Je suis román – cikkünk utóélete

Pataki Tamás munkatársunk Je suis román című jegyzete kivágta a rezet; tekintélyes előnnyel vezeti a Magyar Nemzet olvasottsági listáját. A PC-terror, a gondolatrendőrség által sújtott labdarúgás egy döbbenetes példájáról szólt, megvédve egy ártatlan román játékvezetőt, akire a libernyák világ kirekesztő, megbélyegző, karaktergyilkoló gépezete rásütötte a rasszista billogot. Sebastian Colțescunak annyi volt a „bűne”, hogy megszólalt az anyanyelvén. Meg mert szólalni az anyanyelvén, hát nem botrányos?! És a feketét feketének nevezte. Még mit nem; örüljön, hogy a pályaszéli lökdösődésben ott helyben nem lincselték meg. A semmiért.

Tudták? Az amerikai Black Lives Matter-mozgalom nevét napokon belül betiltják. Hiszen benne van, hogy fekete. Ami törlendő. A térképész szakma sem ússza meg, mert a Fekete-tenger hamarosan Afro-American Sea lesz. A feketekávé libsi átnevezésére azért kíváncsi lennék. Sajnos nem sok időnk maradt ironizálni. A normalitás élet-halálharca az abnormalitással – színárnyalatra való tekintet nélkül – szó szerint a bőrünkre megy. Beteg az a világ, ahol már egy labdarúgó-játékvezetőnek is új múltat írnak azért, hogy hamis vádakat igazolhassanak vele. A rasszizmusrendőrség odáig süllyedt, hogy képes volt utólag konstruált, homályos rasszista ügyeket varrni Sebastian Colțescu nyakába, csak hogy tönkretehesse a karrierjét.

Ezt szimatolhatta meg jó érzékkel a román sajtó és média, mert kollégám cikke hatalmasat szólt az ottani nyilvánosságban. Szemlézte a 730 ezer Facebook-követővel rendelkező Adevărul, a legolvasottabb román napilap.

Beszámolt róla a Ştirile PRO-TV.

Írt róla a román Nemzeti Sport, a www.gsp.ro.

Ismertették a Digi 24 című tévéhíradóban:

Ami a magyar nyelvű sajtót illeti, egyaránt írt róla a Krónikaonline.ro és a Székelyföld.ma.

Ezen felül Pataki Tamás sok tucat hálálkodó és köszönő üzenetet kapott angol nyelven a Messengerén. Igaz, román barátaink írhatták volna anyanyelvükön is gratulációikat, hiszen dicsőszentmártoni születésű munkatársunk kitűnően beszél románul.

A nyugati liberalizmus mára totalitárius eszmévé fajult, mindent és mindenkit kíméletlenül kiiktat, ami és aki nem önazonos vele. Nem ismer sem Istent, sem embert, globális jellege miatt pedig országhatárokat a legkevésbé. Bárkit bárhol rapid módon diszkriminálhat, meghurcolhat, nemcsak a focipályán, hanem mindenhol; politikában, kultúrában, tömegsajtóban, közösségi médiában és akárhol a világon. Ezért újfent kifejezzük a román bíró melletti szolidaritásunkat.

De mit üzen a politikai racionalitás? Azt, hogy politikai jelzőfény ez az incidens. Azt, hogy fényereje egy merőben új irányú politikai integrációt világíthatna be. Azt, hogy a visegrádi együttműködés rendszere a politikai elitek felismert érdek- és értékazonossága mentén akár bővíthető is lenne.

Igen, Romániával.