Kevés a lombik az individualizmus és a bizonytalanság okozta népességcsökkenés ellensúlyozására

A XXI. század népbetegsége a meddőség. Az ENSZ júliusban nyilvánosságra hozott adatai szerint a termékenységi ráta a vártnál gyorsabban romlik, minden negyedik ember már olyan országban él, amely elérte a legnagyobb populációját. Magyarországon is rosszak a mutatók, a népesség 1981 óta csökken. A legrosszabb forgatókönyv szerint a következő negyven-ötven év során hatmillióra fogyunk. Az asszisztált reprodukció (lombik) támogatása egymagában kevés a trendváltozáshoz.

A petesejt megtermékenyítése. Fotó: Teknős Miklós

– A kor kérdése alapvető a sikeres terhesség elérésében. Több mint ötven évvel ezelőtt az egyetemen azt tanították, hogy az anya 25 éves kora előtt szülje meg az első gyermekét. Ma örülünk, ha harminc, de legalább 35 év alatti a páciens, így esetleg van esély a testvér születésére is. Viszont az intézet betegeinek átlagéletkora 38 év, 30-35 százalékuk negyven környéki, és ilyen idős korban már egyre több a kromoszómahiba a petesejtekben, amely a létrejövő embriók minőségét negatívan befolyásolja. 

Az amerikai asszisztált reprodukciós társaság állásfoglalása szerint 43 éves korban, illetve afölött 12-13 lombikprogramból van matematikai valószínűsége egy gyermek megszületésének. Saját petesejttel harmincéves korban beültetésenként ötvenszázalékos klinikai terhességgel lehet számolni, míg 43 éves kor felett csupán 0,5-1 százalékkal

– mondja el Forgács Vince.

– Több tényező okozza a gyerekvállalás kitolódását – teszi hozzá Hal Melinda, az MCC klinikai szakpszichológusa. – Egyrészt valóban a tanulmányi időszak meghosszabbodása áll a háttérben, ugyanakkor ez összefügg a biztos egzisztencia megteremtésével is. Ez szubjektív, hiszen a nagyszülői nemzedékben nem okozott gondot, hogy többgenerációs lakásban, akár egy szobába szülessen az első gyerek. Ma a fiatalok először befejezik a tanulmányaikat, önálló életet kezdenek, és csak utána gondolkoznak el a gyerekvállaláson. Számos Z generációs ráadásul alig tud tervezni, sokszor azzal sincs tisztában, mit csinál holnap, nemhogy évek múlva. 

Individualizmusban élünk, mindenki egyedül próbál boldogulni, ami sokkal nehezebb. A médiából folyamatosan negatív, bizonytalanságot okozó üzeneteket hallunk, hogy a klíma, a gazdasági nehézségek, a háborúk, a terrorizmus milyen veszélyeket rejt, nőként viszont a biztonságot keressük, és addig nem merünk családot alapítani, amíg ez nincs meg.

A közösségi média, illetve a társkeresési szokások sem segítenek. A Tinder és a hasonló applikációk nyomán elterjedt egyfajta várakozás, hogy mindig lesz jobb az adott kapcsolatnál, így nem szükséges kitartani a partner mellett. Makay Zsuzsanna, a KSH Népesedéstudományi Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa szerint – ahogyan arról korábban lapunknak nyilatkozott – társadalmi probléma, hogy harminc év alatt még párkapcsolat sincs: a 25–29 évesek negyven százaléka egyedülálló, akik bár szeretnének gyereket, de gátló tényező az elköteleződés hiánya. Az első gyerek átlagosan 29,2 évesen születik meg a magyar nők körében, és egyre többen szülnek 35 vagy negyven év felett. A számítások szerint viszont ez kevés, így, ha a jelenlegi trendek nem változnak, a társadalom öregedése mellett 2070-re már csak hatmillió magyar lesz. (1981 óta folyamatos a népességfogyás.)

Hal Melinda szerint elsősorban össztársadalmi változások segíthetnének, például háttérbe lehetne szorítani az egzisztenciális kérdéseket, és nagyobb mobilitást vállalni, ami összességében az individualizáció csökkentését és a közösség, a család miatt vállalt lemondást jelenti. Forgács Vince az edukáció fontosságát emeli ki, illetve azt, hogy ne vegyük természetesnek, hogy minden rendben van, hanem amikor a legkisebb gyanú felmerül, hogy bármely rendellenesség akadályozza a gyerekvállalást, haladéktalanul, minél fia­talabb korban keressük szakorvos segítségét. A szakértők egyetértenek, hogy a rossz táplálkozás, a feldolgozott élelmiszerek túlzott fogyasztása, illetve az egyéb civilizációs ártalmak hozzájárulnak a meddőség folyamatos növekedéséhez, ahogy az is, hogy ezekkel a fiatalok nincsenek tisztában. Orvoshoz és mentálhigiénés szakemberhez is a legtöbben csak akkor fordulnak, amikor már nagy a baj, pedig az asszisztált reprodukció nem helyettesítheti a természetes folyamatokat. A gyerekvállalás tehát elsősorban döntés kérdése, ahol a modern társadalmak tagjai ismerik az időfaktor problémáit, a civilizációs nehezítő tényezőket, és ezek tudatában cselekszenek. A szakértők viszont sokszor inkább a kifogáskereséssel találkoznak.

Életkorok

Magyarországon európai összehasonlításban kiemelkedően magas a finanszírozott asszisztált reprodukciós lehetőségek száma. A hazai 45 éves életkor egyedülálló. A környező országokban általában 39-40 év az államilag finanszírozott kezelések felső határa, és a legtöbb estben három ciklust fizet az állam. Szlovénia pozitív kivétel 43 éves korhatárral, az ország Dánia, Belgium és Görögország után a negyedik Európában az egy lakosra jutó in vitro megtermékenyítések számában. A sikerességi rátákban nehéz egységes számadatot találni, mivel nem mindegy, milyen korcsoportban, milyen petesejttel (saját vagy donor), a terhesség milyen fázisára (klinikai vagy szívhangos terhesség, élveszületés) mérnek az adott intézmények. Magyarországon a kezelés ingyenessé válása óta számos felső korhatárhoz közeli hölgy jelentkezik a reprodukciós központokban, annak ellenére, hogy tudják, alig néhány százalék esélyük van. Ez pedig rontja a statisztikát.