A Magyarországról induló, némi ausztriai és németországi kitérő után Franciaországban letelepedett, mozdonyvezetőből szerelővé és versenyzővé, végül műhelytulajdonossá avanzsált Szisz Ferenc sorsa mai szemmel nézve kalandosnak tűnhet, akkoriban viszont egyáltalán nem számított kirívónak. A századforduló táján ugyanis aki el akart mélyedni a gépek világában, az külföldre ment tapasztalatot szerezni.

Szisz 1873. szeptember 20-án született a Békés vármegyei Szeghalmon. Érdeklődött a gépek iránt, már fiatalon a helyi uradalmi műhelyben találta magát. Később mozdonyvezetőként kezdett dolgozni, mivel a járművek iránt érdeklődők a XIX. század végén vagy a mezőgazdasági lokomotívokkal foglalkoztak, vagy a vasútat választották. Sok vasutas később nyergelt át a gépjárművekre. Szisz Bécs, Salzburg, München és Berlin után 1900 tavaszán költözött Párizsba osztrák feleségével. Érdekelte az autózás, ami akkor Magyarországon rendkívül egzotikusnak számított.
– Jó kérdés, hogy fizikailag mikor láthatott először autót, hiszen Magyarországon még igen kevés automobil volt. Olvasni biztos olvashatott róla, hiszen 1897–98-ban Franciaországban és Angliában már jelentek meg autós újságok, amelyek a Monarchiába is eljutottak – mondja el Négyesi Pál járműtörténész, a Magyarjármű.hu szerkesztője.
A XX. század hajnalán Franciaország volt az autózás központja, ám Szisz eleinte egy kohászati üzemben dolgozott. A cégnek azonban olyan illusztris ügyfelei voltak, mint a Renault fivérek, Louis és Marcel, akiknek a gyára éppen 1900 körül indult komoly fejlődésnek. Szisz csakhamar náluk folytatta a munkáját szerelőként.
– Szisz Ferenc elsősorban egy nagyon jó képességű szerelő volt, bár nehéz szétszálazni, hogy a Renault újításaiban, találmányaiban pontosan mi volt a szerepe. A gyár egyik sűrített levegős indítója fűződik a nevéhez, ami a kurblit váltotta volna, azonban mindössze három évig, 1906 és 1908 között használták néhány modellen. Önálló szabadalma, az állítható futómű sem váltott ki különösebb visszhangot – teszi hozzá Négyesi Pál.