Hőgyes Endre orvos, bakteriológus, a veszettség elleni védőoltás elterjesztője 1847. november 30-án született.
MAGYAR NEMZET
Forrás: Magyarságkutató Intézet2022. 11. 30. 8:40
Jobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.
Hőgyes Endre orvos, bakteriológus, kora nemzetközileg elismert szaktekintélye, a magyarországi Pasteur Intézet alapítója, a veszettség elleni védőoltás elterjesztője Hajdúszoboszlón született, 1847. november 30-án, egy szegény család első gyermekeként.
Tanulmányait a helyi református iskolában kezdte, a gimnáziumot szülővárosában és a Debreceni Református Kollégiumban végezte. Egyetemre Budapesten járt; Teleky László városi hajdú főhadnagy szegénységi bizonyítványt is adott ki számára, hogy ösztöndíjat kaphasson. 1870-ben lett orvosdoktor, 1871-ben sebészdoktori oklevelet is szerzett.
Hőgyes Endre (Forrás: Szoboszló Képeskönyve)
Rövid ideig szülővárosában praktizált, majd visszatért Budapestre, az elméleti orvostani tanszékre, tanársegédként. Professzorát, Balogh Kálmánt követve fontosnak tartotta a kórtanban a betegágy melletti megfigyeléseken túl a kísérletezést is. 1873-tól kísérleti kórtanból egyetemi magántanár lett.
1875-től Kolozsvárra, az általános kór- és gyógytan rendes tanárává nevezték ki a Magyar Királyi Ferencz József Tudományegyetemen, itt nyolc évig dolgozott. Ez lett munkásságának egyik legtermékenyebb időszaka több mint ötven publikációval.
1876-ban életre hívta az Orvos-természettudományi Társulatot, mely később az Erdélyi Múzeum-Egyesülettel együtt működött. Itt folytatta kísérleteit a hallás erősségének a méréséről: az Alexander Graham Bell által 1878-ban megépített telefont már a következő évben, 1879-ben felhasználta e célra.
1883-ban a Budapesti Egyetemén, az általános kór- és gyógytan nyilvános rendes tanárává nevezték ki. Kutatásai a kísérleti kórtan és élettan, kis részben a gyógyszertan körébe tartoztak. Itt végezte a veseműködés vizsgálatára vonatkozó kísérleteit, melyek során felfedezte a vesekéreg és vesevelő külön keringését, kimutatta ezek pontos anatómiai helyzetét; illetve vizsgálta a kanyarulatos csatornák és veseérgomolyok szerepét a vizeletelválasztásban.
Felismerte, hogy a szemmozgató idegek pályái kapcsolatban állnak a belső fül egyensúlyozó szervéből kiinduló idegpályákkal. E vizsgálat eredményeit „Az associált szemmozgások idegmechanizmusáról” szóló, az MTA által kiadott háromkötetes művében közölte (1881-1885): elsőként írta le az egyensúlyérzés reflexívét, annak forgatásra, elektromos ingerlésre adott reakcióját.
Hőgyes Endre tudományos munkásságának legismertebb területe a veszettség elleni küzdelem. 1887-ben bízta meg a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Pasteur kísérleteinek megismétlésével, a veszettség gyógyításának tanulmányozásával. A Pasteur által kidolgozott védőoltásnál a Hőgyes által kialakított oltóanyag hatékonyabbnak bizonyult: Hőgyes Endre módosította Pasteur védőoltását, a vírus szelídítésére nem az eredeti beszáradásos eljárást alkalmazta, hanem hígítással dolgozott. Jelenleg is ez az eljárás a bevett.
Az ő igazgatása alatt jött létre 1890. április 15-én a budapesti Pasteur-intézet, majd a kórház is.
A Pasteur Intézet 1921-ben, a Rákos utca 7. szám alatt, ma Hőgyes Endre utca 7. (Forrás: Pestbuda.hu)
Itt az első évben 701, a következőben 540 veszett állat által megmart, fertőzött ember kapott oltást; a halálozás az első évben 2,7 százalékos volt, majd hamarosan 1 százalék alá csökkent. Az első tíz évben 12 236 főt oltottak be, majd 1937-ig 177 057 beteget kezeltek, és csak az esetek 0,36 százaléka volt halálos kimenetelű.
Az intézet jelentősége, az egyre növekvő eredmények ellenére, a két világháború közötti időszakban csökkent, mivel szállítható szérumokat is tudtak már előállítani, és így a távol élőknek nem kellett odautazniuk, s végül 1942-ben bezárt.
Egy megmart kislány beoltása Hőgyes Endre vezetésével 1900-ban. (Forrás: pestbuda.hu)
Hőgyes Endre a budapesti egyetemen több éven át vizsgaelnök, 1887–1892 között az orvosi kar jegyzője, az 1894–1895-ös tanévben pedig mint az orvosi kar dékánja működött. Alelnöke volt a budapesti Természettudományi Társulatnak, elnöke a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulatnak (1893). Az Országos Közegészségügyi Tanácsnak is tagja volt (1889).
Magyarországon egyike az elsőknek, akik rendszeres bakteriológiai kutatásokat folytattak (1873: cholera; 1882: anthrax; 1886: veszettség). Kiadótulajdonosa és 1886-tól haláláig szerkesztője volt az Orvosi Hetilapnak.
A millennium alkalmából két nagyobb munkára is megbízást kapott. A kartól az Orvoskar történetét és akkori állapotát bemutató emlékkönyv összeállítására, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumtól pedig a hazai felsőoktatásról szóló nagy műben az Orvosi oktatásügy c. fejezet megírására.
A Magyar Tudományos Akadémia 1881-ben levelező, 1889-ben rendes tagjává választotta, majd 1890-ben a Marczibányi-jutalommal tüntette ki. 1906. szeptember 9-én hunyt el, 59 éves korában Budapesten
A szerző Severino-Varsányi Orsolya, a Magyarságkutató Intézet munkatársa
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
