A New Jersey állambeli Wayne-ben található a hét vezérről elnevezett Seven Tribesmen sörfőzde. Tulajdonosa, a New Yorkban született és felnőtt Varga László 2016-ban látogatott el családjával a philadelphiai Magyar Tanyára, ahol megkóstolta a gyermekkori barátja által készített Kombucha nevű erjesztett teát, és az annyira megtetszett neki, hogy maga is elkezdett kísérletezni az itallal. Hamarosan áttért a sörre, mert rájött: kis mennyiség készítéséhez hasonló eszközök kellenek. Így született meg üzlete.
– A paprikasör volt az egyik első saját ötletem. Egy amerikai borostyán söralapot vegyítek édespaprikával, de van csípős verzió is. Egyéni ízlés kérdése, kinek melyik tetszik – meséli büszkén Varga László. Annak idején összesen 75 receptet főzött le otthon, majd beleásta magát az elméleti kérdésekbe és elkezdte járni a sörfőzdéket.
Családjával New Jersey-be költözve 2018-ban megvett és cserkész barátaival átépített egy korábban bútorkészítő üzemként működő épületet. Hosszú előkészület után 2020 márciusában négyféle sörrel állt készen a nyitásra, de a Covid-járvány miatt az államban is leállították a vendéglátóipart. Állandó újratervezéssel, felesége családja és a cserkészek segítségével sikerült átvészelni a nehéz időszakot, így 2021 tavaszára már tizenkétféle söre lett.
– Nehéz volt megállni a helyünket, de idővel sikerült. Fontos volt, hogyan bánunk a vendégekkel, prezentáljuk a sört és a főzdét, számított a mutatós épület és a nívós design is. Ha minden jól megy, hamarosan kinőjük a jelenlegi rendszert. Egy versenyképes üzemet felépíteni jelentős tőkét igényel, és várom azt a pillanatot, amikor azt mondhatom, anyagilag is megérte. Addig ez csak szenvedély, amelyben szakmai és közösségi lelkesedés fűt – meséli Varga László, hozzátéve, hogy jelenleg csaknem háromszáz vendéglőbe, bárba és üzletbe szállítják kézműves söreiket, emellett rendszeresen jár Magyarországra szakmai együttműködések miatt. Például a hazai Fehér Nyúl sörfőzdével közös termékük a Rigó Jancsi nevű sör, az aszús boroshordóban való sörérlesztéshez pedig a hordókat a Tokaj-Hétszőlő borászattól kapta. Mindezzel a sörfőzde magyar jellegét igyekszik erősíteni.
A kézműves siker titkai
Az erdélyi származású Mezei Mária Magdolna és férje családi vállalkozása a Magyar Apparel. Mária 2001 őszén érkezett Amerikába egy lottón nyert zöldkártyával, majd grafikát tanult New Yorkban. Építőiparban dolgozó férjét ott ismerte meg. Vállalkozásuk úgy indult, hogy férje egy magyar feliratos pólót szeretett volna, de kiderült, nem sokan foglalkoznak ilyesmivel és egy darabot nem is lehet rendelni. Megszületett az ötlet: Mária tervez, ő pedig megtanulja a nyomtatást. 2009-ben kezdték el a nappalijukban. 2010-től járják Amerikát: minden nagyobb magyar fesztiválon megfordulnak, online boltjukban pedig a világ minden tájára szállítanak.
– A siker titka az alapos tervezés, a minőségi kivitelezés és a kapcsolattartás a vásárlókkal. Többen próbálkoztak hasonlóval, de nem tudtak megelőzni. Az áru magáért beszél, az esetleges hibákat jóvátesszük. A magyar kultúra színességét használjuk, hiszen különbözőek vagyunk még itt, a diaszpórában is. A magyar tematikát kicsit leporoltuk, kicsiszoltuk és nagyon célzottan szólunk a vásárlókhoz. Vannak vicces feliratú darabjaink, például a „Pálinka helps”, kalocsai és matyó mintásak, állatosak, elsősorban pólók, de foglalkoznak pulóverekkel és sapkákkal is. Minden évben új kollekcióval jelentkezünk, és tervezzük nyomtatott mintás ruhák gyártását is – mondja el Mezei Mária Magdolna.
Az elmúlt években rengeteg történettel gazdagodtak. Legutóbb, a Chicagói Gulyásfesztiválon egy magyarul tökéletesen beszélő kínai fiatalember (utólag kiderült, Magyarországon született és nőtt fel) vásárolt tőlük. Az egyik New York-i magyar fesztiválon pedig egy magyarul beszélő japán fiú kereste meg őket. A vevőkkel való személyes kapcsolat miatt sokan mesélik el életüket egy-egy vásárlás során. Gyakori, hogy a másodgenerációsokat a szülők nem akarták megtanítani magyarul, viszont felnőttként önszorgalomból megtanulnak valamennyire, és a gasztronómián vagy épp a pólókon keresztül próbálnak a magyarsághoz kapcsolódni. Mezei Mária Magdolna nem véletlen vallja, hogy „a haza és a magyarság szeretetét nem lehet eltitkolni, elzárni, valamilyen módon úgyis elő fog törni”.
