A keresztény húsvét a mindenség legcsendesebb s leghatalmasabb detonációja, a feltámadt Krisztus s vele az egész teremtett világ dicsősége és megújulása – írta Pilinszky János az Új Ember című katolikus hetilapban megjelent egyik publicisztikájában az 1960-as évek elején. Mint folytatja:
Jézus tanait, az Evangéliumot különben is csodálatos, rendkívüli, istenien vakmerő összetettség jellemzi. Milyen nehezen lehet megérteni ennek fényében a keresztény gyakorlatot oly sokszor jellemző egyoldalúságokat. Szegényesség, gyanakvás, tétova óvatosság, bizalmatlanság szülöttei ezek, s világok választják el őket Jézusnak mindent zseniálisan lerövidítő, egybemarkoló, villámszelíd természetétől.

Az élet győzelme
A katolikus költő Harmadnapon című csodálatos versében az egyén (jelen esetben erőszakos) halálát egyetemes emberi sorsként jelenítette meg, a föltámadás krisztusi élményét pedig mint az egész teremtett világ szerkezetét megváltoztató jelenséget foglalta össze.
És megérzik a fényt a gyökerek. / És szél támad. És fölzeng a világ. // Mert megölhették hitvány zsoldosok, / és megszűnhetett dobogni szíve / Harmadnapra legyőzte a halált. / Et resurrexit tertia die
– olvashatjuk a költeményben.
A keresztről levett halott Jézust az ölében tartó, s egyetlen gyermekét sirató Mária alakja is jelen van Pilinszky János világában. A Fehér piéta című verse forgatókönyvszerűen részletes, ugyanakkor tömör és fájdalmas helyzetkép.
A fényérzékeny levegőben / csukott szemhéjak. Anya és fia. / Fehér kezek és még fehérebb ráncok. / Piéta és laterna mágika.
A keresztény húsvét gyökere az ószövetségi eredetű zsidó pászka (pészah) ünnep, amely a hébereknek Egyiptomból való megmenekülésének az emléknapja. Az ünneplők az őket a szolgaságból kivezető Úr áldását kérik a bő termés és a bőséges szaporulat érdekében. A kereszténység – amelynek legnagyobb ünnepe ez – mást ért a húsvét alatt. Ilyenkor a hívek a vallás alapítójának, a megváltónak, Jézus Krisztusnak a feltámadását ünneplik.
A húsvétot negyvennapos bűnbánati időszak, a nagyböjt előzi meg. A böjtölés szokása a keresztények mindennapjaiban egészen a huszadik századig jelen volt (a húsvét mellett a karácsonynak is volt megelőző böjtje). A római katolikus vallásúak jóval szigorúbban tartották, mint a protestánsok. Ilyenkor a régi korokban nem csupán húsmentesen igyekeztek táplálkozni, de sok helyen kizárólag zöldéget és gyümölcsöt fogyasztottak, vagyis olyat ettek csak, „amit a harmat nevelt”.