Mindig utáltam a matematikát, de most talán jót tesz, ha egyszerűsítünk.
Ha a szabadsággal egyszerűsítjük az egyenletet, a végeredmény egészen elfogadható: minden döntésünk, érzésünk és gondolatunk mögött megbújnak annak előfeltételei, amelyek azonban annyira számosak és kifürkészhetetlenek, hogy méltán nevezhetjük őket a sors akaratának.
Persze bizonyos helyzetekben mindig dönthetünk úgy, hogy most kivételesen nem eddigi szokásainkat követjük, hanem – talán magunk sem tudjuk, miért – mintegy fellázadva saját alkatunk ellen, másképp cselekszünk, mint ahogy magunktól előzőleg vártuk, de hát a hangulat is sok összetevős motiváció, melynek okai szintén kimeríthetetlenek és kideríthetetlenek.
Ha a sorssal egyszerűsítünk, akkor sem történik tragédia. Élünk, sodródunk, találkozunk emberekkel, teszünk-veszünk, belekezdünk új dolgokba, más dolgokat megununk, ahogy jólesik. Ne higgyük, hogy ez a véletlenszerűség lefokozza az emberlét értékét. Épp ellenkezőleg: arról tanúskodik, hogy szervesen együtt hullámzunk a világtelevénnyel, érzőn úszunk benne, és talán épp azért lehetünk boldogok, mert eszünkbe sem jut, hogy teoretizáljuk azt, ami fölötte áll mindenféle teóriának: az áramló életet.
Merítő
