A számos korabeli fényképpel illusztrált kötetből a szocializmuskori nőkép, s az ötvenes és a nyolcvanas évek között jelentősen megváltozó nőideálok (amelyeket a sajtó, a filmek és a reklámok is befolyásoltak, illetve meghatároztak) alakulása rajzolódik ki, de lapjain többek között például a szépségápolás (a hajviselettől a szőrtelenítésig, a samponhasználattól az intimhigiéniáig) és a társkeresés (az újsághirdetésektől a magányosok klubjaiig) kérdései is előkerülnek.
Nagyon találó és igaz Magyari Hajnalkának a kötet összegzésében olvasható megállapítása, amely szerint: „A nők szépség iránti vágya a szocializmus bármely szakaszában is, függetlenül annak puritánságától vagy hiánygazdasági jellemzőitől, mindig jelen volt, és egyéni életstratégiák határozták meg gyakorlati megvalósulását. A Rákosi-kor szovjet típusú rendszerében a szépségápolást hivatalosan mint a »jól-lét« egyfajta megnyilvánulását a kizsákmányoló osztályokhoz, de legalábbis a középosztályhoz társították. A kádári konszolidáció pedig elhozta a professzionális szépségápolás rehabilitációját, létrehozva egy sajátos specifikus szegmenst, a szocializmus »megfizethető luxusát«, amely igaz, hogy »kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a miénk« volt.”
(Magyari Hajnalka: Trendi nő a szocializmusban. Nőideálok, szépségápolás és szépségipar. Jaffa Kiadó, Budapest, 2024. 208 old. 4999 Ft)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!