Bodrogkisfaludról jó ideig még a magyarok se igen tudták, hogy létezik. Az ötvenes években ugyanis hozzácsapták az amúgy vele teljesen egybeépült Bodrogkeresztúrhoz, s ezzel egy időben nemcsak az önállóságát vesztette el, de a hivatalokban tulajdonképpen a nevét is. Pedig nem akármilyen faluról van szó! A zempléni hegyek és a Bodrog közé szorult portákról egyenesen a folyóra és a táj emblematikus hegyére, a Nagy-Kopaszra látni, a hegyoldalakon pedig Mád és Tállya mellett a legfinomabb borok teremnek.

Fotó: Flickr
Nem csoda, hogy évekkel ezelőtt belehabarodott a budapesti Mészáros-Komáromy família is a faluba. Népes családról van szó, három testvér, tíz unoka – ha egy ilyen kompánia együtt akarja tölteni a szabadságát, elég nehezen talál megfelelő üdülőházat. Kisfaludon azonban nem lehetetlen.
Pár éve találtak ők is, és oly remekül érezték magukat, hogy egyikük, nevezetesen Mészáros-Komáromy Dénes elhatározta, megpróbál vásárolni maguknak a községben egy önálló házat. Nem is kellett sokáig keresgélniük. Egy félig már felújított régi parasztház mellett tették le a voksot, és megköttetett az üzlet. Aztán hozzáláttak a még hiányzó munkák befejezéséhez. A ház első feléből gyönyörű nyaraló lett, a hátsó feléből pedig – nos, abból nem lett nyaraló.

Fotó: Szabadfold.hu
Itt rendezkedett be ugyanis a világraszóló sikert elérő kézművesműhely. Az egykori istállóból iroda és koccintó született, a garázsból pedig érlelő és palackozó, ahová be se kell lépni, hogy érezze az ember a különleges illatokat.

Fotó: Kállai Márton/Szabadfold.hu
– Boróka. Minden bizonnyal a borókát érzi
– nyitja ki előttem az ajtót Mészáros-Komáromy Dénes.
Egy negyven, maximum ötven négyzetméteres terembe lépünk, s ha nem tudnánk, hogy hol vagyunk, egy patika boszorkánykonyhájában vélhetnénk magunkat. A patikára emlékeztetik az embert az üres üvegek, az illatok, a különféle gyógynövényekkel megpakolt papírzsákok, egyedül egy közepes méretű, boroshordóra hajazó, krómozott fémtartály lóg ki a sorból.
Pedig az talán a legfontosabb kelléke a ginkészítésnek – a lepárlóüst.
Hollandiából származik, mint ahogy a házigazda is ott igyekezett elsajátítani a ginkészítés tudnivalóit.
– Az igazat megvallva, én eleinte a whiskyre gondoltam, ám azt sokáig kell érlelni. Amíg egy jó whisky a fogyasztóhoz kerül, négy-öt évnek is el kell telnie, a ginnel viszont más a helyzet. Egy hollandiai tanulmányúton született meg a döntés, hogy azzal próbálkozom majd.
Az Egyesült Királyság mellett Hollandia a másik ginnagyhatalom, ahol remek tapasztalatokat szerezhet az ember, s mikor befejeztem az ottani tanulmányokat, már nem volt kérdés, hogy kedvenc italom, a whisky helyett a gint választom