A gyümölcs, ami elvarázsolt mindenkit – majd hirtelen eltűnt

Milyen lehetett a banánleves a húszas években? Hogyan készült a töltött banán? Eredjünk a gyümölcs nyomába! Belesünk a polgári nappalikba, a körúti cukrászdákba, a füstös orfeumokba. Aztán beállunk a sorba a nyolcvanas évek telének egy napján, amikor a banán ritka kincs volt. A megsárgult szakácskönyvek lapjain a banán a hétköznapok apró titkait meséli el nekünk.

Forrás: Fortepan

Banánültetvény (Forrás: jmccatlanta.com)

Hogyan és mikor került Magyarországra a banán?

A különleges gyümölcsök behozatalával a gyarmatáru-kereskedők foglalkoztak. Ők először citrusféléket, datolyát kínáltak, banánt az 1880-as években kezdtek el árusítani hazánkban.  A lapok apróhirdetéseiben ekkoriban egyre többször szerepelt. Ugyan eleinte bizalmatlanság volt az új gyümölccsel szemben (féltek, hogy élősködők, kígyók érkeznének vele), az Uránia tudományos folyóirat 1914-ben már a banán nemzetgazdasági fontosságáról cikkezett. Mint írják, Németország az 1909. év első felében 78 millió kilogrammot fogyasztott a banánból. Beszámoltak arról is, hogy az USA-ban egyre elterjedtebb, és „néptáplálék” lesz belőle – a cikk jól jósolta meg a jövőt, a két világháború között, tudatos marketingnek köszönhetően valóban mindennapos étellé vált ott ez a gyümölcs. Az Uránia megemlíti továbbá, hogy melban néven banánliszt is készül már, amiből kenyeret lehet sütni. 

 

Miért egészséges a banán?

A hazai pékek és sütőiparosok is többször írtak a banánról. Egy 1931-es cikk megbotránkozva számol be arról, hogy egy párizsi újság visszatérően azt írja, kenyér helyett sokkal jobb banánt enni. „A párizsi sütőipartestület ezt a bolondságot a legélesebb hangon elítélte és hivatalos lapjában is állást foglalt a francia búzatermelés ellen készülő merénylettel szemben” – idézte az Unio Sütőiparosok lapja. Hat évvel később a budapesti nemzetközi kongresszuson Karl Kerner, a bécsi sütőcéh főmestere panaszkodott arra, hogy nagyon ügyes reklámmal azt hitetik el az emberekkel, a banán egészségesebb és táplálóbb a kenyérnél. 

Nálunk gyerekek hozzátáplálásához ajánlották már 1927-ben. Emellett köszvényeseknek, fogyókúrázóknak is javasolták, mivel kiadós. Ezt ma már cáfolnánk, a banánnak ugyanis magas a szénhidrát-tartalma. Ugyanakkor 

• gazdag káliumban és magnéziumban, ami jó a szívnek és elektrolitpótló hatása van
• viszonylag sok benne a B6 vitamin
• tartalmaz pektint, ami bélnyugtató hatású – de ez az éretlenebb darabokra igaz 

 

Banán a magyar konyhában: alkohol és édességek 

Mi már többnyire nyersen esszük, a Magyar Szesztermelő című magazin azonban 1931-ben egy olyan francia írást szemlézett, amely a banánból gyártott alkoholról szólt. Nem légből kapott a dolog, a napfényes Afrikában egy magyar utazónő, Sass Flóra (1841–1916), számos izgalmas dolog mellett, olyan érdekességgel is találkozott, mint a banánbor.

Az 1920-as évekből származik Trux Frigyes receptje. A banánpudingon kívül ő banánlevest is készített: 

Három-négy darab banánt meghámozunk és edénybe rakjuk. Forraljunk fel 1/2 liter csemegebort cukorral és citromhéjjal, s keverjük bele 4 tojás sárgáját. A tojások fehérjét verjük fel habnak, tegyünk hozzá elegendő cukrot és kanállal rakjuk bele az előbb elkészített borlevesbe a habgaluskát, s hagyjuk megdagadni. Ha megvan, forrón ráöntjük a levest a banánra, s a galuskát szintén hozzátesszük. Kihűtjük és föladjuk.

Némileg hasonlít erre Magyar Elek (1939) tojáshabos banánja. Rummal vagy konyakkal kell leönteni a nem túl érett és karikára vágott banánt. Ezután három tojásból habot vertek, vaníliát és cukrot adtak hozzá, majd óvatosan belekeverték a banánokat. Az egész vajjal kikent edénybe került, a tetejét cukorral szórták, végül addig sütötték, míg a tojáshab meg nem pirult kissé. Meglepő, de Magyar Elek még hamvazószerdára is ajánlotta ezt a gyümölcsöt: a banánfölfújtat cukros tejszínhabbal javasolta enni. 

Akad mandulás banánpüré, banánkrém is a régi magyar szakácskönyvekben. Egy egyszerű édességhez palacsintatésztába mártották a banánt, kisütés után pedig vaníliás porcukorral szórták meg. Mazsola, mogyoró, fahéj és citromlé keverékével is töltötték a banánt, ezt narancsszeletekkel tálalták. 

A banán a szocialista Magyarországon

Ahogy az országon, úgy a konyhánkon is átrobogott a történelem. A polgárságot felszámolták 1945 után, velük együtt pedig eltűnt konyhakultúrájuk is. A Keszthelyi Kertészeti Kutató Intézet az ötvenes évek végén kiadott egy ismertetőt arról, miképp tarthatunk egzotikus növényeket (például banánt), de a legtöbb magyar háztartásnak ekkoriban más gondja volt. A banán még nagyobb luxus lett, egy időre eltűnt az asztalokról. 

Ha volt is, hamar elfogyott (Forrás: Timelord.blog.hu)

A Népszabadság a hetvenes években közölte a banánkrém receptjét (egyharmad banán, kétharmad alma keverékéből készült, tejjel turmixolva, mézzel édesítve), és a nyolcvanas évekre tovább javult a helyzet. Ha ritkán is, de újra volt banán. A Fejér Megyei Hírlap 1980 novemberében jól leírta az ilyenkor jellemző életképet:

A múlt héten került az üzletekbe – érlelés után – az első szállítmány, s annak rendje és módja szerint megkezdődött a sorban állás, sőt a vitatkozás a pultok túlsó és innenső oldalán állók között.

A lap később recepteket is közölt, például a banános kuglófét és a banán csokiöntettel nevű ételt. Utóbbinál mintha kissé túlzásba estek volna: a banánt whiskey-be áztatjuk, majd vajban megsütjük, végül whiskey-s csokoládékrémmel locsolva, mandulával meghintve tálaljuk. A Magyar Konyha 1985-ben megjelent kiadványa, a Főzőkanállal hazán kívül szintén közölt egy érdekes receptet. A szerző azt írja, a nigériai igbóktól tanulta el a hagymás banánt. Olajban sült főzőbanánból készült, ez került bele a hagymás-paradicsomos raguba. Fűszere a bors, sült húshoz, omletthez ajánlotta a recept beküldője.