Tanulmányok szerint naponta legalább kétliternyi folyadékra lenne szüksége a szervezetünknek. Egészségtudatos fogyasztóként nem könnyű eldönteni, mit is igyunk.
A csapvíztől kezdve a tisztított vízen keresztül a palackozott ásványvízig minden ivóvízforrásnak van valamilyen minőségi kockázata. A szakemberek által publikált, Magyarország ivóvizének minőségéről szóló tanulmány szerint hazánkban mindent egybevetve fogyasztásra megfelelő a csapvíz minősége, ugyanakkor vannak területek, ahol további intézkedések szükségesek.
Néhol a geológiai eredetű, szervetlen arzén magas koncentrációja, máshol – elsősorban a fővárosban és más nagyvárosokban – a régi, 1945 előtt épült házak csőrendszeréből feloldódó ólom nagyarányú jelenléte okozhat egészségügyi problémákat.
Az Országos Tisztifőorvosi Hivatal beszámolója szerint ha a szervetlen arzén a megengedett határértéknél nagyobb arányban jut a szervezetbe, az hozzájárulhat a bőr-, hólyag-, vese- és tüdődaganat kialakulásához. Azonban hosszú távú, rendszeres bevitele már kis koncentrációban is számos krónikus, nem daganatos betegség előidézésében is szerepet játszik. Ilyenek például a bőr elszarusodásával és pigmentáltságának megváltozásával járó elváltozások, a szív- és keringési megbetegedések, a perifériás és a központi idegrendszer rendellenességei, egyes máj- és vesebetegségek, valamint a cukorbetegség.
A szakemberek megállapítottak olyan szinteket, amelyek még biztosan nem járnak kockázattal. Ezek napi egységre lebontott értéke egy testtömeg-kilogrammra levetítve 0,0008 és 0,0043 milligramm között található. A Magyarországon mért legmagasabb értékek 0,0384 milligrammot, sőt többet is tartalmazhatnak, így az egészségre káros intervallumba tartoznak.
Ez a probléma korábban mintegy másfél millió embert és négyszáz települést érintett, de 2019-re az utóbbi szám tizenhatra csökkent. A 2022-es adatokat mutató térkép szerint elsősorban a délkeleti országrészekben van jelen a probléma, aminek hátterében valószínűleg az artézi vízforrások magasabb aránya áll.
Az épületek belsejében az ólom jelenti a legnagyobb veszélyforrást az ivóvíz minőségére nézve. Ez az egészségkárosító anyag elsősorban az ólomtartalmú szerkezeti anyagokból, például az ólomcsövekből oldódhat ki. Így ez a probléma elsősorban az 1945 előtt épített ivóvízhálózatokat érinti, de az 1975 között épült ingatlanokban is előfordulhat. Habár az ivóvízen keresztül kevesebb káros anyag jut a szervezetbe, mint az ólomtartalmú edényekből és festékekből, így is káros lehet a magzatok és a kisgyermekek fejlődésére, míg felnőtteknél tápanyag-felszívódási zavarokat okozhat.
Ugyancsak egyre nagyobb arányban figyelhetők meg az ivóvízben olyan „örök”, azaz nem lebomló vegyületek, amelyeket számos tanulmány összefüggésbe hozott már a rákos megbetegedések magasabb arányával. Egy újabb, a Yale kutatói által végzett tanulmány szerint ezek a több száz egyéb fogyasztási cikkben és azok csomagolásában, illetve bevonataiban jelen lévő, a környezetszennyezés miatt pedig már a csapvízben is kimutatható perfluor- és polifluor-alkilek (PFA-k) felgyorsíthatják a rákos betegségek, köztük a vese-, prosztata- és mellrák lefolyását. Átrendezve a sejtek elrendeződését, hozzájárulnak az áttétek kialakulásához. Ausztrál szakemberek kutatásai alapján a vízből úgynevezett úszószigetek segítségével, azaz a vízfelszínen tutajszerűen úszó ültetőközegbe, vízbe lógatott gyökerekkel elültetett vízinövényekkel – például náddal – különösen hatékonyan kivonhatók a vízből ezek az anyagok.
A magyar szakemberek véleménye szerint lehetetlen, hogy a víz egyáltalán ne tartalmazzon olyan anyagokat, amelyek nagy koncentrációban már szennyeződésnek minősülnének. A mai korszerű vizsgálati módszerekkel már jóval a megengedett határérték alatt is kimutathatók a vízben az oda nem illő komponensek.
Fontos tehát meghatározni, hogy ezek szintje milyen koncentrációban jelent veszélyforrást. E szabály alól kizárólag a rákkeltő vegyületek jelentenek kivételt, amelyeknek nincsen biztonságos szintje. Ezek közül a már említett arzén és ólom ivóvízben való jelenlétét a szakemberek folyamatosan ellenőrzik, és online oldalakon közzétett térképeken osztják meg a lakossággal az ezzel kapcsolatos adatokat. Ha tehát szeretnénk megtudni, lakhelyünkön milyen minőségű az ivóvíz, az ÁNTSZ, illetve a KSH oldalán közzétett térképeket tanulmányozva további információhoz juthatunk.
Borítókép: Tanulmányok szerint naponta legalább két liter folyadékot kellene fogyasztanunk (Fotó: Getty Images)
