Fogház az államfő megrágalmazásáért + videó  

Horthy Miklós kormányzó Cegléden arról beszél: a legnagyobb tőkénk a nemzeti kultúránk. Arra kell törekedni, hogy megőrizzük és minél gazdagabbá tegyük. Károlyi Mihály kijelenti: haza akar jönni, és mindent elkövet, hogy a perét újratárgyalják, akkor is, ha a bizonyítékai ellenére újra elítélik. Beniczky Ödön kommün utáni belügyminisztert három év fogházra ítéli a bíróság kormányzósértés és hivatalos titok elárulása miatt. Már 40 ezer rádió működik az országban, a boltokban sorban állnak a készülékekért.   

Beniczky Ödön kommün utáni belügyminisztert három év fogházra és 15 millió korona pénzbüntetésre ítéli a bíróság kormányzósértés és hivatalos titok elárulása miatt ― közli a 8 Órai Ujság szeptember 3-án. Régebben a politikus zavarosan azt a hatást keltette a bíróságnak benyújtott, ám példátlan módon előtte egy napilapban közzétett vallomásában, hogy Horthy Miklós a vörös terrort követő önbíráskodó akciókat fővezérként támogatta.

Bethlen István miniszterelnök, aki ott volt Siófokon az ellenzéki politikus által emlegetett megbeszélésen, a bíróságon korábban cáfolta a homályos vádat, s kijelentette: az ellenkezője az igaz, hisz Horthy éppen az igazságtételi önkényeskedésektől való tartózkodásra figyelmeztetett.

Az indokolás rögzíti: „Az egyetlen enyhítő körülménynek vehető momentum, hogy tudniillik politikai gyűlölködésből és elfogultságból cselekedett, elveszíti enyhítő erejét azáltal, hogy a vádlott a bűncselekményt előre elkészítve, kiszámított tervszerűséggel követte el, tehát nem az indulat hevében cselekedte.” 

Beniczky Ödön a Tolnai Világlapja egy 1914-es felvételén (Forrás: Wikipedia Commons) 

Szól a rádió — egyre több magyar lakásban 

A rádió hazai növekvő népszerűségéről közöl számokat az Ujság szeptember elsején. Azt írják: „Magyarországon ― egy előkelő rádiókereskedő adatai szerint ― eddig körülbelül 40 000 rádiókészülék van felszerelve. Budapesten mintegy 40 rádiókereskedő van, akik közül azonban csak 3-4 számottevő, nagyobb cég. Ezeknél aztán olyan nagy a forgalom, hogy a pultjaik előtt valóságos sorfalat állanak az emberek és fél órát kell a vásárlóknak várni, míg rájuk kerül a sor.” Szerintük nem jelent anyagi megterhelést a rádió beszerzése:

Magyarországon teljesen megindult a rádióélet. És ennek az a legfőbb oka, hogy egy-egy rádiófelszerelés nem kerül sok pénzbe.

A legtöbben tévesen azt hiszik, hogy a rádiózás valami elérhetetlen dolog, mivel csak a gazdagok kiváltsága, pedig erről szó sincs. „Kétszázötven-háromszázezer koronáért már egészen kifogástalanul működő apparátust lehet kapni, amellyel ha külföldi hullámokat nem is lehet felfogni, igen tisztán lehet hallani a budapesti rádióhíreket és a budapesti rádióhangversenyeket. […] Nagyobb távolságról érkező hullámok felvételére már nagyobb és természetesen drágább szerkezet kell. Külföldi anyagot már csak az úgynevezett lámpás készülékek segítségével lehet felvenni. Annál erősebb a rádiókészülék, minél több ilyen lámpája van. Egy jó közepes háromlámpás apparátussal már Berlint, Prágát, Zürichet, Rómát, Párist is fel lehet venni és ennek ára két és fél millió-hárommillió.” A rádió nagyobb fokú térnyerésének érdekes módon egyelőre a háziurak a legfőbb gátjai. Pedig „a háztulajdonosok, akik a törvény értelmében bármikor kötelesek lakóik számára a telefon-, a villany-, vagy a gázvezeték felszereléséhez hozzájárulni, igen sok esetben tagadják meg a rádióantennának a felszerelését. Részben mert talán azt hiszik, hogy ez a tetőt rongálja, vagy mint az egyik háztulajdonos mondotta nemrég, villámhárítóként vonzza a házába a villámcsapást, részben pedig egyéb okok miatt.” 

Borítókép: A Cserei Rádió Műszaki és Villamossági Vállalat üzlete a budapesti Andrássy út 47. szám alatt (Forrás: Fortepan / Cserey Zoltán)