Rózsás Jánosnak (1926–2012) nem jutott könnyű sors, nagyon szegény kisiparoscsaládba született Budapesten. A nehéz anyagi körülmények miatt hamarosan Nagykanizsára költöztek, kétkezi munkájával támogatta családját. Tizennyolc esztendősen, minden katonai képzettség nélkül besorozták, nem sokkal később, 1944. december 22-én került szovjet fogságba. A hozzá hasonló fiatal fiúk és így Rózsás is hamarosan egy oroszul beszélő hadbíróság előtt találta magát, ahol a legtöbb esetben a magyar nyelvet mellőzve elmutogatták nekik, hogy hány évre küldik őket kényszermunkára a nagy Szovjetunió valamelyik, több ezer kilométerre lévő rabtelepére. Rózsásra tíz év Gulag-rabságot róttak.
A legmeghatározóbb számára az a három év volt, amikor Ekibasztuszban (1951-ben) Alekszandr Szolzsenyicin (1918–2008) száműzött orosz íróval találkozott. Rózsás – súlyos gyomorproblémái miatt – a táborban irodai papírmunkát végzett, és hosszasan tanulmányozta a Szolzsenyicintől kapott orosz szépirodalmat. Kiválóan megismerte a nyelvet és a kultúrát.
Sztálin 1953. március 5-i halálát követően – ahogy több más honfitársa, de nem minden Gulag-rab – hosszú utazás és több hónapos várakozás után hazatérhetett Magyarországra.
A nagykanizsai otthonba való megérkezés drámai és megrendítő esemény volt számára. Múltjáról természetesen nem beszélhetett, vissza kellett szoknia a civil életbe, melyet nemcsak az egykori rablét, hanem a kommunista diktatúra hazai mechanizmusa is nehezített. 1954 elején könyvelőként állt munkába, leérettségizett, orosz felsőfokú vizsgát tett. Az általános gyakorlatnak megfelelően Rózsás Jánost – bár akadt, akiket csak 1970-ben – 1963. május 6-án rehabilitálták. A magyar állambiztonsági szervek azonban folyamatosan, több csatornán keresztül is szemmel tartották. 1954-ben nyitották meg azt az F-dossziét, amelyben mint különösen veszélyes személyről tároltak információkat: személyes adatait, hivatalos anyagait, rehabilitációját és így tovább.
De ezenkívül létezik több Objektum-dosszié is, ahol említik, és egy vizsgálati dossziéja szintén részletesen tartalmazza anyagait. Az elmúlt időszakban több cikk is említi Rózsás János esetleges ügynöki múltját, amelynek alapja lehetett egy személyéhez fűződő 6-os karton megléte. Azonban a karton – ahogy ez több hazai közéleti személy esetében bírósági eljárást vont maga után a hamis vádak következtében – önmagában nem kezelhető bizonyító erejűnek. Kellene hozzá a beszervezési nyilatkozat, ellentételezési nyugta, jelentések. Rózsás esetében egyik sem található. Sokkal inkább kapcsolható a karton léte ahhoz a hosszú éveken át tartó zaklatáshoz, amelyben az 1970-es években volt része. Ekkoriban a szovjet és a magyar belügyi szervek szerették volna megnyerni Rózsást: írja meg az időközben külföldre száműzött Szolzsenyicin A Gulag-szigetvilág című művének az ellentétét, azaz gyártson egy „diplomatikusabb” Gulag-művet. Rózsás beleegyezett, és így született meg minden idők legnehezebb olvasmánya, a Keserű ifjúság. A kétezer oldalas mű elrettentőbbre sikerült, mint Szolzsenyicin nagy munkája, és természetesen azonnal betiltották a megjelenését.