A címben használt nevet Orbán Viktorra cserélve elmélkedik az őskommunista, szélsőbaloldali Németh Péter azon, hogy mi a magyarázata miniszterelnökünk számára érthetetlen elismertségének, társadalmi elfogadottságának. Arra nem vállalkozom, hogy a Népszava tizenkét éve savanyú a szőlő című, arc- és lélektorzító keservét maga előtt görgető tollforgatójának éppen én nyissam fel a szemét. Ha ugyanis Orbánt kineveznék a Föld teljhatalmú urának, Németh akkor is azon siránkozna, hogy jó-jó, de a Naprendszer egészének működéséhez képest mégis milyen jelentéktelen a szerepe.
Néhány felvetés erejéig azért megpróbálok válaszolni Németh kérdésére. Ennek előtte engedtessék meg, hogy először saját cikkem címére próbáljak választ keresni.
Bármely szakmának szükségszerű velejárója, hogy a nyújtott teljesítmény alapján sorolja, szelektálja munkavállalóit. Az újságírás napi felkészültséget igénylő intellektuális világában természetesen előfordul, hogy téves következtetésekre jut a hírlapíró. Meglátásai olvasóiban kizárólag akkor értékesek és abban az esetben jelentenek szellemi teljesítményt, amennyiben hozzá tud járulni egy adott társadalom fejlődéséhez, mindenekelőtt világunk történéseinek objektív megértéséhez. De mit lehet kezdeni azokkal a magukat újságíróként aposztrofáló, egyvágányú betűvetőkkel, akik a valósággal párhuzamosan létező saját univerzumukban a tőlük elvárt, kötelező szabályrendszerben teszik a dolgukat, és éveken, akár évtizedeken keresztül nem újságot írnak, hanem csak naponta elújságolják saját táboruknak, hogy a szép csúnya, az igaz hamis, a nyilvánvaló meg kétséges?
Meglátásom szerint ez nem újságírás, csupán recept szerinti szellemi fájdalomcsillapítás a velük együtt lélegzők számára. Németh Péternél kevesen írtak több rosszindulatúbb és gyűlölködőbb cikket a magyar miniszterelnökről. Attól, hogy minden éjszaka Orbán bukásáról álmodozik, majd másnap szavakba önti álmában látott balos, elképzelt diadalát, ráadásul tizenkét éve szerinte Orbán minden áldott nap megbukott – ha nem, akkor majd holnap –, nos ez a szolgai megfelelés csak azt bizonyítja, hogy egy pártkatona elkötelezettségével van dolgunk, és nincs az a lélektisztító tusfürdő, amivel le lehetne róla azt csutakolni.
Ami miatt véglegesen gumiszobába zárta saját magát, hogy önigazolásként olyan potentátok szakmai megfellebbezhetetlensége mögé próbál bújni, akik egytől egyig a magyar társadalom előtt (vele együtt) már régen eljátszották hitelességüket. Amennyiben én lennék az őt foglalkoztató szerkesztőség igazgatója, Németh Pétert már rég eltanácsoltam volna a betűvetéstől azzal az indoklással, hogy Orbán bukásának tizenkét éve tartó jósolgatása már nevetséges, kontraproduktív és szánalmas önismétlés.
A „Miért nem bukik meg Németh Péter?” dilemmájának felvetése után visszakanyarodva a népszavás őskövület „Miért nem bukik meg Orbán Viktor?” hírklikkes szösszenetéhez, azt az alábbiak szerint tudom összefoglalni. Többek között azért, mert a magyar társadalom jelentős többsége tisztán és világosan érzékeli, hogy a bennünket érintő infláció, az orosz–ukrán háború, a nyersanyagok árának emelkedése egész Európát sújtja, és nem kizárólagosan Magyarországot. Németh nyugodtan felszólíthatná a nyugati kormányok vezetőit a lemondásra, azok ugyanis valóban a saját társadalmaik ellen politizálnak. Nyugaton bizony nincs ársapka, nincs rezsicsökkentés, nincs átlagfogyasztás, nincs semmi, csak a világpiaci árak diktátumai. Nézze csak meg, mi folyik Németországban! És még mi lesz ott – jobb bele sem gondolni…
Nincs már messze, amikor a balos újságírás újabb szintet lép, és azzal lesz tele az összes „független” felületük, hogy Orbán Magyarország ellopása után az oroszoktól is ellopta az összes gázt, népszavazás nélkül privatizálta Fekete-Győr András napelemes atomerőműveit és mindennek a tetejébe suttyomban szerződést kötött az Amazonas őserdeinek tarvágására Brazília elnökével, és az onnan szerzett faanyaggal stadionjainak gyepét fogja fűteni felcsúti házának ipari méretű vaskályháiból.
Németh szerint: „Az országot egy, a válság kezelésére alkalmatlan ember vezeti, és ez az alkalmatlan ember vezeti majd a későbbiekben is.” Az alkalmatlanság alanyát illetően fenntartom gyökeresen eltérő véleményemet. Egy biztos, azt az egyet jól látja Németh Péter, hogy országunkat a későbbiekben is a jelenlegi miniszterelnök fogja vezetni. 2026-ig biztosan, akkor jár le ugyanis az Országgyűlés mandátuma.
Borítókép: Németh Péter, a Népszava főszerkesztője (Fotó: MTI/ Soós Lajos)
