Azt mondják, hazáján kívül Lengyelországban ismerték a legtöbben – ki tudja persze, ezt utólag eldönteni. Vlagymir Viszockijt mindenesetre sokan kedvelték Magyarországon is. Nemcsak A Fekete Macska bandája című szovjet krimisorozat főszerepében, ahol nyilván nem igazán tudta valódi kvalitásait megmutatni, hanem elsősorban színházi és énekesi teljesítménye miatt. Miközben hazájában – joggal – elsősorban költőként ismerik, nálunk Latinovits Zoltán, Lengyelországban Zbigniew Cybulski alakját idézi. Szerencsére Viszockij többször járt hazánkban, sokan látták őt színpadon, dalai és sorsa pedig sok magyar művészt és kutatót megihletett. Hobótól Bereményi Gézán át Viczai Péterig tucatjával sorolhatnánk a hagyaték őrzőit, nekik köszönhetjük, hogy Viszockij életműve ma is eleven, sokan hallgatják, olvassák, nézik régi filmfelvételeken.
Arra a kérdésre, hogy magyarul ki írt először Vlagyimir Viszockijról, nemigen tudjuk a választ. Molnár Gál Péter 1966-os írása (Népszabadság, július 23.) mindenesetre fontos korai jelzés: az ügynökként beszervezett, de a művészetet, színházat értő szemmel vizsgáló kritikus a moszkvai Tagankában látta a szabálytalan orosz hőst. És mintha azonnal érzékelte volna a személye körüli dilemmákat, hiszen voltaképpen ellentétes információkat közölt a Galilei élete című előadásról. A korabeli szovjet kritikusokhoz hasonlóan neki sem tetszett, hogy az élete első jelentősebb színházi szerepében felbukkanó Viszockij látványos akrobatamutatványokat mutatott be („Az egyik ilyen fiatal fickó – Viszockij, aki a John Reedben Kerenszkijt játszotta – néhány perc múlva, a színpadon, félmeztelenül áll a feje tetején egy asztalon. Galileo Galilei, a nagy tudós tótágast áll. Micsoda ötlet! Azt hiszem, mehetünk is már. Rossz színház ez mégis.”). Ugyanakkor mégis dicsérte a Taganka szellemiségét, módszertanát, rögtön megérthette, hogy itt nem pusztán parabolákról és üres frázisokról van szó („Ljubimovék színháza a színházművészet új szintézisére törekszik. De nem artisztikus színház. Politikai színház.”). Ezt követően néhány évig további cikkek jelentek meg a fiatal színészről a magyar sajtóban, egyrészt néhány moszkvai színházlátogató kritikus tollából, másrészt korabeli szovjet újságcikkek magyar fordításában.