Minden nyolcadik európai uniós állampolgár valamely nemzeti kisebbséghez tartozik, az uniós lisszaboni szerződés pedig
– bár alapértékként beszél róluk – nem rendelkezik pontosan minimumkövetelményekről a jogaik védelmében. A kontinensen összesen ötvenmillióan beszélik az Európai Unió hatvan őshonos kisebbségi avagy térségi nyelveinek egyikét – esetükben gyakori, hogy a lakóhelyük szerinti országban hivatalos nyelvi státuszt sem kapott az általuk beszélt nyelv.
A Magyarországon is jól ismert és támogatott Minority SafePack európai polgári kezdeményezés szervezői összesen kilenc területen rukkoltak elő jogalkotási javaslattal az Európai Bizottságnak (EB), ám hiába állt mellettük több mint egymillió uniós állampolgár, az Európai Parlament és számos nemzeti parlament is, a brüsszeli testület január 14-én úgy döntött, hogy nem kezdeményez jogalkotást a kisebbségvédelmi ügyben.
A csalódást keltő döntést Európa számos régiójában és még Brüsszelben is negatív visszhang követte. Összeállításunkban a kontinens más-más részéről érkező szakértőket, őshonos kisebbségek képviselőit, politikusokat és kisebbségi kutatókat ültettünk virtuálisan asztalhoz, hogy arról kérdezzük őket: hogyan is segíthetett volna milliókon az európai nyelvi és kulturális hagyaték felkarolása. A lapunk által megkérdezettek őszintén vallottak arról is, hogy szerintük az Európai Uniónak milyen feladatai lennének a kisebbségvédelem terén, illetve, hogy miért nem érdemes az út szélén hagyni a nemzeti és nyelvi kisebbségeket. A Minority SafePack kidolgozásáért az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) felelt. Attól mindenki óva int, hogy magyar, esetleg kelet-európai problémaként emlegessük az ügyet.

Fotó: MTI/Máthé Zoltán
– Számomra igazi gyomros volt az Európai Bizottság válasza, hiszen abban semmi újat nem ígértek. Ha úgy tetszik, ez volt a milliomodik elszalasztott lehetőség. Felsorolták az eddigi, uniós támogatásban részesült kisebbségi projekteket. Az egyetlen újszerű elem az volt, hogy igényt mutattak a kisebbségek lakta régiókban működő projektirodák munkájának előmozdítására. Ezek a gyakorlatban sokszor azonban nem nyújtanak tényleges segítséget a pénz lehívásához. Hívja fel a székelyföldi Kovászna programirodáját, valószínűleg nem is magyarul válaszolnak majd! Nincs is arra vonatkozó akaratuk, hogy olyan projektet támogassanak, amely a magyar nyelv népszerűsítését szolgálja – mondja Johan Häggman, a FUEN politikai tanácsadója, aki maga is kiválóan ismeri az Európai Bizottság működését, hiszen korábban Leonard Orban többnyelvűségért felelős uniós biztos kabinetjében dolgozott.