A visegrádi királyi palota a középkori Magyarország egyik legnagyobb és legpompásabb épületegyüttese volt. Ma a romjaiban is impozáns palotában a szépen rekonstruált termeket, udvarokat bejárva a Magyar Királyság fénykorában, a XIV. és XV. században érezhetjük magunkat. A kard öt évezrede című időszaki kiállításuk még fokozza ezt a hangulatot, hiszen a palota történetében is fontos szerepet játszó tárgy, a kard történetével ismertet meg.
A kard öt évezrede című kiállítás
A tárlat a látogatók elé tárja az első Kaukázus-vidéki és anatóliai arzénbronz kardokat, az európai ónbronz kardok korszakát, és egészen a középkor végéig vezet minket.
A kiállítás kurátora Kovács Olivér, aki a Martin Opitz Kiadónál megjelent, A kard regénye című című tudományos-ismeretterjesztő könyve alapján állította össze a tárlatot. A szerző az emberiség egyik legősibb fegyverének több mint ötezer éves történetét meséli el könyvében, bemutatva szerepét a harcászatban és az általános emberi kultúrában.
A kard a magányos, egyéni hősként cselekvő harcos fegyvere. A kard regénye a legújabb kutatási eredményeket felsorakoztatva, sőt új teóriákat alkotva vezet végig ennek a fegyvernek a történelmén oly módon, hogy mind a nagyközönség, mind a szakemberek haszonnal forgathatják.
Egyszerre fegyver- és hadtörténeti munka, történelmi összefoglaló, ugyanakkor kultúrtörténeti nyomozás, hiszen a kard históriája valójában az őt megalkotó embernek a története.
Szinte a teljes fejlődéstörténetét bemutatja ennek a korszakról korszakra változó, eltérő igényekre szabott fegyvernek. Egy valódi és képzelt fegyvereken át vezető szellemi utazás, ami a Kaukázus lábainál és Anatóliában veszi kezdetét több mint ötezer évvel ezelőtt.
A kard regénye
A kötet a nagyvilágból is megismertet kardokkal és kardábrázolásokkal, hiszen a kardtörténet magyar sajátosságai mellett Európa és a Távol-Kelet világa is megelevenedik. Kovács Olivér a létező kardok bemutatásán túl nagy figyelmet szentel a „képzelt kardoknak”, amelyek sora Attila hun király fegyverétől Arthur király Excaliburján és a viking mitológia vérszomjas pengéin át egészen egy messzi-messzi galaxis fénykardjaiig vezet. Ezeknek nagy szerepük van abban, hogy a kard korunkra érte el népszerűsége csúcsát.
– A könyvet tavaly augusztusban kezdtem el írni néhány hónapos felkészülési és anyaggyűjtési időszak után – avat be a kezdeti fázisba a szerző. – Nem vagyok se fegyvertörténész, se hadtörténész, alapvetően kultúrtörténettel foglalkozom. Megfogott a kard különlegessége. A korábbi fegyverek vadászfegyverek vagy általános célú eszközök voltak, ez az első olyan, amit kifejezetten a másik ember elpusztítására, megsebzésére találtak ki. Napjainkban viszont talán ismertebb és népszerűbb a kard, mint az egész története során volt. Arra kerestem a választ, hogy ez mitől alakult így.
A források alapján sikerült olyan következtetéseket levonni, amiket úgy éreztem, meg kell osztani az emberekkel, így született meg a kötet. A szöveg és a gazdag képanyag összeállításánál több múzeum és szakemberek sokasága volt a segítségemre, így tudományos hitelesség szempontjából is többszörösen ellenőrzött A kard regénye tartalma – tette hozzá.
