A hétfők mindannyiunk számára lehangolók lehetnek, hiszen egy jól sikerült hétvége után nem könnyű visszatérni a dolgos hétköznapok, a munka világába. A január ráadásul okkal sorolható a legnépszerűtlenebb hónapok közé. Véget értek az ünnepek, visszakerültek a dobozokba a karácsonyi díszek, és az utcákról is eltűnt a meghitt hangulatot árasztó díszkivilágítás. Egyre jobban vágyunk a nap fényére és melegére, a természet színeire, de a tavasz még nagyon távolinak tűnik. Ráadásul az év végi ünnepek sok embert ösztönöznek túlköltekezésre, az eladósodás nyomasztó terhe pedig januárban, az ünnepi mámor múltán szintén ránk szakadhat. Csakúgy, mint az a nyomasztó, sürgető érzés, hogy most már tényleg valóra kell váltanunk a terveinket, el kell érni a kitűzött céljainkat. Ha mindehhez a megszegett újévi fogadalmak miatt még bűntudat is társul, könnyen nyomorultul érezhetjük magunkat.
Ezekre a gondolatokra alapozva alkotta meg Cliff Arnall az év leglehangolóbb napjának elméletét. Tanulmányát egy egyenlettel is alátámasztotta, amely a tudósok szerint mind matematikailag, mind a benne felsorolt tényezők labilissága miatt helytelen. A magát a Cardiff Egyetem munkatársaként aposztrofáló pszichológusról – aki azóta bevallotta: megbánta az elmélet publikálását – hamar kiderült, hogy mindössze rövid ideig és csak óraadóként volt köze az intézményhez. A brit lapok emellett arról is beszámoltak, hogy a közzétett tanulmányt előre megírt közleményként egy marketingügynökség korábban több akadémikushoz is eljuttatta, pénzt ajánlva annak, aki hajlandó hozzá a nevét adni. A közlemény hátterében, amely szerint a január közepi „depresszió” leghatásosabb ellenszere nem lehet más, mint az utazás, természetesen egy utazási iroda állt, akik így szerettek volna minél nagyobb nyereségre szert tenni.
Ennek a teóriának azonban nem az az egyetlen hibája, hogy a vigasztalás helyett a felkínált megoldás elérhetetlenségével tovább fájdítja a szíveket. Számos pszichológus és pszichiáter hangsúlyozza, hogy a lehangoltságot nem szabad összekeverni a depresszióval. Az előbbi egy ideiglenes állapot, amely kötődhet ugyan egy évszakhoz, azonban viszonylag könnyen túllendülhetünk rajta. A depresszió azonban egy mentális betegség, így nem köthető naptárhoz. Mint arra Elena Tourni pszichológus, a Chelsea Psychology Clinic társalapítója egy a Daily Mailben megjelent cikkben felhívta a figyelmet, amikor valaki azt sugallja, hogy létezik egy „legnyomasztóbb nap”, akkor az illető elbagatellizálja a mentális egészségügyi problémák összetettségét.
Dr. Jon Van Niekerk pszichiáter a Daily Mailnek nyilatkozva szintén a levertség és a depresszió közötti különbségre hívta fel a figyelmet. Megerősítette, hogy néhány ember tényleg rossz hangulattal és szorongással küzd ősszel és télen, amikor kevesebb a napfény. Ezt a betegséget, amelyet a köznyelv téli depresszióként emleget, szezonális affektív zavarnak (SAD) nevezik, és nem egyetlen napra koncentrálódik.
Pontos oka nem ismert, de úgy gondolják, hogy a napfény hiánya akadályozza működésében a hipotalamusznak azt a részét, amely az alvást szabályozza és a hangulatingadozást kontrollálja. Ez a jelenség a lakosság három százalékát érinti. Tünetei a tartós rossz hangulat, ingerlékenység és súlygyarapodás, leküzdéséhez pedig elengedhetetlen a napfény pótlása és a rendszeres, szabad levegőn történő mozgás.
A gyakori testmozgás az endorfin és a szerotonin felszabadulását is segíti, ezzel természetes módon javítva a hangulatot. A klinikai depresszió azonban a többi mentális betegséghez hasonlóan nemcsak télen, de az év bármely szakaszában letaglózhatja a betegeket, és hónapokig vagy akár évekig is eltarthat. A gyógyuláshoz segítségre van szükség, különben súlyosabbá válva akár fizikai tüneteket, köztük hirtelen fogyást vagy súlygyarapodást, alvási nehézségeket, állandó szorongást és indokolatlan fáradtságérzetet is okozhat. Ne habozzunk hát felkeresni egy szakembert, amennyiben úgy érezzük, hogy a levertségünk sokkal több átmeneti, ideiglenes rosszkedvnél.
Mit tehetünk az átmeneti lehangoltság ellen? Ha csak ideiglenes kedvetlenségről van szó, néhány egyszerű módszerrel mi magunk is túllendülhetünk a nehézségeken. A már említett testmozgáshoz hasonlóan a mosolygás is endorfint, boldogsághormont termel, ezért a szakemberek szerint naponta legalább 20-30 percet kellene nevetnünk vagy legalább mosolyognunk. A jókedv, a kacagás ragadós. Tegyünk be egy jó vígjátékot, nézzünk meg egy részt a kedvenc szitkomunkból vagy mosolyogjunk rá a tükörképünkre. Ha kezdetben csak erőltetni tudjuk a mosolyt, az agyunk idővel átvált, és őszinte érzéssé válhat a jókedv. Érdemes kipróbálni.
Egy másik boldogságot adó érzés a hála. Érdemes listát vezetni mindarról, ami a miénk, amiért hálásak lehetünk. Vegyük észre az apró örömöket, örüljünk a kis sikereknek is. Legyen szó egy finom ételről vagy illatról, egy őszinte bókról, egy apró, kedves gesztusról. Akár mi magunk is megtehetjük az első lépést. Sokszor nem is gondolnánk, mennyien fogják viszonozni.
Ha úgy érezzük, nem elég színes az élet, töltsük meg mi magunk színekkel. Viseljünk élénk színű ruhákat, kiegészítőket. Iktassunk be a napi teendők közé egy-egy rövid szünetet, amikor megajándékozzuk magunkat egy finom kávéval vagy ebéddel. Illetve bármilyen aprósággal, ami jó érzéssel tölt el, és energiát ad a folytatáshoz.
Borítókép: Tőlünk is függ, mennyire hatalmasodik el rajtunk a januári lehangoltság (Fotó: Getty Images/Tim P. Whitby)
