Benzinturizmusban utazó enyveskezű külföldi autósok lopják a magyar rendszámtáblákat. A törvényt kijátszva így próbálnak mostanság a határ közeli hazai kutaknál olcsóbb üzemanyaghoz jutni. (A „megélhetési bűnözés” ezen újszerű módjához forgalmi engedélyt is kénytelenek hamisítani, csak így van esélyük átverni a benzinkutast.)
Lopni bizony csúnya dolog. Ám másfelől a felértékelődött H jelű jármű-azonosító önmagában szimbolizálja a mi kis szívós közép-európai országunk életrevalóságát. Piros lapként kéne öntelt arcuk elé tolni a valóság elől az európai értékelvek hínárjában megbújó brüsszeli progresszív (és agresszív) libsiknek. Akik a köztük kialakult cinkos összjáték íratlan szabályai szerint a nekik ellentmondó, renitens országokat igyekeznek megfenyíteni. Mint például legutóbb Katarina Barley, az Európai Parlament alelnöke, aki a magyarok uniós szavazati jogának megvonását követelte. A német amazon felsőbbrendű hangú, lekezelő stílusa sokakban nagyon rossz emlékeket ébreszthet. Az öntelt asszonyság ezúttal túlmasírozott a tűréshatáron…
Háborús időkben a talpon maradáshoz még inkább elengedhetetlen a gyors helyzetfelismerés, az azonnali reagálás és a bátor döntések sora. Amint a kapós, bűnre csábító, irigyelt rendszámtáblánk is bizonyítja, a magyar túlélőkészletben mindez a kellék kéznél van. A benzin ára nálunk 700-800 helyett továbbra is 480 forint, az élelmiszerárstop jóvoltából az infláció 10 százalék körüli, amivel az európai középmezőnyben maradhatunk. A családi költségvetést védő rezsicsökkentés pedig a világon mindenhol egekbe szökő árak ellensúlyozására családonként hozzávetően havi 80-100 ezer forinttal kisebb megterhelést jelent – persze így is nyöghetünk az inflációs prés alatt…
