A maratoni táv lefutása után különös érzések kerítik hatalmába a futókat

Április negyedik hétvégéjén kétnapos futófesztivál volt Budapesten. Mindenféle távokon futottak profi és amatőr sportolók, sokan a félmaratoni távot teljesítették. Eközben London, Madrid, Hamburg és Bécs utcáin a maratoni távot, azaz a 42,2 kilométert tudták le a hosszútávfutók. Mire kell figyelni, hogy egy maratoni futás ne kudarccal érjen véget?

556077157 Fotó: Shutterstock

Nyugodtan mondhatjuk, hogy nem lehet csak úgy odaállni a rajthoz, és alapozó edzések nélkül lefutni ezt a 42 kilométert. De pontosan miként hat ez az extrém fizikai kihívás a testre és a lélekre?

A maraton közben előforduló nehézségeket és fájdalmakat szinte azonnal felülírja a teljesítés öröme, és nem is emlékezik arra, hogy esetleg valami rossz volt futás közben. Számos tanulmány szerint a testmagasság akár egy centiméterrel csökkenhet a maratoni futás végére. Ez több tényező miatt van így, beleértve, hogy a futás során a gerinc rázkódik, és a csigolyák közti porckorongok ideiglenesen összenyomódnak.

A hatás átmeneti, 24 órán belül visszaáll az eredeti testmagasság.

Ha a futó közvetlenül a maraton után áll a mérlegre, akkor nagy valószínűséggel könnyebb lesz, miután az előző órákban akár öt kilogramm vizet is kiizzadt. A szervezett maratonokon meghatározott távolságokra olyan helyeket alakítanak ki, ahol a futók ihatnak, hogy pótolják a vízveszteséget. Ez azért fontos, mert ha végig hidratált állapotban marad a sportoló, az nemcsak minimálisra csökkenti a hányinger és az ájulás kockázatát a futás során, hanem elősegítheti az izmok gyorsabb regenerálódását.

Egy maratonfutás alatt akár 3500 kalóriát is elégethet az ember, ez természetesen függ a testalkatától, az életkorától és az edzettségi szintjétől. Éppen ezért az előző napi (átgondolt) szénhidrátbevitel a hosszú távok megküzdésére vállalkozók lételeme. Futás közben a test két fő energiaforrást használ fel: a zsírokat és a szénhidrátokat. Ezeket az energiaforrásokat a szervezet gyorsan kimeríti. A futók azért kedvelik az energiazseléket a verseny közben, mert segítségükkel pótolhatják elapadó készleteiket.

A sikeresen teljesített maratoni futást követő néhány órában az utolsó dolog, ami a futó eszébe jut, az az evés. Az intenzív testmozgást követően ez teljesen normális reakció. A futás során a szív és a lábak véráramlása óriási mértékben megnövekszik – és miközben testünk erre koncentrál, leállítja a kevésbé lényeges funkciókat, például elnyomja a hormonokat, beleértve a ghrelint, más néven „éhséghormont”.

A maratoni futás másik meglepő következménye, hogy noha az ember életének egyik fizikailag legkimerítőbb élményén van túl, mégsem tud elaludni. Ennek egyik oka a felpörgött hormonrendszer. Az emberen hihetetlen boldogság lesz úrrá, miközben átesik a célvonalon. Természetesen mindenki szervezete másként reagál a maratoni futás fizikai és mentális kihívásaira – de ha nehezen alszik, ezek a tényezők segíthetnek megmagyarázni az álmatlanság okát.

Valószínűleg mindegyik maratonfutó megtapasztalta, hogy a sikeres futást követő napokban nehezen lépcsőzik, illetve a teste megannyi pontján dörzsölési nyomokat lát. Olyan helyeken is, amelyekről nem is gondolta volna, hogy kidörzsölhet. A folyamatos dörzsölődés miatt a futók lábán gyakran előfordulnak vízhólyagok, vérhólyagok, és van, akinek a körme is megsérül, belilul, mire célba érkezik a versenyen. Ezek a körmök később leesnek.

A maratoni távot futók extrém terhelésnek teszik ki szervezetüket. Fotó: Shutterstock

Előfordulhat, hogy a következő néhány napban meglehetősen rossz hangulatban érzi magát a futó. Ez is teljesen normális reakció, mivel a szervezet azon dolgozik, hogy beállítsa magát a maraton előtti állapotba. Ha a futó élete az elmúlt néhány hónapban a heti edzések körül forgott a teste feltöltésével, hogy végigvigye a hosszú távú futást, akkor elképzelhető, hogy egy hirtelen megállás a céltalanság érzését okozhatja.

Ahogy a zsongás véget ért, nem meglepő, hogy mélyponton találja magát a sportoló.

A célba érés öröme mellett egy korábbi tanulmány más pozitív hatásról is beszámolt. Kiderült, hogy a futás fejleszti a rövid- és hosszú távú memóriát, segít megelőzni a memóriavesztést, és a stressz csökkentésében is segít.

Borítókép: Maratonfutás közben az embert különös érzések kerítik hatalmába (Fotó: Shutterstock)