Vajon feltette magában az olvasó valaha azt a kérdést, hogy mennyit érhet egy folyó? Mert ha egy elrabolt aranykincsnek is van értéke, úgy miért ne lehetne forintosítani egy elcsatolt magyar folyót is. Persze, egyes vízkészleteink első világégés utáni elvesztéséhez szeretnék itt kilyukadni, hiszen a folyóvíz számos vetületben valóban kincset ér, kiváltképp a mostani vészterhes időkben.
Akkor is, ha lassan hömpölyög, és szétterül a síkságon, és akkor is, ha olyan bővizű és vad, mint 118 éves képeslapunkon a zúgó Cserna Herkulesfürdőnél. Halgazdagsága, vízereje, -hozama és -minősége, környezetének éltető szépsége természetszerűen megfizethetetlen, ám a Cserna csak egy megannyi elrabolt folyónk, patakunk, tavunk közül. Amelyek mind kincset érnek ma is. Mert számot kell vetni azzal, hogy az elvett Erdély és a többi terület, bizony nemcsak városokból, kiépült infrastruktúrákból és kulturális javakból állt, hanem hegyekből, erdőségekből, altalajkincsekből, s éltető vizekből is.