Az EuroDough kisvállalkozást vezető Schachinger Lívia Kaposváron született és 13 éves volt, amikor a nála hat évvel idősebb bátyja úgy döntött, vagy katonának áll vagy külföldre szökik. A szülők nem engedték, hogy egyedül menjen, inkább úgy döntöttek, megpróbálják együtt, így kerültek 1987-ben Ausztriába, majd Los Angelesbe. Az iskola elvégzése után Lívia szívügyévé vált a háziállatok egészséges etetése, ezzel foglalkozó boltot is nyitott. A pandémia után a gasztronómia felé fordult, hagyomány ugyanis családjában a lángos- és palacsintasütés. A nyolcvanas években édesapja vezette a Tejbárt Kaposváron, oda jártak a környékbeli négy gimnázium diákjai. A recepteket megörökölve mozgóárusként kezdett sütni, a téli időszakban leveleseket árulva. A New Brunswick-i Magyar Múzeum havi vásárán mindig részt vesz, de Washingtonban is gyakran megfordul különböző magyar rendezvényeken. Rendelésre sütni szokott: első dobostortájának sikere nyomán hetente négy-ötször készít elsősorban magyar ízvilágú tortákat és süteményeket.
A Clevelandben élő 1956-os menekült, Bőjtös Györgyi, az első amerikai magyar diaszpórakonzul özvegye több mint negyven éve alapította a Jewelry Art ékszerboltot. Építész férje házassági évfordulójuk alkalmával vett neki egy egyedi, kézműves gyűrűt Chicagóban. Később összebarátkoztak az ékszerésszel, majd Györgyi bőröndből árulta a bizományba kapott termékeket. A sikeren felbuzdulva kis üzletet nyitottak egy akkor épült bevásárlóközpontban. Azóta saját épületük, stúdiójuk és aranyművesük van a Cleveland melletti Hudson kisvárosban, és nemzetközi tervezőkkel dolgoznak.
Lánya, Barbara Johnson még diákként kapcsolódott be az üzletbe, sokáig szorosan együtt dolgozva édesanyjával, mára ő a vezető. Mivel mindketten az egyedi tervezés szerelmesei, aktívan keresik a nemzetközileg díjazott, tehetséges ékszertervezőket. Maguk is készítenek megrendelésre, a vevő kérése alapján az ezüsttől a platináig számosfajta nemesfémmel dolgoznak, amelyet a fiataloktól a hetvenéves korosztályig minden vevő nagyra értékel. A klasszikus ékszerek és az esküvőhöz, diplomaosztóhoz, keresztelőhöz hasonló ajándékozási alkalmak dísztárgyak eladása mellett edukálni is próbálják a vásárlókat, például egy-egy alkotó meghívásával előadásokat szerveznek.
Magyar kolbászmester
Hirs József harminc éve tevékenykedik a húsiparban, hagyományos magyar füstölt húskészítményeket kínálva, a magyar örökségéhez hűen követi a régi világ receptjeit. Egy kis faluban, Tokodon felnőve korán megismerte a hentesség titkait édesapjától és nagyapjától. A nyolcvanas évek elején Tatán élelmiszer-feldolgozást tanult, majd a kilencvenes évek óta Amerikában az új technológiák bevezetésével növeli szakértelmét. Felesége, Annamária szerint férjét az Egyesült Államok keleti partján számos piacra és rendezvényre hívják, hogy „Magyarország kis darabját hozza el”, ám termékeik nemcsak a magyar származású amerikaiak között népszerűek. A magas minőségi elvárások iránt elkötelezett, szótlan, de büszke „Magyar Kolbászmestertől” országszerte rendelnek hagyományos magyar húskészítményeket, kolbászt, szalonnát és különféle füstölt húsételeket, annak ellenére, hogy a 2008-as válság óta nincs állandó üzlethelyisége. Piacokra jár, amelyeket fellendített a pandémia, mert az amerikaiak felfedezték előnyeit. Emellett több nemzetközi vásáron is sikerrel vett már részt.
Az általam megismert vállalkozók bár nagyon eltérő területeken dolgoznak, de mindenhol megjelenítik a magyar értékeket, a kreativitást és a munkájukra való igényességet, amely méltán vív ki elismerést. Tudják, hogy a sikerhez alaposság, igényesség és a vevőkkel való személyes kapcsolat szükséges. És mivel magyarok, nem felejtkeznek el az anyaországhoz kapcsolódó rendezvényekről sem.
Borítókép: Magyar húskészítmények Amerikában (Fotó: Családi archívum)
