Szentendre még egy borongós őszi napon, a koronavírus-járvány idején is életteli, vidám kisváros képét mutatja. Mintha egy, a boldog békeidőket megelevenítő film képkockái peregnének a látogató előtt, aki éppenséggel ezt a filmet közvetlen közelről szemléli, egészen pontosan a kockakővel kirakott sétálóutcán lépdelve, egy hangosan cseverésző óvodáscsoport mögé szegődve. Látnivaló akad itt bőséggel: éttermek, cukrászdák, ajándékboltok színesen hívogató portáljai váltakoznak, de a látogató ezúttal éppenséggel egy kevésbé szokványos cégért keres. Mint kiderül, ösztönösen jól döntött, amikor az óvodáscsoport mögé szegődött. Egyszer csak vékony kis hang kiált fel: „Oda nézz, mekkora hatalmas bicska!” Megérkeztünk a Késesházhoz, a bicskakedvelők „szentélyéhez” – ahogyan a sok-sok visszatérő vásárló és gyűjtő emlegeti a helyet. El sem lehet téveszteni: a portál előtt hatalmas míves bicska függ, és hirdeti, mivel foglalatoskodnak odabenn.
Fotó: Kállai Márton / SZABADFOLD.HU
Ez nem egy közönséges bolt, sokkal inkább műhely, kiállítóterem, múzeum, a bicskakedvelők Mekkája, valóságos szentély
– magyarázza apa és fia, Szankovits Tibor és Szankovits Örs. Tibor a népművészet Pro Cultura díjas mestere, Örs népi iparművész. Számtalan fórumon elismert tevékenységükről megannyi rekvizitum árulkodik a helyiségben: a falakon oklevelek, okiratok, rajzok, festmények, a tárlókban pedig fényképek hirdetik a család szakmai sikereit.
Iparmíves darabok
Az egyik fotó Szankovits Tibor 2008-ban kiérdemelt Pro Cultura díjáról emlékezik meg: a középen álló mester egyik oldalán Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia egykori elnöke, a díjat átadó kuratórium vezetője mosolyog ránk a múltból. Jó hírverés ez a nemesen megmunkált használati tárgyaknak, ugyanakkor hamar kiderül, hogy akárcsak a jó bornak, úgy a jó bicskának sem kell igazán a cégér, hiszen napjainkban egyre többen fedezik fel maguknak az egyedi és időtálló holmik értékét, és kialakult egy olyan vásárlói réteg, amely körében valóságos reneszánsza van manapság a kézműves kakasos bicskáknak.
Fotó: Kállai Márton / SZABADFOLD.HU
Mert a legtöbb pengén az alkotók neve mellett ott virít a kovácsolt kakasos védjegy, amely a ’80-as évek óta a Szankovits család leggyakrabban alkalmazott díszítő motívuma. Mindez akkor derül ki, amikor az idősebb mester, Tibor a fotózáshoz rendezgeti a szebbnél szebb késeket, mi pedig fiával, Örssel félrehúzódunk, és a mesterségükről beszélgetünk:
– Mi népi iparművészek vagyunk. Ez a fogalom érinti az iparművészetet, a képzőművészetet és a népművészetet is, de végső soron mégiscsak egy önálló műfaj, amely azt jelenti, hogy a magyar hagyományokból merítkezünk, miközben olyan új alkotásokat hozunk létre, amelyek a modern kor elvárásainak is megfelelnek, de nem rúgják fel a hagyományokat és hűek a magyar bicskakészítés gyökereihez.
