Nem meglepő, hogy mint minden számítógépet is tartalmazó készüléknek, a gyorsvasutaknak, a repülőgépeknek, az erőműveknek is szükségük van időnként frissítésekre. Mert a régi programok elavulnak, hibákat találnak bennük, kisebb-nagyobb javítások kellenek, akárcsak egy asztali gépnél. Csakhogy ezeket a szerkezeteket nem most gyártották, hanem a hetvenes-nyolcvanas években, egyedi programok futnak rajtuk, így nem lehet egyszerűen letölteni valahonnan egy javítócsomagot.
A Boeing 747-400-as típusát 28 naponta kell frissíteni, és ezt máig hajlékony lemezzel hajtják végre. Az a technológia, amely a nyolcvanas-kilencvenes éveket jellemezte, és viharos sebességgel kiveszett a civil életből, ma is használatos, sőt hatékony.
San Francisco egyik kéregvasút-hálózata, a Muni Metro Light Railway szintén nem működne floppilemez nélkül, ugyanis nincs merevlemeze, így minden reggel egy hajlékonylemezzel indítják el a rendszert. A földalattit ugyanis 1980-ban indították el először, azóta kevés módosítást hajtottak végre rajta, a lemezes megoldás pedig olcsó és hatékony, így bár többször felvetették, hogy ideje volna haladni a korral, ez a haladás roppant drága mulatság volna, így feltehetően csak évtizedek múlva fogják modernizálni. Addig marad a számítástechnikai szempontból kőkorszaki technológia használata. De a lemez használatos néhány orvosi műszernél, s az Egyesült Államok nukleáris haderejénél is csak 2019-ben vezették ki.
Japánban, a világ technológiailag egyik legfejlettebb országában látványosan együttél a múlt és a jövő. Itt digitális ügynökséget hoztak létre, amelynek egyik célkitűzése az volt, hogy a hivatalokat megszabadítsák a faxgépektől, majd később a floppilemezektől. Egyes munkahelyeken ugyanis a jól működő rendszereket nem változtatták meg, így bizonyos adatokat csakis floppin fogadtak el. Taro Kono, az ügynökség vezetője 2024. júniusában tette közzé az örömhírt, hogy Japán győzött a floppilemezek elleni harcában. Ez azonban nem sikerült teljesen a faxgépekkel szemben, ahogy az se segít, hogy számos hivatalos dokumentumra ma is kötelező a személyes pecsétet, a hankót rányomni, hogy az érvényes legyen.
A hankó a hagyománytisztelet szimbóluma, de természetesen egyáltalán nem működik a digitális világban.
A pecsétet kézzel készítik, nagy becsben tartja a gazdája, kis tokban tárolja, használata pedig amolyan második személyes dokumentumhoz hasonlít, igazolja a szóban forgó ember személyazonosságát. Bár az online világban használhatatlan, a papír alapú adminisztrációban igen, és egy olyan társadalomban, mint a japán, nagyon nehezen lehet megválni a papírtól, a személyes pecsétektől és az ősök tiszteletétől. 2015-ben nagy meghökkenést okozott, hogy a kiberbiztonságért felelős miniszter, Szakurada Jositaka kijelentette, életében egyszer se használt számítógépet.