Átalakulóban a világrend, aminek egyik oka, hogy Kína számos területen már az Egyesült Államok sarkában jár. Az egykori Szovjetunióval folytatott hidegháborúhoz hasonló versengés van kialakulóban az USA és a távol-keleti óriás között. Rivalizálásuk egyik fontos terepe a mesterséges intelligencia (MI) terén megjelenő fejlesztések. Eddig azonban összességében megkérdőjelezhetetlennek tűnt Amerika technológiai fölénye, így a nyugati világot meglepetésként érhette, hogy Kína nemrégiben olyan fejlesztéssel rukkolt elő, amely első ránézésre fenyegetheti is az Egyesült Államok elsőbbségét.
Új Szputnyik-válság?
A világsajtó néhány hete egyenesen az 1957-es, úgynevezett Szputnyik-válsággal állította párhuzamba egy új kínai chatbot megjelenését. Ahogyan annak idején az űrtechnológiában magát élenjárónak gondoló Egyesült Államokat váratlanul érte, hogy a Szovjetunió útjára indította a Szputnyik–1 műholdat, most a DeepSeek nevű kínai startup R1 elnevezésű, ingyenesen elérhető chatbotja okoz hasonló aggodalmakat Amerikának. Szenzációként robbant a hír, hogy az R1 annak ellenére képes felvenni a versenyt az amerikai vetélytársak termékeivel – például a ChatGPT-vel –, hogy nagyságrendekkel kevesebb pénzből fejlesztették. Mindössze néhány nap alatt az R1 lett az iPhone okostelefonokra legtöbbet letöltött alkalmazás, a kínai chatbot népszerűsége pedig az egész tengerentúli tech-szektorra kihatott. Az amerikai techcégek értékét jelző NASDAQ-index ezermilliárd dollárral – vagyis csaknem négyszáezermilliárd forinttal – csúszott lejjebb. Noha hamar kiderült, hogy forradalmi áttörésről azért nincs szó, az izgalmak mégsem mérséklődnek a kínai fejlesztés kapcsán. Ugyanis a chatbot megjelenésével számos olyan kérdés is előtérbe került, amelyek nem tűntek különösen relevánsnak Amerika betonbiztosnak tekintett monopolhelyzete miatt.

Az egyik fontos kérdés, hogy mit lehet kezdeni azzal a helyzettel, hogy az egyre nagyobb teljesítményű MI-modellek működéséhez szükséges adatközpontok – vagyis azok a hatalmas memóriakapacitású létesítmények, amelyek a háttérinformációt tárolják a chatbotok „gondolkodásához” – elképesztő mennyiségű energiát használnak fel. A Microsoft például tavaly már azt tervezte, hogy saját használatra újraindít egy korábban leállított pennsylvaniai atomerőművet. Az amerikai OpenAI (a ChatGPT fejlesztője), a Softbank, valamint az Oracle százmilliárd dolláros – és akár ennek ötszörösére bővíthető – tervet készített egy adatközpontokból álló országos MI-hálózatra. Ez a csapásirány előbb-utóbb nyilvánvalóan fenntarthatatlan mértékű energiát igényelne. Egyes szakértők már komoly stagnálás lehetőségét vagy egyenesen az „MI-tél” beálltát vetítették előre.
Zuhanó költségek
A DeepSeek fejlesztésének megjelenését követően azonban egymás után látnak napvilágot olyan alternatív, költséghatékonyabbnak tűnő megoldások, amelyekkel elkerülhető a szinte exponenciálisan növekvő energiafelhasználás. Magát az új kínai chatbotot például mindössze hatmillió dollárért „tanították be”, ami kevesebb mint egytizede a Meta Llama nevű modellje esetében felhasznált összegnek. A kaliforniai Stanfordi Egyetem és a Washingtoni Egyetem kutatói pedig néhány hete közzétették egy készülő tanulmányuk részét. Ebben azt állítják: akár hat (!) dollárra is lecsökkenthető egy-egy chatbot betanításának költsége. Nagyon leegyszerűsítve az elképzelés lényege az, hogy az egyre „vízfejűbb” adatközpontoknál alkalmazott gyakorlattól eltérően szelektált, „minőségi”, ezért könnyebben, kisebb energiabefektetéssel kezelhető információhalmazokat táplálnának a nyelvi modellekbe. A tanulmány készítői is hangsúlyozzák, hogy valójában inkább csak finomhangolásról van szó. A meglévő struktúrákra is támaszkodnak, az R1 szenzációja mögött pedig az állhat, hogy a kínaiak a csúcstechnológiájú csipekre a Joe Biden előző amerikai elnök által bevezetett exporttilalom ellenére is nagyobb mennyiségben szerezhettek be ezekből az alkatrészekből.
Mindenesetre a nemzetközi techszektor egészében a hatékonyság javítása lett az új jelszó, s – a nyugati világ szempontjából – öröm az ürömben, hogy a kínai konkurencia költség- és energiatakarékosabb megoldásai a kisebb szereplőket is levegőhöz engedik jutni. Így például a francia Mistral és a hasonló szerényebb méretű cégek talán faraghatnak valamit a lemaradásukon. Az óriások közül pedig az Apple pedig azért dörzsölheti a tenyerét, mert nem fektetett dollármilliárdokat saját MI-rendszerek fejlesztésébe be, s most majd válogathat a jóval olcsóbbá vált kész modellek közül.