A kommün bukásának ötödik évfordulójáról emlékezik meg augusztus elsején a 8 Órai Ujság A szovjet hívei címmel. Azt írják: „Most öt esztendeje omlott össze Kun Béláék tanácskormánya közel öt hónapi rémuralom után, mely betetőzte az őszirózsás forradalom pusztításait. A gyásznak ez évfordulóján borzongva száll vissza az emlékezet e rémuralom szörnyű napjaira, szemünk előtt elvonulnak az áldozatok véres árnyai, minden rémség és minden dúlás, a szörnyű sebek, melyeket az elmúlt öt esztendő sem tudott begyógyítani a nemzet testén”. Szerintük éppen azok akadályozzák a feledést, „akiknek leginkább érdekükben állna, hogy elfelejtkezzünk bűneikről.” Kiderül: a Népszaváról van szó, amely „ugyanazokat a hangjait üti meg, amelyekkel a háború utolsó fázisában fűtötte a tömegek szenvedélyét”.
A szocialista napilap ugyanis olyanokat ír:
A történelem legnagyobb hitványsága, hogy a jelenleg uralmon levő földbirtokos osztály életének a megmentését a Károlyi ellen való gyalázkodással fizeti meg.” Felteszi a 8 Órai Ujság a kérdést: „hát nem tanultak semmit, nem okultak a szörnyű kártevésen, melyet kitartó izgatásuk okozott az őszirózsás forradalom, majd a bolsevizmus ránk zúdulásával? Vagy azt hiszik, hogy Buchinger, Böhm, Garbai, Kunfi és a többi népbiztos glorifikálásával, mint ahogy a Népszava mai cikke teszi, újból meg lehet vetni annak a propagandának az alapjait, melyet egyszer már oly sikerrel vetett meg, hogy még ma is sínyli az ország? Nem.
A 8 Órai Ujság úgy értékel: minden igyekezetük kárba vész, nem utolsósorban éppen a munkásság józanságán.
Elrendeli a bíró Pogonyi Antal kommunista agitátor, Kun Béla összekötője ellen a vizsgálati fogság meghosszabbítását és a további nyomozást. Mint a 8 Órai Ujság augusztus 6-án beszámol róla: „Súlyosan terhelő adatok vannak ugyanis a hatóságok birtokában, amelyek azt igazolják, hogy Pogonyi tevékeny részt vett Oroszországban az ottani kommunista mozgalmakban”. Cáfolják Pogonyinak azt a védekezését, „hogy őt pusztán régi ismeretség fűzte Kun Bélához, s titkárnőjéhez anélkül, hogy velük politikai kérdésekben bármiféle megbeszéléseket folytatott volna.”
Bizonyítékaik vannak, hogy „Pogonyi már 1920-ban az egyik orosz brigád élén állott, amelynek az volt a feladata, hogy az orosz nyelven megjelent kommunista lapokat idegen nyelvre, főképpen magyar nyelvre fordítsák le és azokat terjesszék a hadifoglyok, s így a magyar hadifoglyok között is”. Fontos feladatokkal bízza meg a szovjet vezetés, Bécsbe, majd Berlinbe küldik, ahol „az volt a feladata, hogy a külföldön megszervezett kommunista pártok keretein belül tevékenykedjen”. 1922 márciusában Magyarországra küldik, Egerben végez újságíróként agitációs munkát letartóztatásáig.
A vizsgálóbíró végzésében rámutat a Pogonyi-féle akciók veszélyeire: szerinte Szovjet-Oroszországot „semmi sem gátolja abban, hogy egy ilyen hatalmas propaganda előkészítése után igyekezzék a bolsevizmust újra hatalomra juttatni”.
Klebelsberg Kunó kultuszminiszter az új középiskolákról és a népiskolai reformról nyilatkozik az augusztus 8-i Budapesti Hírlap szerint. Elmondja: csak óvatos lépést tehet az ország anyagi lehetőségei miatt a nyolc osztályos elemi iskola felé. Most a javaslat „megadná a jogot a községeknek, ide értve a városokat is, hogy önkormányzati hatáskörükben, vagyis ott, ahol a többség azt jónak látja, a mindennapi tankötelezettséget hat évről nyolc évre emelhessék föl”.
Türr István tábornok, az olasz függetlenségi harc hőse születésének századik évfordulójáról emlékezik meg a Pesti Hírlap augusztus 10-én. „Ma, vasárnap olyan évfordulót ünneplünk, amelynek a megszentelésében egybeforr a magyar nemzet és az olasz nép legszentebb érzése. […] Ha az olasz–magyar rokonszenv olyan történelmi valóság lett, amelynek nem tudott megártani sem a bécsi politika, sem a világháború, ebben fő része van neki, az egyszerű bajai fiúnak, aki most száz esztendővel ezelőtt született.” Kiemelik: „Magát Garibaldit kivéve nem volt ünnepeltebb ember Olaszországban Türr Istvánnál. Viktor Emánuel király nemcsak tábornokká nevezte ki, hanem főhadsegéddé tette saját személye mellett.”
