Számos növény termel olyan vegyületeket, amelyek gyógyhatással bírnak, a természet patikáját azonban nem az ember fedezte fel, az állatvilágban is rengeteg példát találunk arra, amikor bizonyos lények gyógynövényeket használnak fel fájdalmaik enyhítésére, illetve gyógyítására. Már az ókori népek is felismerték (például Egyiptom és Mezopotámia területén), hogy az állatok által alkalmazott gyógymódokat érdemes az emberek esetében is használni, ezáltal az évezredek során rengeteg gyógyítási mód jött létre a segítségükkel.
A csimpánzok is ismerik és használják a gyógynövényeket
Különösen igaz ez a sebesülésekre: a pézsmapatkányok fenyőgyantát használnak, meggátolva ezzel a fertőzést és a gyulladást. Az antilopok az antibiotikumban gazdag mohába dörzsölik sebeiket, a fókák pedig tengerimoszat-pakolással állítják el a vérzést. Afrikában a sebzett gnú és az antilop rögtön sós vizű tavat keres, ebben még az oroszlánok sem zavarják meg. A természet azonban nem csak a sebekre jelent gyógyírt: a szarvasok és az őzek a fák kérgében lévő taninnal kúrálják bélhurutjukat, a farkas gyomorrontás esetén hánytató füvet keres, hasonló esetben a kutyák és a macskák is fűevéssel próbálják megfelelően ingerelni a nyálkahártyát, a kanadai farkas pedig kígyómarás esetén ösztönösen a kígyófű nevű, ellenszérumként működő növény után szaglászik.
A gyógynövények fogyasztása az ember legközelebbi rokonától, a vadon élő csimpánzoktól sem idegen. Ők különböző növényeket fogyasztanak, köztük olyanokat is, amelyek táplálkozási szempontból szegényesek, de egy-egy betegség tüneteit mégis jól kezelhetik vagy enyhíthetik.
Eddig azonban nehéz volt megállapítani, hogy a csimpánzok szándékosan keresnek-e gyógytulajdonságokkal rendelkező növényeket, vagy ez puszta véletlen. Ezért a kutatócsoport a vadon élő, úgynevezett közönséges csimpánzok viselkedését és egészségi állapotát elemezte, az általuk elfogyasztott, potenciálisan gyógyhatású növények farmakológiai (gyógyszertani, tehát az élő rendszereket és működésüket befolyásoló anyagok kölcsönhatásainak) vizsgálatával kombinálva.
A kutatást az ugandai Budongo Központi Erdőrezervátum állatain végezték el. Az ötvennégy csimpánz két különböző közösségből származott, akiket egyaránt hozzászoktattak az emberek jelenlétéhez. Ezután a rezervátumban tizenhárom fafajból és gyógynövényből gyűjtöttek olyan növényi kivonatokat, melyekről azt gyanították, hogy a csimpánzok öngyógyításra használhatják. Ezek közé olyan növények tartoztak, amelyeket beteg vagy sérült csimpánzok fogyasztottak, de nem tartoztak a normál étrendjükhöz, valamint olyanok is, amelyeket korábbi kutatások szerint a csimpánzok gyógyhatásuk miatt fogyasztanak. A kivonatok gyulladáscsökkentő és antibiotikus tulajdonságait ezután a Neubrandenburgi Alkalmazott Tudományok Egyetemén Fabien Schultz vezetésével tesztelték.
A kutatók megállapították, hogy a növényi kivonatok 88 százaléka gátolta a baktériumok növekedését, míg 33 százalékuk gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal bírt.
- A kutyabengefélék családjába tartozó fa (Alstonia boonei) holt fája mutatta a legerősebb antibakteriális hatást, és gyulladáscsökkentő tulajdonsága is volt, ami arra utal, hogy a csimpánzok ezt kifejezetten a sebeik kezelése céljából fogyaszthatják. Az Alstonia booneit a kelet-afrikai közösségekben gyógynövényként is használják különböző betegségek kezelésére, beleértve a bakteriális fertőzéseket, gyomor-bél rendszeri problémákat, a kígyómarásokat és az asztmát.
- A kelet-afrikai mahagónifa (Khaya anthotheca) kérge és gyantája, valamint egy páfrányfenyő (Christella parasitica) levelei erős gyulladáscsökkentő hatást mutattak. A kutatók megfigyelték, hogy egy hím csimpánz sérült kézzel kereste és ette a páfrányfenyő leveleit, ami segíthetett a fájdalom és a duzzanat csökkentésében.
- Feljegyezték azt is, hogy egy parazitás fertőzéssel küzdő egyed a macskatövisfa (Scutia myrtina) kérgét fogyasztotta, amelyet a csoportba tartozó csimpánzok korábban soha nem ettek. A vizsgálatok kimutatták, hogy ez a kéreg gyulladáscsökkentő és antimikrobiális tulajdonságokkal egyaránt rendelkezik.
Ezek az újonnan publikált eredmények tehát meggyőző bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a csimpánzok valóban a gyógyhatásuk miatt keresnek fel bizonyos növényeket.
Elodie Freymann, az Oxfordi Egyetem antropológiai és múzeumi néprajzi iskolájának munkatársa elmondta, hogy a vadon élő csimpánzok öngyógyításának tanulmányozásakor úgy kell eljárni, mint egy detektívnek:
Multidiszciplináris, tehát több tudományágat és szakterületet magába foglaló bizonyítékokat kell gyűjtenünk, hogy pontosan megfejtsük a jelenséget. Miután hónapokat töltöttünk a terepen viselkedési nyomok gyűjtésével, amelyek konkrét növényfajokhoz vezettek bennünket, különösen izgalmas volt elemezni a farmakológiai eredményeket, és felfedezni, hogy melyik növény mekkora bioaktivitást mutat
– mondta. Mivel mind az antibiotikumoknak ellenálló baktériumok, mind a krónikus gyulladásos betegségek sürgős globális egészségügyi kihívásokká váltak, a kutatók rámutattak, hogy a Budongo Központi Erdőrezervátumban termő gyógynövények értékes új gyógyszerek kifejlesztését is segíthetik.
– Tanulmányunk rávilágít arra, hogy milyen gyógyászati ismeretekre lehet szert tenni más fajok vadon történő megfigyeléséből, és hangsúlyozza, hogy sürgősen védelem alá kell helyezni ezeket az erdei gyógyszertárakat a jövő generációi számára – tette hozzá Freymann.
A Plus One folyóiratban publikált tanulmány az eddigi legmélyrehatóbb elemzés, amely a viselkedési és farmakológiai bizonyítékokat is egyesíti arra vonatkozóan, hogy a vadon élő csimpánzok számára a fakéreg és a holtfa fogyasztása milyen gyógyhatással jár.
