Nem meglepő, hogy mint minden számítógépet is tartalmazó készüléknek, a gyorsvasutaknak, a repülőgépeknek, az erőműveknek is szükségük van időnként frissítésekre. Mert a régi programok elavulnak, hibákat találnak bennük, kisebb-nagyobb javítások kellenek, akárcsak egy asztali gépnél. Csakhogy ezeket a szerkezeteket nem most gyártották, hanem a hetvenes-nyolcvanas években, egyedi programok futnak rajtuk, így nem lehet egyszerűen letölteni valahonnan egy javítócsomagot.
A Boeing 747-400-as típusát 28 naponta kell frissíteni, és ezt máig hajlékony lemezzel hajtják végre. Az a technológia, amely a nyolcvanas-kilencvenes éveket jellemezte, és viharos sebességgel kiveszett a civil életből, ma is használatos, sőt hatékony.
San Francisco egyik kéregvasút-hálózata, a Muni Metro Light Railway szintén nem működne floppilemez nélkül, ugyanis nincs merevlemeze, így minden reggel egy hajlékonylemezzel indítják el a rendszert. A földalattit ugyanis 1980-ban indították el először, azóta kevés módosítást hajtottak végre rajta, a lemezes megoldás pedig olcsó és hatékony, így bár többször felvetették, hogy ideje volna haladni a korral, ez a haladás roppant drága mulatság volna, így feltehetően csak évtizedek múlva fogják modernizálni. Addig marad a számítástechnikai szempontból kőkorszaki technológia használata. De a lemez használatos néhány orvosi műszernél, s az Egyesült Államok nukleáris haderejénél is csak 2019-ben vezették ki.
Japánban, a világ technológiailag egyik legfejlettebb országában látványosan együttél a múlt és a jövő. Itt digitális ügynökséget hoztak létre, amelynek egyik célkitűzése az volt, hogy a hivatalokat megszabadítsák a faxgépektől, majd később a floppilemezektől. Egyes munkahelyeken ugyanis a jól működő rendszereket nem változtatták meg, így bizonyos adatokat csakis floppin fogadtak el. Taro Kono, az ügynökség vezetője 2024. júniusában tette közzé az örömhírt, hogy Japán győzött a floppilemezek elleni harcában. Ez azonban nem sikerült teljesen a faxgépekkel szemben, ahogy az se segít, hogy számos hivatalos dokumentumra ma is kötelező a személyes pecsétet, a hankót rányomni, hogy az érvényes legyen.
A hankó a hagyománytisztelet szimbóluma, de természetesen egyáltalán nem működik a digitális világban.
A pecsétet kézzel készítik, nagy becsben tartja a gazdája, kis tokban tárolja, használata pedig amolyan második személyes dokumentumhoz hasonlít, igazolja a szóban forgó ember személyazonosságát. Bár az online világban használhatatlan, a papír alapú adminisztrációban igen, és egy olyan társadalomban, mint a japán, nagyon nehezen lehet megválni a papírtól, a személyes pecsétektől és az ősök tiszteletétől. 2015-ben nagy meghökkenést okozott, hogy a kiberbiztonságért felelős miniszter, Szakurada Jositaka kijelentette, életében egyszer se használt számítógépet.
Az Európában soha nem különösebben népszerű személyhívó, angol nyelven pager Japánban a kilencvenes években szinte minden zsebben ott volt. Az egyszerű szerkezet arra volt alkalmas, hogy kapcsolatfelvétel esetén megjelent a kijelzőjén a hívó fél telefonszáma, amelyet a hívott feltárcsázott. Használták diákok, de legtöbbször a kórházak alkalmazottjai vagy olyan idős emberek, akik megszokták. Az utolsó pagerszolgáltató 2021-ben szüntette be a tevékenységét, addigra mindössze 1200-an maradtak a készüléknél, amelyet lényegében kiirtott a mobiltelefon. A személyhívó azonban nem volt internetre kötve, nem használta a mobilhálózatokat, így éppen az ósdisága miatt tűnhet lekövethetetlennek.
Az azonban kiderült, hogy ez nem ennyire egyértelmű. Ezek a régi készülékek robbantak fel nemrégiben a libanoni Hezbollah tagjainak kezében, zsebében, arca közelében, amikor feltehetően Izraelből egy jel hatására működésbe lépett a beléjük rejtett pokolgép.
A síita gerillacsoport abból a feltételezésből indult ki, hogy a pager külön rendszer, senki se használja, lekövethetetlen és ósdi, de arra tökéletesen alkalmas, hogy üzenetet küldjenek vele.
A merényletsorozat pedig azt bizonyította, hogy Izrael is tisztában volt a Hezbollah érveivel, és rengeteget dolgozott azon, hogy a régi készülékekbe bele tudjon nyúlni. A törekvést teljes siker koronázta, a Hezbollah súlyos károkat szenvedett, egyben főhet a feje, hogy új kommunikációs rendszert dolgozzon ki, amely még a pagernél is biztonságosabb.
A régmúlt technológiáinak használata főként a pénzben keresendő. Egyszerűen olcsóbb fenntartani egy régi technológiát ahelyett, hogy a modernizálásra költenének sok száz millió dollárt, tudván, hogy a frissebb és korszerűbb megoldás akár a beépítés napján már elavul. Ami ma úttörőnek és forradalminak tűnik, az akár egy év múlva megmosolyogtatóan ósdi lehet, nem beszélve az egyre fontosabb biztonságról. A legbiztonságosabb megoldások mindig azok, ahol fizikailag létezik a frissítés hordozója, mondjuk floppilemez formájában vagy ónixkőbe vésve, ahogy az se véletlen, hogy világszerte ma is úgy szavaznak a demokráciákban, hogy egy papírra tollal keresztet húznak egy karikába, s nem digitálisan ikszelgetnek virtuális szavazólapon.
Egyedül Észtország lépett a digitális jövő felé ilyen hatalmasat, amely akár előremutató is lehetne, ha nem volna aggasztó a szavazólapok hiánya. Egy számítógépes rendszert ugyanis sokkal egyszerűbb feltörni, mint a sok százezer szavazólapot módosítani.
Nemcsak Japán döntött úgy, hogy a hagyományait tiszteli, hanem mindenhol szeretik az emberek a megszokást, s nem feltétlenül akarnak változtatni. Ahol jól működik a posta – tipikusan a volt brit gyarmatbirodalomban – ott sokkal több hivatal és cég támaszkodik a borítékos-papíros megoldásra, mint a megbízhatatlan területeken. Ez utóbbi régiókban előretört a digitalizáció, az email elsöpörte a lassú leveleket, levelezőlapokat és képeslapokat, hogy mostanra a közvetlen kommunikáció vegye át az uralmat különböző applikációk formájában, nyugdíjazva az elektronikus levelet is. A világ legmodernebb területe ilyen szempontból Afrika, ahol az infrastruktúrát soha nem építették ki, egyes országokban hiányoznak a legalapvetőbb feltételek is, de az idős asszonyok is teljes természetességgel használják a modern digitális vívmányokat.
(Borítókép: Boeing 747-400-as repülőgép felszállás közben. AFP/PATRICK T. FALLON)
