Túlkapások nélkül is inkluzív az Amazon Prime gyártotta Zorro

Az idei év a nagy klasszikusok újraértelmezéseivel telik. D’Artagnan, Fagin, Edmond Dantes mellett Zorro is terítékre került. A spanyolok forgatta sorozat a XXI. század elvárásainak megfelelően meséli újra az elnyomás ellen harcoló kaliforniai arisztokrata történetét, tükröt tartva Hollywoodnak, hogy túlkapások nélkül is lehet inkluzív egy történelmi sorozat.

Forrás: Amazon Prime Video

Az Amazon Prime előfizetői meglehetősen zordan vették tudomásul, hogy a spanyol ajkú országok számára már az év eleje óta elérhető új Zorrót Magyarországon az RTL forgalmazza, ezáltal hiába Amazon-produkció, nem érhető el a Prime-on. A hiány főként amiatt feltűnő, hogy a kritikusok szerint a My Lady Jane-nel együtt ez a stúdió legjobb idei sorozata. Ehhez képest a britek fantasyjáról már bejelentették, hogy nem kap második évadot, a Zorro kapcsán pedig csend van.

Renata Notni és Dalia Xiuhcoatl, a Zorro két női főszereplője. A sorozat ers női karaktereket vonultat fel. Fotó: Bruno Bebert / Bestimage

Akihez eljutott a több mint nyolcórás mozizást kínáló tíz rész, elégedetten állhatott fel a képernyő elől. Sokakban Antonio Banderas él Zorróként, az idős Diego de la Vega pedig nem is lehet más, mint Anthony Hopkins, ám valójában a mesét Johnston McCulley 1919-ben megjelent első története óta számosan feldolgozták. McCulley teremtette meg az álarcos, szinte szuperhős-képességekkel bíró éjszakai igazságosztó zsánerét, amely nélkül a Marvel- és DC-univerzumok sem léteznének. Sőt, Zorro direkt előképe Batmannek, olyannyira, hogy Bruce Wayne szüleit egy Zorro-film megnézése után ölik meg.

A karakter kalandjait McCulley több mint hatvan történetben folytatta 1959-es haláláig, később számos író vette át a stafétát, és a figura az ezüstvásznat is meghódította. Douglas Fairbanks, majd Tyrone Power bújt Zorro bőrébe a húszas és a negyvenes években, 1957 és 1959 között futott a Disney sikersorozata Guy Williamsszel, majd következtek a nemzetközi feldolgozások, legsikeresebbként a francia, Alain Delonnal, de van mexikói, olasz, indiai és török verzió is. Végül a kétezres évek fordulóján Banderas alakította kétszer is az andalúziai ménen vágtázó, álarcos igazságosztót, aki azóta viszonylag feledésbe merült.

Egészen 2024-ig. Az idén ugyanis mindjárt három Zorro van kilátásban. Az Amazon sorozata mellett a Disney+ is készíti saját verzióját, Jean Dujardin pedig az idős De la Vega bőrébe bújik. A főszereplő kora az egyik legfontosabb különbség, amivel az Amazon sorozata újat hoz, a Zorrót alakító Miguel Bernardeau ugyanis mindössze 27 éves (a forgatás alatt még kevesebb), tehát könnyű elhinni, hogy Carlos Portela sorozatkreátor tálalásában egy felnőtté és hőssé válási folyamatot nézünk végig. A többi Zorro-feldolgozásban a színészek mind idősebbek, mint De la Vega az első csatái során.

Most látunk egy katonai kiképzésen átesett, de sokkal inkább ficsúr, mintsem felelősségteljes fiatalt, aki azért tér vissza Kaliforniába, hogy megbosszulja apja halálát. Az idősebb De la Vegát a hírek szerint Zorro gyilkolta meg. A nyomozás során azonban Diego rájön, hogy ez nemcsak hazugság, de végzete, hogy ő maga váljon igazságosztóvá, akinek egyszerre kell megküzdenie a korrupcióval, a hatalomvággyal, a kapzsisággal, az indiánokkal, a kíniakkal, az amerikaiakkal és az oroszokkal, na meg saját szívével. Bele se fér mindez tíz részbe.

Éppen ezért hasonlít a Zorro a Disney+ Az agyafúrt vagányára. Mindkét sorozat rendezése és vágása olyannyira gyors és akciódús, hogy a nézőnek ne tűnjön fel a történet bugyutasága. A csatajelenetek jól komponáltak, a színészek kilencven százalékban maguk vívnak és lovagolnak, bár a távol-keleti harcmodort sem nélkülöző koreográfiában látni a dublőrök munkáját. A jelmezek és a díszletek egyszerre modernek és színesek (Bernardeau Zorrójának kifejezetten jót tesz, hogy nem a megszokott köpenyt hordja, hanem egy hosszított kabátot), illetve a kék és sárga szűrők miatt úgy tűnnek, mintha a készítők a CSI és a Góóól-filmek mögött álló Danny Cannontól tanultak volna, aki rendre így kívánta a spanyol életérzést megjeleníteni.

Bernardeau-nak remekül áll De la Vega/Zorro szerepe, álarccal és anélkül is uralja a képernyőt. Kellemes meglepetés, hogy nem legyőzhetetlen szuperhős, hanem rendre megsebesül a csatákban, amelyekből harcostársai mentik meg. XXI. századi csavar, hogy a sérüléseket általában nők okozzák, akik a mai elvárásoknak megfelelően nem megmentésre váró nebáncsvirágok, hanem pisztolyhősök, útonállók, összeesküvők, vaskezű üzletasszonyok.
Szintén a mostani igények miatt Zorro története nemcsak azt mutatja be, mi történt Kalifornia mexikói időszaka (1821–1846) alatt az új spanyol arisztokráciával és a földjeiken élő parasztokkal, hanem számos nációról mesél, legfontosabbként az indiánokról. Új csavarként az igazságosztó mitológiáját is indián legendává varázsolja, hangsúlyozva az indián szereplők (Dalia Xiuhcoatl és Cuauhtli Jiménez) jelentőségét, illetve mindjárt három Zorrót mutatva be. A sorozat tehát megfelel a Hollywoodban jelenleg elvárt woke-vonalnak, de azt sokkal visszafogottabban, ezáltal hihetőbben teszi.

Ám éppen ezért nem kerülhette el az Amerikában szitokszónak számító whitewashing címkét (fehér színész játszik nem fehér karaktert). Bernardeau ugyanis szőke, a korábbi színészek viszont mind fekete hajúak voltak, így a közönség nem győzte kifogásolni a közösségi médiában a megközelítést. Kevesen vették tudomásul, hogy Diego de la Vega spanyol szülőkkel rendelkező arisztokrata, akik között történelmileg bizonyított, hogy számos szőke, kék szemű is volt. Elképzelhető, hogy az Amazon emiatt sem jelentette be még a második évadot, pedig a történetben bőven lenne további muníció.