től kezdve a Pálinka Nemzeti Tanács (PNT) Országos Pálinka- és Törkölypálinka Versenyével közösen szervezik. A kereskedelmi főzdék versenyének ez évben Esztergom városa adott méltó otthont a királyi vár Lovagtermében. 43 pálinkaház 382 tétellel nevezett; összesen 115 pálinkakiválóság, ebből 46 top pálinkakiválóság kerül majd be az idei Pálinkakiválóságok könyvébe. Az országos versenybe benevezett pálinkákat harminctagú zsűri értékelte. (…) A Magyarország legjobb pálinkája címet 2017-ben a Mályinkai Pálinkafőzde Konkordia–Izabella szőlőpálinkája kapta. Koós Józsefné kézműves remeke illatában és ízében is különlegesen kifejezi a két szőlőfajta karakterét, a gyümölcs és a magasabb alkohol egyensúlyban van; harmonikus, szerethető pálinka.
Na most beszélhetünk itt összevissza mindenfélét, de a komoly dolgok itt kezdődnek. Rezeda Kázmér a barátaival bejárta a környéket, a falut is, megnézték a felújítás alatt álló templomot – reformátusok lakják Mályinkát többségben –, majd hírt kaptak arról, miszerint nyílt a faluban egy új étterem. Rezeda Kázmér az a fajta ember volt, aki kis falukban nyíló új éttermeket előszeretettel látogatott meg élménygyűjtés és szociológiai tanulmányozások céljából. Meg hogy egyen. De ezek a dolgok, lehet, összefüggenek.
Felkerekedtek hát, úgy tízen, és felkeresték Mályinka új éttermét. A hely neve: Iszkor. Abban az esetben, amikor Rezeda Kázmér egy általa soha nem hallott szóval találkozott, szenvedéllyel vetette bele magát az etimológiába. Most sem nyugodott, míg végére nem járt az iszkor eredetének és jelentésének. Feltúrt mindent, a világháló legeldugodtabb zugait is, de nem talált semmit az iszkor szó jelentéséről és eredetéről. Már közel állt az összeomláshoz, és azon töprengett, hogy elbujdosik, messzire, bejár hetedhét országot – a hét hetede az egy, vagyis egy országot, ugye –, és csak akkor kerül elő ismét, ha megismeri az iszkor szó jelentését és eredetét, s hazatérte után a feltehetőleg nem minden érdeklődés nélkül feléje forduló asszonyának büszkén mondja majd: Asszony! Megtaláltam! Nem éltem hiába!
– Hiába talán nem, de hogy eztán egyedül, az biztos – felelte volna erre Rezeda Kázmér gyönyörűséges, de eléggé határozott asszonya, de ne rohanjunk ennyire előre, ugyanis Rezeda Kázmér végül rálelt a magyarázatra:
Pohner Ádám büszke somogyi kötődésére. Édesapja Kaposmérőben élt, ő a balatonszemesi Kistücsök étteremben dolgozott éveken át. Nagymamája és rokonsága Mályinkán élt, és két éve úgy döntött, hogy megveszi a helyi kocsmát párjával, Lucával. Tavaly október végén nyitották meg saját éttermüket befektetők és személyzet nélkül. Étterme az Iszkor nevet kapta. Mint mesélte, amikor régen keresztapjával gombászni jártak, ő mondogatta, hogy kimennek az iszkorfához, ezt a kifejezést csak falun belül használták a berkenyére.
Úgy érezte magát ebben a pillanatban Rezeda Kázmér, miként Szent-Györgyi Albert, amikor a tízóraira kapott zöldpaprikában felfedezte a C-vitamint, vagy Newton, amikor a fejére esett az alma, és rájött a gravitációra. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Rezeda Kázmér fejére egy egész vagon alma ráeshetett volna, abból soha nem lett volna gravitáció, legfeljebb istenkáromlás. De ez most talán mellékes. Most az a lényeg, hogy Rezeda Kázmér egy füst alatt megtudta, hogy az iszkor az a berkenye, de csak Mályinkán, továbbá azt is, miszerint a mályinkai éttermet mégis csak egy sztárséf nyitotta, nem a helyi Béla bácsi, aki felesége sajnálatos halála után megtanult lecsót és suhintott levest készíteni, s úgy érezte, ideje a tehetségét megosztani a betérő vendégekkel.
