Ünnepélyesen, több ezer ember részvétele mellett felavatják Papp-Váry Elemérné Sziklay Szeréna síremlékét a Kerepesi temetőben, aki a Magyar Hiszekegy szerzője volt. Horthy Miklós kormányzó beszédében a Pesti Hírlap április 28-i tudósítása szerint úgy fogalmaz:
Egybegyűltünk annak a sírjánál, aki szívének minden melegével és lelkének nagyságával mélyen átérezte, s egy isteni sugallat erejével mindnyájunk szívébe belevéste a magyar hitet. Hirdesse az ő szent hitvallását ez az emlékmű, melyet a magyar asszonyok hálája emelt.
Az örökös sírhelyet adó főváros nevében Sipőcz Jenő polgármester veszi át beszéd kíséretében a síremléket Budapest tulajdonába és gondozásába. Urmánczy Nándor a Honvédelmi Párt nevében arról beszél: most „a kegyelet koszorúját hoztam el. De el akarjuk hozni sírodhoz Szabadka, Kassa, Kolozsvár virágaiból összefonva a diadalmas megváltás koszorúját is!”
A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége közgyűlésén is megjelenik aznap a kormányzó, ahol kifejti: „A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének vidéki csoportjai pásztortüzek a magyar éjszakában, melyeknél virraszt a női lélek soha nem lankadó hite és nemes lelkesedése. Az önök nagy hivatása, hogy erőt öntsenek a csüggedőkbe és megtanítsák a kételkedőket.” Tormay Cécile írónő, a szervezet alapítója hangsúlyozza megnyitójában:
Lealázó jellemzés egy nemzetre a turáni átok, s a szalmaláng. Mi, magyar asszonyok nem kívánunk részesedni e két szóban, mi közöttünk nincs turáni átok, mi összetartunk. A mi sorainkban nincs szalmaláng, mert az a tűz, amelyet mi gyújtottunk, ég és égni fog.
Klebelsberg Kunó kultuszminiszter az újvárosházán rendezett nőnevelési kongresszuson elmondja: „A nemzet a lét és nemlét szélén áll, s abban az erőfeszítésben, amelyet a megélhetésért kell tennie, nem nélkülözheti a nemzet a négymillió magyar asszony szellemi tőkéjét. Azt mondják, a nő ne tanuljon, menjen férjhez. Ezt mindenki óhajtja, de akkor, amikor a magyar középosztály férfiai csak ritkán vagy előrehaladott korban alapíthatnak családot és tudják azt eltartani, s félő, hogy ez még jó ideig így lesz, frivolitás azt mondani, hogy a nő menjen férjhez.” Kiemeli: „A magyar nőmozgalomban nincs egy csipetnyi sem azokból az idétlenségekből, melyeket a külföldi feminizmus képvisel.” A nők felsőoktatásban való részvételét is támogatja: „Tarthatatlan az a nézet, hogy a nő főiskolai stúdiumokra alkalmatlan. A bölcsészeti karra és a vidéki egyetemek orvosi karára felveszik a női hallgatókat. A műegyetemre való felvételről is lehetne szó.”
Theodore Brentano, az USA első budapesti követe interjút ad a Chicagoer Deutsche Zeitungnak, amelyet szemléz a Budapesti Hírlap április 29-én. Úgy nyilatkozik: örülni fog, ha szavai elmélyítik a hazánk iránti rokonszenvet az Egyesült Államokban, „mert Magyarország is nagy szimpátiával és megértéssel viseltetik az Egyesült Államok iránt. A Városligetben, a legelőkelőbb városrész közvetlen szomszédságában áll Washington György szobra, ahol az észak-amerikai szabadságharc minden évfordulóján nagyszabású ünnepség folyik.” Hozzáfűzi: „Magyarország ugyan Kelet és Nyugat között hidat alkot, de nyugati kultúrája van”. Hangsúlyozza: „Magyarország, amely nem akarta a háborút, mégis valamennyi legyőzött állam közül a legsúlyosabb békeszerződést kapta és legtöbbet vesztett területéből. Ehhez járulnak még azok a nagy károk, amelyeket a bolsevista uralom és az ellenséges megszállás okozott az országnak. És ezen az elszegényedett Magyarországon, amelynek ezen kívül még a menekülők egész áradatát kellett befogadnia, követelik most az elvesztett háború költségét.”
A nemzeti önfeladás elutasításaként említi a diplomata, hogy a „legszegényebb kunyhóban is” olvasható a Magyar Hiszekegy, amely úgy szól: „Hiszek egy Istenben, / Hiszek egy hazában, / Hiszek egy isteni örök igazságban, / Hiszek Magyarország föltámadásában. Ámen.”
Nem kértek a Károlyi-propagandából
Az amerikaiak Károlyi Mihály ellen címmel közöl cikket a Budapesti Hírlap április 30-án. Mint a tengeren túli lapok szemlézéséből kiderül, beszámolnak
Károlyi Mihálynak Kanadába való megérkezéséről és azokról a heves vádakról, amelyekkel Károlyi az amerikai kormányt megtámadta azért, mert az Egyesült Államokban tilos volt politikai beszédeket mondania.
A volt puccsista miniszterelnök „Montrealba érkezve, sajtónyilatkozataiban rendkívül hevesen megtámadta Hughes volt amerikai külügyi államtitkárt”, aki a beszédektől eltiltotta az USA-ban. Arról is beszámolnak: „A New York Times szerint Károlyi állítólag azt reméli, hogy ősszel visszatérhet Amerikába és előadókörutat tarthat, beszédhibája azonban súlyos akadálya előadói tevékenységének.” A Journal of Commerce pedig „azt kérdi, vajon meg kell-e engedni egy idegennek, aki Amerikába jön, hogy saját országát kritizálja”. Úgy vélik, nem szabad engedni, hogy agitációs központként használják az országot. Leszögezik: „Amerikában nem szabad megengedni semmiféle agitációt, melynek az a célja, hogy egy másik országban felfordulást készítsen elő. Reméljük – írja a lap –, hogy a Károlyi-epizód nem fog többé megismétlődni.”