A titokzatos Szent Margit-protoszablya
A kiállításon található egy egyedi kialakítású bronzkori fegyver, a Szent Margit-protoszablya, amely a jelenlegi ismeretek szerint Európa első szablyaszerűen ívelt pengéje. Erről a könyvben is részletesen olvashatunk. 1893-ban, a Margit-sziget közelében, a Duna fenekéről került elő a fegyver, innen pedig a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe vitték. Hampel József régész, az Érem- és Régiségtár akkori igazgatója a beszámolójában rajzot és néhány meglehetősen szűkszavú információt adott közre a kardról. A 1893.18.2. leltári számot kapott kardról később az a vélemény született, hogy utólagosan torzíthatták el a pengéjét, így mivel a pengében található ív kivételével egy viszonylag gyakori kardtípushoz hasonló, a következő több mint száz évben nem keltette fel egyetlen kutató érdeklődését sem.
Tavaly nyáron, még a regény előkészítő fázisában szakmai publikációban lettem figyelmes erre a kardra. A könyvnek az egyik hozadéka ennek a kardnak a felfedezése, azonosítása – szögezi le Kovács Olivér. – Ez a bronzkori kard Krisztus előtt 1300–1200 táján készülhetett, amikor Akhilleusz éppen Tróját ostromolta. Az egyenes típus ekkoriban kifejezetten elterjedt volt Európában, Dél- Németországtól egészen a Kárpát-medencéig több helyütt találtak ilyeneket a Duna mentén. Viszont nem ismerünk belőle több hajlított példányt, így ez valószínűleg egy kísérleti fegyver lehetett – feltételezi a könyv írója.
Mint mondja, a bronzból készült kardok némiképp meghajlíthatók, de miután ezt a kezébe vette, még erősebbé vált a gyanúja, hogy ilyen irányban és ennyire egyenletesen egyetlen penge sem deformálható. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Nemzeti Régészeti Intézet minden segítséget megadott a kérdés tisztázásához, s az utóbbi laborjában elvégzett szemlék és mikroszkopikus vizsgálatok azt támasztották alá, hogy a kardot eleve hajlítottra öntötték. A Szent Margit nevet pedig a Margit-szigethez közeli lelőhely miatt kapta. Felmerült a kérdés, vajon miért hozhatott létre az alkotója több mint háromezer évvel ezelőtt egy ilyen fegyvert.
Valószínű, hogy ez a protoszablya alapvetően két felhasználási módra lehetett hatékony. Egyrészt a széles vágómozdulatokra, amellyel feltehetően a páncéllal nem védett testrészeket lehetett célba venni. Másrészt, ami még valószínűbbnek tűnik, hogy a görbülete miatt eredményesen lehetett pajzs mellett vagy fölött szúrni az ellenfél felé, hiszen a néhány centiméteres eltérés az egyenes vonaltól nagyobb esélyt adott a találatra. A markolat kopottsága tanúskodik arról, hogy a kardot sokáig használták.
A penge belső ívén több sérülés is felfedezhető, amelyek akár egy másik fémtárggyal való intenzív összeütközés során keletkezhettek. Talán okozhatta őket egy pajzs fémmel bevont pereme, egy balta éle, esetleg egy másik kard, amellyel hárítani igyekeztek a döfést. Ám mégsem lehetett sokkal hatékonyabb, mint a kor többi kardja, ezért nem lett belőle típusfegyver. Kovács Olivér azt is megosztja velünk, hogy a külső ívükön élezett, valódi szablyának tekinthető fegyverek csak kétezer évvel később, a Krisztus után VII. században születtek meg, feltehetően a Kaukázus – Kaszpi-tenger táján, majd kerültek be elsőként az avarokkal Európába. A megjelenésüket és elterjedésüket a nem sokkal korábban megszületett kengyel segítette elő, amely jelentősen átalakította a lovas hadviselést. Ez természetesen még hiányzott a bronzkorban, ami megmagyarázza, hogy a Szent Margit-protoszablya miért előzte meg a korát.
A különleges fegyver év végéig, a kiállítás zárásáig megtekinthető Visegrádon, a Mátyás Király Múzeumban.
