Világszerte az egyik legismertebb és legnépszerűbb magyar művész Bartók Béla (1881–1945), aki zeneszerzőként, valamint a népzenei hagyományunk gyűjtőjeként és földolgozójaként egyaránt komoly életművet hagyott hátra. A nyolcvan éve, 1945. szeptember 26-án, New Yorkban elhunyt alkotó elsősorban zongoraművész és zeneszerző volt, azonban tanítványainak köre, és azok száma, s így munkásságának hatása sem lehetett akkora, mint kortársáé és barátjáé, Kodály Zoltáné. A bánsági, nagyszentmiklósi születésű Bartók XVII. századi kisnemesi család sarja volt, de már polgári életmódot folytattak. Édesapja iskolaigazgatóként dolgozott, és művészetbarátságról volt híres, aki nemcsak újságíróként tevékenykedett, de dalegyletet is szervezett a felső-torontáli településen. Képzett tanítónő édesanyja egyben fia első zongoratanára is volt. Bartók egész pici kora óta érdeklődött a zene iránt, s már egyévesen kifejezte, hogy melyik az a zene, dallam, ének, ami tetszik neki és melyik nem. Négyéves korában pedig már egy ujjal pötyögte a kedvenc dalait. Édesanyja rájött, hogy abszolút hallása van, ezért ötéves korától tudatosan tanította zongorázni. Édesapja korai halála után többször költözött a család, végül Bartók Zeneakadémiát végzett. A népzenei tradíció és a modern kortársi törekvések mellett kedvelte a barokk muzsikát, egyik nagy kedvence volt Johann Sebastian Bach, több művének zongoraátiratát is elkészítette.
A Kárpát-medencei népzenei hagyományok tisztelete jegyében nemcsak a magyar népzenét gyűjtötte, de a román és szlovák hagyományt is.
Sajátos viszonya volt a valláshoz. Ugyan hithű katolikus nevelést kapott, azonban a XX. század első éveiben divatos valláskritikai irányzatok hatása alá került, amelyek közül Friedrich Nietzsche munkái éppúgy hatottak rá, mint Jens Peter Jacobsen dán író, a naturalizmus egyik jelentős képviselőjének művei. Részben ezek hatására, részben rossz személyes tapasztalati miatt az intézményes vallástól eltávolodott, a katolikus hitet is elhagyta. Később az unitárius felekezethez csatlakozott. Az első házasságából származó idősebb fiát is unitárius hitre nevelte (felnőttként ifjabb Bartók Béla magyarországi főgondnokként is szolgálta az erdélyi alapítású, Dávid Ferenc által szervezett felekezetet). Az irodalom roppant közel állt Bartókhoz. Levelezését átolvasva is kitűnik annak kivételesen igényes nyelvi megformáltsága: szövegezése szépirodalmi igényű. A magyar mellett németül is anyanyelvi szinten olvasott, de számos francia szöveget ismert, s olvasott eredeti nyelven. Elsősorban a francia regényeket szerette, klasszikusokat és kortársakat egyaránt, a német irodalomból pedig Goethe – akit egy külön világnak tartott – állt hozzá a legközelebb. Könyvtárának fönnmaradt részét a kutatás már tanulmányozta, és megállapította, hogy nagy számban jegyzeteket, illetve kiemeléseket alkalmazott, sőt bizonyos, őt különösen megérintőt témák mellé nemcsak jeleket és szavakat, hanem dallamokat is följegyzett. Összművészeti igénnyel tehát a szöveg hatására zenei motívumokat alkotott.
