Ugyancsak egyre nagyobb arányban figyelhetők meg az ivóvízben olyan „örök”, azaz nem lebomló vegyületek, amelyeket számos tanulmány összefüggésbe hozott már a rákos megbetegedések magasabb arányával. Egy újabb, a Yale kutatói által végzett tanulmány szerint ezek a több száz egyéb fogyasztási cikkben és azok csomagolásában, illetve bevonataiban jelen lévő, a környezetszennyezés miatt pedig már a csapvízben is kimutatható perfluor- és polifluor-alkilek (PFA-k) felgyorsíthatják a rákos betegségek, köztük a vese-, prosztata- és mellrák lefolyását. Átrendezve a sejtek elrendeződését, hozzájárulnak az áttétek kialakulásához. Ausztrál szakemberek kutatásai alapján a vízből úgynevezett úszószigetek segítségével, azaz a vízfelszínen tutajszerűen úszó ültetőközegbe, vízbe lógatott gyökerekkel elültetett vízinövényekkel – például náddal – különösen hatékonyan kivonhatók a vízből ezek az anyagok.
A magyar szakemberek véleménye szerint lehetetlen, hogy a víz egyáltalán ne tartalmazzon olyan anyagokat, amelyek nagy koncentrációban már szennyeződésnek minősülnének. A mai korszerű vizsgálati módszerekkel már jóval a megengedett határérték alatt is kimutathatók a vízben az oda nem illő komponensek.
Fontos tehát meghatározni, hogy ezek szintje milyen koncentrációban jelent veszélyforrást. E szabály alól kizárólag a rákkeltő vegyületek jelentenek kivételt, amelyeknek nincsen biztonságos szintje. Ezek közül a már említett arzén és ólom ivóvízben való jelenlétét a szakemberek folyamatosan ellenőrzik, és online oldalakon közzétett térképeken osztják meg a lakossággal az ezzel kapcsolatos adatokat. Ha tehát szeretnénk megtudni, lakhelyünkön milyen minőségű az ivóvíz, az ÁNTSZ, illetve a KSH oldalán közzétett térképeket tanulmányozva további információhoz juthatunk.
Borítókép: Tanulmányok szerint naponta legalább két liter folyadékot kellene fogyasztanunk (Fotó: Getty Images)