És akkor betértek. Az Iszkorba. És kaptak egy étlapot. Na most, ezen a ponton ismét meg kell állnunk egy pillanatra. Először is nézzük meg a koncepciót, ami oda vagyon írva az étlap tetejére, mintha kőbe vésve a séf hozta volna le a Bükk legmagasabb pontjáról, Istállós-kőről:
Ha egy szóval kellene leírnunk magunkat, minden bizonnyal azt mondanánk: alapanyagkonyha. Hisszük, hogy az a fontos, hogy ami a tányérba és a poharakba kerül, az legyen tökéletes. Nem pedig az, milyen maga a tányér. A főszerepet a termelőink játsszák, és az általuk minden héten frissen szállított, magas minőségű alapanyagok, amit mi a legtisztábban, legőszintébben, legközvetlenebbül szeretnénk nektek továbbadni, hozzátéve saját magunkat és azt, amit nekünk ez a környék jelent.
Azért ha valami így kezdődik, az elég sokat ígér. Mert lélek van benne. Főzni pedig csak azzal lehet, lélekkel. Meg jó alapanyagokkal s némi sóval. Meg a nagymama receptkönyvével, amit kézzel írt, gyöngybetűkkel. S ha a konyhaajtóban ott az asszony, aki nem főz, viszont tele van jó tanáccsal, na az még sokat segít. Rezeda Kázmér legyűrte a kíváncsiságát, átugrotta az ételkínálatot, és megnézte azokat a bizonyos termelőket. Vagyis az Iszkor lelkét. Íme hát a termelők, akik segítik az Iszkor vendéglőt:
- Csirke, liba, pulyka, gyöngytyúk, tojás, S. O. S.-ben bármi (legutóbb például fagylaltos kanál) – Horhos-völgyi birtok, Tardona
- Pisztráng (és alkalomadtán harcsa, valamint ponty is) – Lillafüredi pisztrángtelep, Lillafüred
- Hentesáru – White Bull bbq–grillsteak műhely, Sajógalgóc; Dombhát Magyartarka Ranch, Izsófalva; helyi vadászok
- Tej, túró, tejföl – Jersey Miracle, Szuhafő
- Sajt, vaj – Bükki Sajt, Mónosbél
- Szabad tartású tojás – Vivien, Zádorfalva
- Zöldségek és gyümölcsök – Horváth Boldizsár – Farm2Fork, termelőktől, az ország különböző pontjairól; Tamás, Mályinka; Árpád és Fruzsina, Dédestapolcsány; Vadrózsa Organikus Kert, Dédestapolcsány; Vadnai Csakazértis, Vadna
- Gombák – Gombászbarátok, a közeli erdőkből
- Kenyér – G&D kézműves cukrászda és pékség, Salgótarján
- Ecet – Tokaji Borecet-manufaktúra, Bodrogkeresztúr
Egy ilyen listát böngészgetve újfent megmelegszik az ember lelke. Pusztán azért, mert egy ilyen lista kristálytisztán megmutatja s egyszersmind be is bizonyítja, hogy nincsen veszve semmi sem. Mert ameddig vannak gombászbarátok a közeli erdőkben, ameddig él Árpád, Fruzsina és Tamás, no meg a Vadnai Csakazértis meg az összes többiek, addig rendben vannak a dolgok. S akkor elérkezett a nagy pillanat, és Rezeda Kázmér átböngészte az ételkínálatot. És azonnal Szindbád-pózba vágta magát, mert hát hogyan másképpen is lehetne megrendelni mondjuk a vaddisznókrokettet sáfrányos aiolival, mintsem hogy „na most, Vendelin barátom, van itt ez a sáfrányos aioli”.
De el ne suhanjunk szó nélkül e mellett az aioli mellett, ne tegyünk úgy, mintha mindenki azonnal tudná, mi az. Provence, Katalónia, Dél-Olaszország csodája az aioli, s nem más, mint a fokhagyma és az olívaolaj egyesülése. Na, hát ezzel kedveskednek neked Mályinkán, az Iszkorban. Meg még olyasmikkel, hogy bükki camembert szarvasgombával, paradicsommal és kovászos kenyérrel, esetleg borjúmájpástétom, sütőtökmustár, sült birsalma, s ha valaki, aki Mályinkán járva úgy érezné, ez nem elég választék előételből, az még kérhet borjútatárt tojáskrémmel és szalmaburgonyával, de az ilyen ember egyszerre sznob és hülye, úgyhogy az ne jöjjön Mályinkára semmiképpen.