Czakó Julianna: Akkor van meg egy előadás, ha erőfeszítés nélkül tudsz mesélni

A színpadon vibrál, megfejt, tanul, de szereti, hogy a filmen kevesebb „viselkedés” is elég. Eljátszhatta a drámairodalom legizgalmasabb női karaktereit Nórától Jelenáig, szem előtt tartva a maga alapvetését: nem ő bújik a szerep bőrébe, hanem a szerep bújik belé. Vidéki és fővárosi társulatiságról, műfaji balanszról, kinyíló filmes kapukról beszélgettünk a Junior Prima és Domján Edit-díjas Czakó Julianna színésznővel.

Fotó: Kurucz Árpád

– Ezek saját felfedezések vagy rendezői intenciók mentén történő tanulások? 

– Is-is. Nagyon szeretem, amikor egy rendező kíváncsi rám, ha érdekli, mit gondolok a karakterről és együtt tudunk gondolkodni, de tény, hogy a makacsabb színészek közé tartozom. Ha megkapom azt a bizalmat a rendezőtől, hogy átadja nekem a szerepet, az boldogsággal tölt el. Természetesen utána is elfogadom a meglátásait, de alapvetően arra törekszem, hogy alakuljon ki egy olyan bizalom közöttünk, ami nem kérdőjelezi meg a karakterformálásom eredményességét.

– Csehov népszerű darabját tavaly Ványa bá címen állította színpadra a Thália Színház, amelyből egy nagyszabású televíziós film is készült. A színházi szereplőgárda ugyanaz (Görög László, Szervét Tibor, Szabó Győző, Czakó Julianna, Martos Hanga, Csarnóy Zsuzsanna, Molnár Piroska és Bede-Fazekas Szabolcs), a helyszín és az idő azonban változott. A Buborékkeringő alcímmel futó produkció a XIX. századi Oroszországból a kétezres évek Magyarországára került át. Ez mennyiben kívánt meg más attitűdöt a színészektől?

– Ugyan részleteket már láttunk a filmből, de az, hogy időben és térben hogyan simul ki a történet, majd a végeredményen fog látszódni. A rendező dolga az, hogy megmutassa, Csehov örök érvényű, s hogy nem egy távoli meséről, hanem egy nagyon is élő és mai történetről van szó.

„Jobb kint hagyni a sáros cipőt a bejárat előtt.” Fotó: Kurucz Árpád

– Kinyíltak a filmes kapuk?

– Remélem, mert ez a forgatás nagyon jó élmény volt. Egyrészt, ennyire nagy szerepet még sosem kaptam filmben, másrészt ugyanazokkal az emberekkel dolgozhattam együtt, akikkel itt, a színházban is. Tetszik, hogy másfajta játékot kíván meg a film, hogy talán jobban láttathatók a kontrasztok, hogy kevesebb „viselkedés” is elég, mint a színpadon. Jobban látszik minden, sajnos a hiba is. Más kérdés, hogy jó vágással még egy hiba is kijavítható. Ebből a szempontból a színpad biztonságosabb terep, hiszen ott mindenről tudomásom van, megvan a kontroll. Egy filmnél viszont sok minden a vágóasztalon dől el, és csak a kész film mutatja meg, hogy mit raknak össze belőled.

– Bohózat, fekete komédia, dráma – széles műfaji skálán mozog. Ez kell a balanszhoz?

– Színészfüggő, mert van, aki ódzkodik a zenés daraboktól vagy a vígjátékoktól, egyszerűen nem érzi úgy, hogy szakmailag ki tudna teljesedni ezekben a műfajokban. Én nem közéjük tartozom, mert mindent szeretek. Sőt vágyom is rá, hogy minél többféle dolgot csinálhassak. Amikor például a Hisztériát (az 1939-ben játszódó történet valós események alapján mutatja be Sigmund Freud életének utolsó napját – a szerk.) játszom, jólesik másnap egy bohózatban szerepelni.

– Honnantól „van meg” egy előadás? Gyakran hallom a hetes számot a színészektől, azaz a hetedik előadásra érik össze igazán egy-egy produkció.

– Én erről a hetes számról nem hallottam még. Szerintem akkor van meg egy előadás, ha erőfeszítés nélkül tudsz mesélni, akár az alapszituációról, akár a szerepedről. Mivel többen játszunk egy darabban, abban lehet igazság, hogy a többedik előadásra érünk össze igazán, és kerül a helyére minden. De én azért szeretek elkészülni bemutatóra.

– Az a típus, aki bejön korábban a színházba, hogy igazán rá tudjon hangolódni az előadásra?

– Igen, nem szeretek beesni az utolsó pillanatban, nem jó érzés. Tényleg el kell telnie annak az egy-másfél órának, ahogy beér az ember a színházba és az öltözőtől eljut a színpadig. Az viszont sosem okoz gondot, hogy a szerepet letegyem. Inkább a színpadi adrenalint kell egy kicsit kipörgetnie magából az embernek, és erre valóban kell idő. A szerepeken egyébként rengeteget gondolkodom, azt hiszem, ez főzés és takarítás közben megy a legjobban.

– Milyen munkákra készül?

– A már említett Cseh Tamás-koncertestre, amelynek január 22-én lesz a bemutatója. Ez a Thália életében is különleges előadás, hiszen zenés estről van szó, amely nem jellemző ebben a teátrumban. Lesz még egy Dürrenmatt A csendestárs előadásunk, és továbbra is játsszuk az Egy a ráadást és A hülyéjét, a Télikertben pedig a Ványa bát és a Hiszériát.

Borítókép: Czakó Julianna (Fotó: Kurucz Árpád)