Dienes István régész, a honfoglalás korának nagy tekintélyű kutatója fél évszázaddal ezelőtt ásatást vezetett egy tiszavasvári homokbányában. Jómagam rajzolóként vettem részt az itt előkerült sírok bontásában, dokumentálásában, és jól emlékszem annak a viszonylag gazdag női sírnak a bontására is, amelyet Dienes különösen nagy műgonddal tárt fel.
A homokból kibontott női csontváz nyakcsigolyái körül ívesen elhelyezkedő pitykék, illetve csüngők sorakoztak. Amikor Dienes az ecsetjével óvatosan lesepregette róluk a homokot, tisztán kivehető volt a pitykéket és a csüngőket hordozó két bőrszalag, amelyek keresztezték egymást, s követték a nyakkivágások alakját. Ennek azért volt nagy jelentősége, mert a korábbi feltételezések szerint a honfoglalás kori női ingekre két sorban varrták fel a ruhadíszeket. A sírmelléklet viszont egyértelműen bizonyította, hogy a ruhadíszek egy kisebb és egy nagyobb nyakkivágású ingre voltak varrva.
A homok által konzervált, több mint ezeréves bőrszalagok maradványait rövid ideig, lényegében a fényképezés és a rajzolás időtartamáig láthattuk, utána menthetetlenül elporladtak. Dienes nagyon örült a felfedezésnek, én pedig megtanultam tisztelni és becsülni a régészek aprólékos, lelkiismeretes munkáját, hiszen ez a jelentéktelennek tűnő felfedezés is hozzáadott valamit a korábbi tudáshoz.
Mindez onnan jutott eszembe, hogy ránéztem a 444.hu internetes hírportálra, ahol is egy történész amiatt méltatlankodik, hogy a horvátországi Lepoglavában exhumálták Mátyás király fiának, Corvin Jánosnak, valamint unokájának, Kristófnak a maradványait azért, hogy magyar szakemberek a székesfehérvári csonttemető összekeveredett csontjaiból azonosíthassák nagy királyunk csontjait. Miféle történész lehet az, akit annyira zavar ez a művelet, hogy ilyen címmel jelenteti meg írását: „Akik már a halottakat sem bírják békében hagyni”?!
Képzeljük el, ha a régészek békében hagynák a halottakat, s ennek megfelelően nem lennének ásatások, nem lennének feltárva régmúlt korok temetői, nem ismernénk elődeink temetkezési szokásait, a velük együtt elhantolt tárgyi emlékeket, a csontmaradványokból nyerhető kutatási eredményeket!
