Pénzért és bosszúból

A könyv első két egységében a sorozatgyilkosokról, s kifejezetten a női sorozatgyilkosokról való fontosabb pszichológiai, szociológiai és kriminológiai tudnivalókat foglalja össze.

A napi híradásoknak, köztük a szenzációkereső bulvárhíreknek évszázadok óta állandó témái a gyilkossági ügyek, különösen akkor, ha a földerítés nehézkesen halad, vagy ha akár az áldozat, akár az elkövető személye ismert, érdekes vagy titokzatos. Gyilkosokról és sorozatgyilkosokról hallva a legtöbbünknek férfiak jutnak eszébe, holott – mint Magyari Hajnalka Sorozatgyilkos nők című könyvéből kiderül – nők is akadtak köztük szép számmal. Noha az emberölésekkel, a nyomozásokkal és a büntetőeljárásokkal a kriminalisztika és a jogtörténet egyaránt foglalkozik, Magyari Hajnalka történész művében gazdaság-, társadalom- és nőtörténeti dimenzióból közelít a női sorozatgyilkosokhoz.

A könyv első két egységében a sorozatgyilkosokról, s kifejezetten a női sorozatgyilkosokról való fontosabb pszichológiai, szociológiai és kriminológiai tudnivalókat foglalja össze. Ezt követően pedig számos női sorozatgyilkos históriáját ismerhetjük meg a XIX. század elejétől a XX. század derekáig, Németországtól az Egyesült Államokon és a Bánságon keresztül a dél-alföldi tanyavilágig. Ez utóbbi régió volt a színtere a Szeged környéki Átokháza (a mai Ásotthalom térségéhez tartozó) tanyavilágában „tevékenykedő” sorozatgyilkos, Pipás Pista (1882–1940) – férjezett nevén Rieger Pálné, született Fődi Viktória – életének. Traumatizált és szomorú gyermekkor volt az övé, agresszív és alkoholista apja gyakran verte, fogyatékos fiútestvére miatt és helyett pedig férfiszerepre (a mezőgazdasági és a ház körüli munkálatok tekintetében) kényszerítette, később cselédsorba került egy gazdához, aki szexuálisan bántalmazta. Több törvénytelen gyermeke is született, de a házasságából is volt utódja. Egy idő után, már a két háború között azonban férfiruhát kezdett viselni, férfi módon kezdett élni, nőknek udvarolt, női szeretőket tartott (bizonyos források szerint még menyasszonya is volt), akik őszintén megdöbbentek, amikor azt tapasztalták, hogy udvarlójuk valójában nő, és – ahogy egyikük fogalmazott – „nincs neki pikulája”. Szerény ellenszolgáltatásért cserébe (élelmiszer, szállás) öngyilkosságnak álcázva végzett áldozataival. Végül lebukott, halálra ítélték, amit aztán életfogytiglanra módosítottak. A börtönben halt meg.

Nem messze az átokházi tanyavilágtól, Kistelek környékén tevékenykedett Gerzsány Mária (1851–1928) okleveles szülésznő, aki az előző századforduló idején a szüléslevezetésénél jóval jövedelmezőbb, bár illegálisnak számító terhességmegszakításokat végzett nemcsak megesett szolgálólányok számára, de szegedi színésznők és gazdag polgárok „babái” is keresték a szolgálatait, amelyeket professzionális szakértelemmel végzett, s igény esetén még a beavatkozás utáni néhány napos felépülési időt is eltölthették nála, amit természetesen ki is számlázott. Nyereségvágya miatt később lányokat közvetített, a szervezett prostitúcióba keveredett és mérget árult (ezzel általában a komolyabb életbiztosítással rendelkező férjektől való „megszabadulást” segítette elő). Míg a bizonytalan nemi identitású Pipás Pista a férjek meggyilkolását egyfajta misszióként, bosszúállásként élte meg, addig Gerzsány Máriát a pénzéhség jellemezte. Az ő sorsukon kívül a kötetből megismerhetünk még Gesche Gottfried, a brémai angyal, Baba Anujka, a bánáti boszorkány, vagy éppen Belle Gunness, egy amerikai „horrorfarm” tulajdonosa történetével. A könyv alapvetően társadalom- és nőtörténeti munka, amely nem a bűnügyek brutalitását, hanem az azok mögötti személyes és társadalmi okokat igyekszik föltárni, egyben fölhívni a figyelmet arra, hogy évszázadokon keresztül a legnagyobb társadalmi kisebbséget a nők alkották, akiknek sokszor – rajtuk kívül álló okok miatt – olyan tragikus sors jutott, hogy gyilkosokká váltak.

A szerző szavaival: „A könyvemben szereplő női sorozatgyilkosok között voltak kifejezetten szép és kevésbé vonzó nők, voltak alacsony és magas társadalmi státusszal rendelkezők. Voltak, akik állandó létbizonytalansággal küzdöttek, és voltak olyanok, akik biztos egzisztenciát teremtettek maguknak sikeres »halálbizniszükből«. Motivációikat tekintve is különbözőek voltak: volt, akit a nyereségvágy és volt, akit a bosszúvágy motivált. De olyan is akadt, aki a »nőtársai segítőjeként« tetszelgett magának, és aki élvezte, hogy néhány percig élet és halál ura.”

(Magyari Hajnalka: Sorozatgyilkos nők. Nőtörténet másképp. Jaffa Kiadó, Budapest, 2025. 198 oldal)