Concorde: húsz éve repült utoljára a szuperszonikus utasszállító repülőgép

Húsz évvel ezelőtt indult utolsó útjára a repülés egyik csodagépe, a Concorde. Az utasokkal teli gép 2003. október 23-án szállt fel New Yorkból, s landolt Londonban; a Concorde sikeres leszállásával véget ért egy korszak. Azóta csak tervek születtek a gazdaságos szuperszonikus utasszállítókra, de gépek még nem emelkedtek a magasba a polgári repülőterekről.

6-4226 Fotó: IAN GRIFFITHS

A szovjet TU–144 szuperszonikus utasszállító repülőgép lépte át először a hangsebességet – a nevezetes nap 1969. június ötödike volt –, rá négy hónapra az angol–francia együttműködésben fejlesztett Concorde is megtette ugyanezt. A TU–144-es gyorsabb volt versenytársánál, végsebessége elérte az óránkénti 2430 kilométert (a Concorde óránként 2200 kilométert tudott), így a mai napig ez a leggyorsabb utasszállító. Akkor mégis miért a Concorde-ot tartjuk szuperszonikus gépnek?

A Concorde egyik példánya a francia repülési múzeumban. (Fotó: Remy Gabalda)

Concorde és a TU–144

Az egyik ok az 1973-as Le Bourget-i katasztrófa. A légi bemutatón a Concorde és a TU–144 egymással vetélkedett volna, de a bemutató repülésen a TU–144-es géptörzse egy manőver közben kettétört és lezuhant. A roncsok tizenöt házat pusztítottak el, és a balesetben a fedélzeten lévő hat emberen kívül további nyolcan haltak meg. A katasztrófa ellenére a szovjet kormány 1975 végén forgalomba állította a gépet – mint később kiderült, rövid időre. A csillagászati összegekbe kerülő repülő óriási veszteséget termelt, így a TU–144-es 1978. június elsején befejezte pályafutását. (Amit sürgetett, hogy 1978. május 23-án az egyik gép berepülése során halálos áldozatokat is követelő kényszerleszállást hajtott végre a Moszkva melletti Jegorjevszknél.)

A Concorde üzemeltetési költsége a TU–144-hez hasonlóan óriási volt. A British Airlines egyik vezetője – a sztori a wmn.hu-n olvasható – a szuperszonikus gép két pilótájának adta a feladatot, hogy ötöljék ki, miként lehet üzletileg fenntarthatóan működtetni a repülőt. Rájöttek, hogy a rendszeresen utazóknak fogalmuk sem volt a jegyárakról. Az árak drasztikus emelésével a kezdetben veszteséges Concorde jelentős profitot termelt a légitársaságnak.

Párizsi katasztrófa

2000. július 25-én tragikus hír rázta meg a világot: az Air France Párizsból New Yorkba tartó járatának Concorde-ja felszállás közben kigyulladt, és egy közeli szállodára zuhant. (A 14 gépből álló, két légitársaság színeiben repült gépekkel addig nem volt gond.) A balesetet a Concorde előtt felszálló repülőről leeső alkatrész okozta, amelyre ráfutva a szupergép egyik abroncsa felrobbant, ennek darabjai csapódtak a szárnynak, ahol az üzemanyagtartályok voltak, innen indult a végzetes tűz. Az áldozatok száma a földön lévő négy halottal együtt 113 volt. 2001 novemberében újra forgalomba álltak ugyan a gépek, de az utasok már nem bíztak a Concorde-ban. 

Nyugdíjazzák a Concorde-okat

A közelmúltban a két ígéretes szuperszonikus polgári program közül az egyik, az Aerion megbukott – erről az iho.hu írt –, miután a legfontosabb támogatók, köztük a Boeing, kihátráltak mögüle. A tavaly augusztusban a nyilvánosság elé álló Boom 65-80 személyes utasszállítót ígért a nagyközönségnek. Az Overture-ra keresztelt gépet Mach 1.7-es utazósebességre – azaz 1800 kilométer/órára – és 7800 kilométeres hatótávolságra tervezik.

A gépet négy hajtómű repítené, ezzel a megoldással a legkritikusabb fázisban (felszálláskor és emelkedéskor) nem kell túl nagy teljesítménnyel dolgoztatni, tehát csökken a zajhatás, ami azért fontos, mert a hangsebességet a gép csak lakatlan területek, leginkább tengerek fölött lépheti át. A Boom optimista menetrendje szerint 2025-re elkészülne az első példány, 2026-ban lenne az elő felszállás, és 2029-ben a gép már utasokat szállítana. A Boom szerint mintegy hatszáz olyan útvonal létezik a világon, amelyen az Overture sebességi fölénye érvényesülne anélkül, hogy a gép zaj- és károsanyag-kibocsátása meghaladná az előírásokat.

A NASA is érdeklődik

A jelenleginél akár négyszer gyorsabb repülés New York Cityből Londonba távoli álomnak tűnhet, de a NASA idén augusztusban arról adott hírt, hogy teszteli, vajon a piaci szereplők támogatnák-e az ilyen sebességű utazást. Arra a következtetésre jutottak, hogy nagyjából ötven olyan, nagyvárosokat összekötő útvonal létezik, amelyen kifizetődő lehet a szuperszonikus utasszállítók közlekedése. Mivel az Egyesült Államok és más nemzetek tiltják a szuperszonikus repülést a szárazföld felett, az óceánokon átívelő útvonalakra kell elsősorban gondolni – beleértve az észak-atlanti és a csendes-óceáni útvonalakat.

Borítókép: Concorde a magasban. Egy katasztrófa vetett véget az álomnak (Fotó: Ian Griffiths)