Kiirthatatlan kőkorszak

Hiába gyorsult fel a technológiai fejlődés világszerte, egyes találmányok képtelenek megtalálni a felhasználókat, így bár hasznosak, végül nem váltják meg a világot. Más találmányok pedig a társadalom egy részében ugyan elterjednek, bizonyos felhasználók maradnak a jól bevált, szinte kőkorszaki megoldásoknál.

US-SPACE-AEROSPACE-VIRGIN-ORBIT Fotó: AFP/PATRICK T. FALLON

Az Európában soha nem különösebben népszerű személyhívó, angol nyelven pager Japánban a kilencvenes években szinte minden zsebben ott volt. Az egyszerű szerkezet arra volt alkalmas, hogy kapcsolatfelvétel esetén megjelent a kijelzőjén a hívó fél telefonszáma, amelyet a hívott feltárcsázott. Használták diákok, de legtöbbször a kórházak alkalmazottjai vagy olyan idős emberek, akik megszokták. Az utolsó pagerszolgáltató 2021-ben szüntette be a tevékenységét, addigra mindössze 1200-an maradtak a készüléknél, amelyet lényegében kiirtott a mobiltelefon. A személyhívó azonban nem volt internetre kötve, nem használta a mobilhálózatokat, így éppen az ósdisága miatt tűnhet lekövethetetlennek.

Az azonban kiderült, hogy ez nem ennyire egyértelmű. Ezek a régi készülékek robbantak fel nemrégiben a libanoni Hezbollah tagjainak kezében, zsebében, arca közelében, amikor feltehetően Izraelből egy jel hatására működésbe lépett a beléjük rejtett pokolgép. 

A síita gerillacsoport abból a feltételezésből indult ki, hogy a pager külön rendszer, senki se használja, lekövethetetlen és ósdi, de arra tökéletesen alkalmas, hogy üzenetet küldjenek vele.

 A merényletsorozat pedig azt bizonyította, hogy Izrael is tisztában volt a Hezbollah érveivel, és rengeteget dolgozott azon, hogy a régi készülékekbe bele tudjon nyúlni. A törekvést teljes siker koronázta, a Hezbollah súlyos károkat szenvedett, egyben főhet a feje, hogy új kommunikációs rendszert dolgozzon ki, amely még a pagernél is biztonságosabb.

A régmúlt technológiáinak használata főként a pénzben keresendő. Egyszerűen olcsóbb fenntartani egy régi technológiát ahelyett, hogy a modernizálásra költenének sok száz millió dollárt, tudván, hogy a frissebb és korszerűbb megoldás akár a beépítés napján már elavul. Ami ma úttörőnek és forradalminak tűnik, az akár egy év múlva megmosolyogtatóan ósdi lehet, nem beszélve az egyre fontosabb biztonságról. A legbiztonságosabb megoldások mindig azok, ahol fizikailag létezik a frissítés hordozója, mondjuk floppilemez formájában vagy ónixkőbe vésve, ahogy az se véletlen, hogy világszerte ma is úgy szavaznak a demokráciákban, hogy egy papírra tollal keresztet húznak egy karikába, s nem digitálisan ikszelgetnek virtuális szavazólapon. 

Egyedül Észtország lépett a digitális jövő felé ilyen hatalmasat, amely akár előremutató is lehetne, ha nem volna aggasztó a szavazólapok hiánya. Egy számítógépes rendszert ugyanis sokkal egyszerűbb feltörni, mint a sok százezer szavazólapot módosítani.

Nemcsak Japán döntött úgy, hogy a hagyományait tiszteli, hanem mindenhol szeretik az emberek a megszokást, s nem feltétlenül akarnak változtatni. Ahol jól működik a posta – tipikusan a volt brit gyarmatbirodalomban – ott sokkal több hivatal és cég támaszkodik a borítékos-papíros megoldásra, mint a megbízhatatlan területeken. Ez utóbbi régiókban előretört a digitalizáció, az email elsöpörte a lassú leveleket, levelezőlapokat és képeslapokat, hogy mostanra a közvetlen kommunikáció vegye át az uralmat különböző applikációk formájában, nyugdíjazva az elektronikus levelet is. A világ legmodernebb területe ilyen szempontból Afrika, ahol az infrastruktúrát soha nem építették ki, egyes országokban hiányoznak a legalapvetőbb feltételek is, de az idős asszonyok is teljes természetességgel használják a modern digitális vívmányokat.

(Borítókép: Boeing 747-400-as repülőgép felszállás közben. AFP/PATRICK T. FALLON)