Szőcs László: Más tollával ékes

Plágiumbotrányba keveredett az egyik legnagyobb német lap, a Süddeutsche Zeitung főszerkesztő-helyettese.

1178657781 Fotó: Getty Images

Fellélegezhettek a minap mindazok, akik a német nyelvű sajtó egyik nagyasszonya testi épségéért aggódtak. Az eltűntként keresett Alexandra Föderl-Schmid végül Braunau közelében, a német–osztrák határ ausztriai oldalán került elő: alaposan kihűlve, de életben volt, amikor rábukkantak. Ekkorra a vele történtek már nem számítottak köznapi esetnek. Az 53 éves újságírónőről szóló híreket ezért – szimpátiája függvényében – ki-ki eltérően kommentálta. Volt, aki teljes együttérzéséről biztosította a médiavilágon belüli példaképét, míg mások puszta színháznak titulálták az alpesi erdőben való bujdoklását, követelve, hogy maga állja a keletkezett cechet a keresésére indult rendőrök és mentők miatt.

Lelkileg legalábbis érthető Föderl-Schmid viselkedése. 

A Süddeutsche Zeitung vezető német liberális lap főszerkesztő-helyettesét nemrég súlyos plágiumvádak érték, emiatt fel is függesztették a munkaköréből. Országhatáron átívelővé teszi az ügyet, hogy Föderl-Schmid – aki maga is felső-ausztriai születésű – korábban tíz éven át a szintén liberális bécsi Der Standard főszerkesztője volt, a mindenkori első nő, aki valamely osztrák lap élén ilyen magas posztra kerülhetett. Ezzel a német nyelvterület fősodratú sajtójának két zászlóshajóját érte egyszerre már így is komoly presztízsveszteség, noha az ügy végére még nem került pont. Az „ikerlapok” nagyobbika, a Süddeutsche naponta több mint negyedmillió példányban kel el, bőven több mint milliós olvasótábort mutathat fel. Mindkettő szereti magas lóról oktatni a magyarokat. A müncheni lap korábban Európa ellenségének is nevezte a budapesti vezetést, a Der Standard pedig Paul Lendvai 94 éves, budapesti születésű publicistával az élen rendszeresen támadja az Orbán-kormányt, gyakran éppen a sajtószabadsággal példálózva. Ez most annak révén kerül groteszk megvilágításba, hogy Lendvai volt főnöke, Föderl-Schmid – éppen a sajtószabadság túl laza értelmezésével – rendszeresen nyersanyagként kezelte a más újságírók által leírtakat. Írásaik fölé szabadon odaírhatja a saját nevét – vélte. Lendvai az egykori ávós határőrlap kommunista munkatársa volt, később, a Népszabadság című újság lapombudsmanjaként pedig a kétezres években karikatúrát csinált ebből a világ több országában amúgy bevált, az építő szerkesztőségi kritika szándékával létrehozott intézményből, öntömjénezésére használva fel azt. Majd 2010 után – már a Fidesz-kormányok idején – saját magáról elnevezett díjat alapított balliberális magyarországi újságíróknak. Kis szépséghiba: egy tisztes bécsi havi nyugdíj töredékéből létrehozott, még Budapesten is megalázó összeg erejéig tette ezt. 

De térjünk vissza a volt főnökéhez, Föderl-Schmidhez!

A vizsgálatok jelenleg is folynak. Mindenesetre Stefan Weber plágiumszakértő, salzburgi kommunikációprofesszor azt közölte, a szerző cikkei százainak esetében áll fent plágiumgyanú, nyolcezer oldalból az első átvizsgált hatvankilenc csaknem mind problematikus. Annyit az osztrák–német újságírónő is elismert, hogy időnként túl szabadon emelhetett át másoktól. De mekkora vajon ez a szabadság? Lássunk egy-két példát, hogy mindenki maga eldönthesse, hol húzná meg a határt! „A technológiai szektor mintegy két évtizede az izraeli gazdaság legfontosabb ágazatai közé tartozik. A kormány és a vállalkozások a 90-es évek közepén kezdtek sok pénzt befektetni, ami mintegy 2,5 százalékról négy százalék fölé emelte a gazdaság kutatás-fejlesztési kiadásait” — írta 2017-ben a német Die Welt hasábjain Franz Stocker. Ezt a passzust például – mint az Exxpress című osztrák lap felhívja rá a figyelmet – Föderl-Schmid a következő évben, a Süddeutsche Zeitung Izraelbe küldött tudósítójaként szó szerint átemelte. A különbség – minden bizonnyal olvasószerkesztői rásegítéssel – csak annyi, hogy az eredeti két mondatot hárommá alakították át. Egy másik esetben pedig az osztrák újságírónő Wolf Biermann zenész-dalszövegíró német nyelvű Wikipédia-szócikkéből vett át egy hosszú részletet, megfeledkezve arról, hogy az online enciklopédia tartalmaihoz is szerzői jogok fűződnek. Föderl-Schmidnek most már a Salzburgi Egyetemen benyújtott disszertációját is vizsgálják.

Az ügy új frontot nyitott a német kultúrharcban. A balliberális oldal abba az irányba próbálta terelni a közbeszédet – mintha legalábbis ez lenne az egészben a legérdekesebb –, hogy Julian Reichelt, a Bild tömeglapnak most már a Nius konzervatív hírportál élén álló volt főszerkesztője állhat a leleplezés hátterében, ő fizethette a plágiumszakértőt. Armin Wolf, az osztrák köztévé kirobbanthatatlan Baló Györgye „jobboldali agitprop-portálról”, Barbara Tóth, a Falter hetilap újságírónője (keresd a magyart!) pedig „jobboldali populista” ármánykodásról írogatott. A jobboldali jelző önmagában megbélyegzőnek számít a német közbeszédben. 

Mindezzel együtt az egész főáramlatú német nyelvű sajtóra árnyékot vető újabb ügyet nem tudták a szőnyeg alá söpörni. A Süddeutsche Zeitung háromtagú külső bizottságot kért fel Föderl-Schmid cikkeinek átvizsgálására. A hármak egyike Steffen Klusmann, Németország vezető, milliók által olvasott hírmagazinja, a Der Spiegel előző főszerkesztője, akinek már vannak szomorú tapasztalatai a hasonló esetekben. Még 2018-ban, mielőtt Klusmann a lap élére került volna, robbant a Relotius-botrány a hamburgi szerkesztőségben, ahol hazánkat szintén előreszeretettel pellengérezik ki („Maffiamódszerekkel szorítaná ki az Orbán-kormány a német cégeket Magyarországról” – írták például). Mint bebizonyosodott, Claas Relotius, a hetilap többszörös díjnyertes sztárújságírója nemhogy átemelte mások szavait a saját cikkeibe, hanem egyenesen kitalálta riportjainak részleteit, súlyos mentális defektről téve tanúbizonyságot. „Jeder solle vor seiner eigenen Tür kehren” – idézte helyeslően a Goethének tulajdonított mondást a Der Spiegel és a Süddeutsche Zeitung is az elmúlt években. Legalábbis éppen a plágiumokra is fényt derítő szoftver tanúsága szerint. De magyarul is ismerjük e szólást: mindenki sepregessen a saját háza táján.

Borítókép: Botrány a Süddeutsche Zeitung háza táján (Fotó: Getty Images)