A posztmodernitás jelenségvilágának része az információalapú társadalom és gazdaság fokozatos térhódítása, amely az 1960-as, 70-es években indult meg, korunkban pedig páratlan gyorsasággal zajlik. Ennek következménye például a digitális alapú közigazgatás, szervezetirányítás, gazdasági-pénzügyi folyamatrendszer, valamint a mesterséges intelligencia mindennapjainkban is érezhető megjelenése. A tudásmenedzsment és a tudástranszfer jelentőségét már a XIX–XX. század fordulóján fölismerték, sőt a két világháború közötti Magyarországon – a gazdasági erőforrásainak jelentős részétől megfosztott államban – is voltak törekvések a humán erőforrás optimális kihasználására, a versenyképes és világszínvonalú tudás elérésére magyar szakemberekkel.
A korszak legendás kultuszminisztere, Klebelsberg Kunó ezen elképzelések mellett különösen elkötelezett volt. Ezért vállalt szerepet, más külföldi ösztöndíjrendszerek támogatása mellett, a Smith Jeremiás-ösztöndíj létrehozásában is. Az ösztöndíj névadója Jeremiah Smith amerikai gazdasági szakember volt, aki 1924 és 1926 között a Magyarországnak folyósított népszövetségi kölcsön fölhasználásának, az ahhoz kapcsolódó állami pénzügyi és gazdasági döntéseknek az előkészítését, megvalósításának felügyeletét és ellenőrzését kapta feladatul. A tevékenységére biztosított anyagi források egy része azonban megmaradt, amelyet ő fölajánlott a magyar kormánynak, s ennek eredményeként a műszaki értelmiség külföldi ösztöndíjainak finanszírozására hoztak létre egy alapot, a róla elnevezett Smith Jeremiás-ösztöndíjat. Ezt olyan, a Műegyetemen végzett, harmincöt év alatti mérnökök kaphatták meg, akik szakmai fejlődésük vagy éppen kutatásaik miatt az Amerikai Egyesült Államokban folytattak tanulmányokat.
A Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár kiadásában megjelenő Retörki Könyvek-sorozat ötvenharmadik kötete Rapali Vivien Regina A Smith Jeremiás-ösztöndíj. Magyar mérnök- és elitképzés a két világháború közötti Magyarországon című könyve nemrég jelent meg, s nemcsak az alapítvány történetét, de az ösztöndíjasok életútját is áttekinti. A könyv interdiszciplináris szemléletű, hiszen a felsőoktatás-történet mellett a gazdaság- és a társadalomtörténet, valamint a politikatörténet forrásbázisából és módszertanából is merít szerzője, de az egyéni életutakból levonható történeti tapasztalatokat is megfelelő módon megfogalmazza. Rapali imponáló forrásbázisra alapozva írta meg munkáját (amelynek alapját a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Kar Történelemtudományi Doktori Iskolájában megvédett értekezése képezte), magyar állami és egyetemi levéltárak dokumentumain kívül amerikai egyetemi archívumok anyagát is használta a forrásanyaga összegyűjtésekor.



















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!