Ó, hát senki ne csodálkozzon! Hiszen mi nagyon régóta ismerjük az „európai értékeket”, különösen az osztrákokét. Már Aradon kaptunk ízelítőt belőle. Mikor agyonlőttek a tizenhárom magyar honvéd tábornokból négyet – Lázár Vilmos ezredest, Dessewffy Arisztid tábornokot, Kiss Ernő tábornokot, Schweidel József tábornokot –, a többieket pedig felakasztották. Az európai értékeket akkor is pontosan megfogalmazták az illetékesek. Ferenc József ezt az utasítást küldte Haynaunak:
A legnagyobb szigorúság a kompromittáltakkal szemben. Sok fejnek kell lehullania, mint a kiemelkedő mákfejeknek, ha az ember fölöttük ellovagol.
Felix zu Schwarzenberg miniszterelnök pedig ezt mondta:
A kegyelem jó dolog, de előbb egy kicsit akasztunk. Nem szabad visszariadnunk egy vérfürdőtől.
Most mondják meg, hát nem tökéletesen európaiak ezek az értékek? Na ugye… Ezekkel szemben pedig ott állnak a kivégzett, barbár, nem európai magyarok utolsó szavai. Lázár Vilmos így búcsúzott:
Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke, és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.
Knézics Károly e szavakkal hagyta itt az árnyékvilágot:
Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény, és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.
Kiss Ernő utolsó szavai ezek voltak:
Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei, virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.
Schweidel József pedig így köszönt el örökre:
A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.
Remélem, mindenki számára világos és kristálytiszta, hogy a kivégzett, barbár magyaroknak már akkor sem volt semmi közük Európához és az európai értékekhez, szemben a már akkor olyan nagyon európai osztrákokkal. Amúgy az európai értékek nagyobb dicsőségére Pesten kivégezték aznap az első magyar kormány törvényes miniszterelnökét, Batthyány Lajost is, és ahhoz még mondvacsinált, hazugságból szőtt jogi köntöst sem tudtak szövögetni. Hentzi meg Pestet, a polgárvárost lövette a Citadelláról, hogy jól az eszünkbe vésse az európai értékeket. Bem meg a törökökhöz menekült, hogy életben maradhasson, a többi magyar szabadsághős pedig inkább akart orosz fogságba kerülni, hátha akkor nem kötik fel az európai értékek nevében.