Nógrádi György: A világháború szélén

A világ a háború utáni helyzetből háború előtti helyzetre váltott.

A csehek átadják a spanyoloknak a parancsnokságot a NATO-zászló átadásával. Fotó: AFP/ROBERT NEMETI

1957-ben – részint az 1955-ben létrejött Varsói Szerződés hatására – elkezdődött az amerikai atomtöltetek európai telepítése. A brit atomfegyvereket alárendelték a NATO-nak, a francia atomfegyverek nemzeti hatáskörben maradtak. A Kelet és a Nyugat közötti feszültség számos esetben növekedett és vezetett a világháború szélére, a Szovjetunió és a szocialista világrendszer bomlása azonban új helyzetet teremtett. A német egységgel a volt NDK is csatlakozott a NATO-hoz, és a többi európai szocialista országot is felvette a szervezet. Legutóbb az orosz–ukrán háború hatására a finnek és a svédek váltak taggá.

A szervezet részt vett a jugoszláviai háborúban, majd 2001. szeptember 11. után – eddig először és utoljára – az USA elleni terrortámadás hatására sor került az 5. cikkely alkalmazására. Obama elnöksége óta az amerikai külpolitika fő területe a csendes-óceáni térség lett: az amerikai politikára a fő kihívást már a Kínai Népköztársaság, nem pedig Oroszország jelentette. Feledésbe merültek Kissinger korábbi nézetei a szovjetek és kínaiak egymás elleni kijátszásáról. Az USA a hivatalos doktrínáiban két fő ellenséget jelölt meg: első helyen Kínát és Oroszországot, így Pekinget és Moszkvát – akarata ellenére – együttműködésbe fonta az amerikai politika.

Az orosz–ukrán háború sok tekintetben hasonló az 1950-es koreai háborúhoz, hiszen a szinte minden lényegi kérdésben vitázó nyugati államokat egy szövetségbe tömörítette. A háború következményeként az USA megerősödött, Európa a szankciók hatására tovább gyengült. (Ráadásul miközben Amerika és Ázsia gyors ütemben iparosit, Európa csökkenti az iparosítást.) Ukrajna léte a Nyugat támogatásán múlik, Oroszország viszont sikeresen állt át a hadigazdaságra.

A világ a háború utáni helyzetből háború előtti helyzetre váltott, így a jelenlegi időszakban a háborús állapot, és már nem a béke normális. Ám bárki, bármilyen ideológia alapján lép is, látnia kell, hogy a harmadik világháború nem élhető túl. Willy Brandt volt német kancellár szavai ma is érvényesek, hogy aki először lő, az másodszor hal meg, Einstein pedig úgy fogalmazott, hogy nem tudja, mikor és mivel fogják megvívni a harmadik világháborút, de a negyediket kőbaltával.

Az orosz–ukrán háborúban felértékelődött Európa szerepe, mivel az amerikai vezetés – részint a választási harc miatt – sokkal óvatosabbá vált. Az egyes államoknak egyre több katonai és pénzügyi támogatást kell nyújtaniuk. A háború eszkalációjával együtt az a nyugati álláspont, hogy Ukrajna jelenleg nem lehet a NATO tagja és nem rendelkezhet atomeszközökkel. A nyugati politikára jelentős mértékben hat, hogy a volt Szovjetunió területén – nem csupán a Moszkva-barát Belaruszban, de a nyugati orientáció­jú Moldovában, Georgiában és a háború sújtotta Ukrajnában is – állomásoznak orosz erők.
A háború egyéb területeken is érezteti a hatását. 2001. szeptember 11. után a Nyugat a meglévő orosz szakértők helyére iszlám szakértőket keresett. Most megfordult a tendencia. 2022-ben Japán bejelentette, hogy öt év alatt megduplázza a katonai kiadásait. Nagy-Britanniának új munkáspárti kormánya van, Franciaországban is átrajzolódott a politikai térkép. Az Európai Unióban a lakosság 25 százaléka szavazott jobbra a néppárttól. A mindent eldöntő kérdés november 5. lesz: az amerikai elnökválasztás napja. A NATO jövője annak függvénye, hogyan tud és fog az új, korábban ismeretlen kihívásokra reagálni.